A kapcsolatanalízis mély, többsíkú kapcsolódást hozhat az anya, az apa és a magzat között. De pontosan mit jelent a kapcsolatanalízis, és milyen hatásai lehetnek? Dobiné Olasz-Papp Nórával és Szabó-Kürtösi Csillával beszélgettem. Nóra kapcsolatanalitikus és személyközpontú tanácsadó, Csilla pedig kisfiával és férjével maga is részt vett kapcsolatanalízisen. Most együtt mesélik el tapasztalataikat. Ez a beszélgetés bővített változata, amely csak a blogon jelenik meg, a nyomtatott változatát a Baba Patika magazin márciusi számában olvashatjátok.

Egy kismama ösztönösen beszél a magzatához, mi az, amiben egy anya-magzat kapcsolatanalízis többet, mást adhat, mint az ösztönös kommunikáció?

Nóra: Nagyon jó felvetés, hogy minden kismama beszélget ösztönösen a babájával, és ez így is van. Én is azt szoktam mondani az első találkozáskor, amikor elkezdődik a kapcsolatanalízis folyamata, hogy itt nem arról van szó, hogy valami újat varázsolunk. Nem olyan dolgot hozunk létre, ami nincs, vagy eddig nem volt, hanem olyan dolgot mélyítünk el, ami már alapvetően megvolt. Az, hogy valaki beszélget a kisbabájával, az csupa-csupa szeretet. Simogatja hozzá a pocakját, elképzeli a kisbabáját, elképzeli, hogy vajon hogyan fekszik, hogyan érezheti magát éppen. Ez már nagyon jó kapcsolódás. De a kapcsolatanalízis relaxációban történő kapcsolatfelvétel, amely mélyebb síkot jelent. Ezáltal intenzívebb megélés, intenzívebb tapasztalás történik. A kapcsolatanalízis nem „csak” arra alkalmas, hogy a babával beszélgetni lehessen, hanem például egyes szorongásoknak a feloldására vagy átkeretezésére is. Vagy ha például adódik egy fizikai probléma, annak a megoldásában is segíthet a kapcsolatanalízis. Gondolhatunk itt például arra, hogy a méhlepény takarja a méhszájat. Tudom, hogy ez furán hangzik, de relaxációs állapotban lehet segíteni abban, hogy a méhlepény arrébb menjen. De akár meg lehet állítani egy fenyegető koraszülést. Elképesztő, hogy milyen intenzív és mély síkokat érhetünk el. A kapcsolatanalízis tehát adhat egy önismereti utat, oldhatja a szorongásokat, és a kisbaba is intenzívebben éli meg a számára dedikált időt. Sokan, akik már nem az első gyereket várják, pontosan azért jönnek, hogy lehessen figyelni a babára, hiszen ez meglévő gyerek mellett már egyre nehezebb. A kapcsolatanalízis viszont erre teret biztosít, és ezzel mindegyik résztvevőnek rengeteget ad. A babák érezhetően hálásak érte, és a nők félelme is oldódik. Mire a folyamat végére érünk, általában a 39. hétre, a nők megérkeznek oda, hogy akarnak szülni, és a baba is vágyik megszületni. Nagyon sok kismama jelzi ezt nekem vissza, hogy a születéskor megérkezett a baba. Úgy igazán. De szülésznők, neonatológusok is gyakran mondják, hogy nagy a különbség kapcsolatanalízises babák és más babák között. A kapcsolatanalízises babák máshogy néznek, nagyon kíváncsiak a világra.

Csilla, te hogyan döntötted el, hogy kipróbálod a kapcsolatanalízist?

Csilla: Nekem először egy pszichológus említette, hogy létezik ilyen módszer. Addig nem is tudtam róla, és szerintem ez nem egy jó dolog, hogy kevesen ismerik ezt a módszert. De amint hallottam róla, én tudtam, hogy ezt szeretném kipróbálni, mert annyira nem éreztem szoros kapcsolatot még a babámmal. Az, hogy kapcsolatba tudunk kerülni, és beszélni tudok vele, engem teljesen felvillanyozott. Nagyon szerencsés voltam, mert Tamás, a férjem már az első alkalomtól kezdve velünk volt. Egy-két alkalmat leszámítva az egész folyamatban részt vett. Nagyjából a második trimeszter elején kezdtük a kapcsolatanalízist, és egyszerűen fantasztikus volt. Olyan dolgok történtek, amiket nem lehet mással megmagyarázni, mint azzal, hogy tényleg történik kapcsolódás. Nem képzeletről vagy fantáziálásról van szó, hanem valódi kapcsolatról. Nagyon sok olyan alkalom volt például, amikor a férjemmel együtt ugyanazt láttuk, pedig nem beszéltünk meg előre semmit. Például, én azt láttam, hogy elviszem Benedeket, a kisfiunkat egy rétre. És a férjem is látta, és átélte, hogy a réten vagyunk. Döbbenetes élmény volt. A másik felfoghatatlan élmény a szüléssel kapcsolatos: megkértük a babánkat, hogy forduljon át fejjel lefelé, lehetőleg június 18-án vasárnap reggel induljon el (19-ére voltam kiírva), és még aznap érkezzen is meg. És így is lett. 3:20-kor ébredtem az első fájásra, és éjfél előtt nem sokkal jött a világra, fejjel előre.

Szülés közben érezted a kapcsolatanalízis hatásait?

Csilla: Azt hiszem, a szülésre én már nagyon korán készen voltam. Úgy értem, hogy nem akartam magamban tartani a kisfiunkat. A várandósságom során végig éreztem, hogy egy teljesen különálló lény, aki éppen bennem van, de ő nem én vagyok. Viszont az igaz, hogy amikor Benedek megszületett, akkor egy picit fölsírt, de utána már nem sírt. A kapcsolatanalízis végén vannak azok az alkalmak, amikor elmondjuk a babának, hogy milyen a születés, milyen kívül és hogy mire számítson. Mi elmondtuk Benedeknek, hogy nagy szeretettel várjuk, és ne ijedjen meg semmitől. Szerintem ennek is köszönhető, hogy bár a szülés hosszú volt, miután Benedeket rátették a hasamra, ő már nyugodt volt, békésen nézelődött.

Csilla, Benedek és Tamás (fotó: Szabó Tamás)

Nóra, be tudnád mutatni a kapcsolatanalízis folyamatát?

Nóra: Az első alkalom, az első interjús beszélgetés kihagyhatatlanul fontos része az egész folyamatnak. Akkor ismerkedünk meg, és számomra nagyon fontos, hogy szeretetteljesen kapcsolódjunk össze, a baba is, a mama is meg én is. Ez egy bizalmon alapuló kapcsolat közöttünk, és én minden alkalomért rettentően hálás vagyok, hogy baba és mama beengednek engem ebbe a számukra nagyon fontos folyamatba, kapcsolódásba. Az első beszélgetésnek fontos része az, hogy mit tud a kismama arról, hogy ő hogyan érkezett a világra. Egyébként meglepően kevesen tudnak róla bármit is. Viszont, ha még van rá lehetőség, fontos megtudni a körülményeket, akár utólag is. Hiszen a várandósság alatt a kismama saját születéséhez kapcsolódó szálak fölerősödnek, mintegy megmozdulnak, akár akarjuk, akár nem. Várandósan nagyon vékony a tudatos és a tudattalan közti határ. Egyszerűen fellazul, és szabadon jönnek-mennek az információk. Ez néha szorongást vált ki, néha felhoz emlékeket. Ezért is jó tisztázni, hogy ki mit hoz magával, mielőtt belekezdünk az analízisbe. Ez egyébként nemcsak a kismama saját születésére vonatkozhat, hanem a szüleivel való kapcsolatára, neveltetésére, pályaválasztására, párkapcsolatára is. Miután megnéztük, mit hozott magával a kismama, következik a célkitűzés. A kismamák általában teljesen reális célokat szoktak megfogalmazni: „szeretnék jobban megismerkedni a babámmal, szeretnék mélyebben kötődni vele már most”, vagy azért szeretnének kapcsolódni, hogy könnyebb legyen az átállás, ne legyen olyan félelmetes az a változás, amit egy kisbaba születése jelenthet.

Mikortól indul a kapcsolatfelvétel a magzattal?

Nóra: A kapcsolatfelvétel a második alkalomtól indul. A kapcsolatfelvétel laza relaxált állapotban történik, nem szükséges a mély meditatív állapot. Mindenki annyira megy mélyre, amennyire akar. Ami nekem érdekes tapasztalás, hogy nagyon kontrollált világban élünk, nagy is a kontrolligényünk, és racionálisan gondolkodunk, de egy relaxált állapot ebből teljesen kiránthat. Analízis során én nem szoktam irányítani a folyamatokat, ilyen szempontból számomra ez olyan, mint a szüléskísérés: megadom a szükséges tiszteletet, alázatot és időt, hogy baba és mama kapcsolatában megjelenhessen az, ami éppen azon az alkalmon meg akar jelenni. Nincs sürgetés, nincs elvárás. Bőven elég az az elvárás, amit a kismamák általában hoznak magukkal. Ennek megfelelően van, akivel beszélgetek a relaxáció alatt. Természetesen ez sem jelent folyamatos csevegést, időnként rákérdezek, hogy éppen mit tapasztal. És van, aki a relaxáció alatt gyűjti az élményeit, és amikor kijön belőle, akkor osztja meg őket velem. Minden úgy történik, ahogy a kismamáknak a legjobb, legbiztonságosabb. Fontos kiemelni, hogy a kapcsolatanalízis nem pszichoterápia. Nem arról van szó, hogy valaminek a mélyére kell menni és fájni fog, és sírni kell. Történik sírás persze, de azok a meghatottság könnyei.

Relaxáció során felszínre kerülhet a kismama saját magzatkori, születéskori élménye?

Nóra: Természetesen ilyen lehetséges, nem hívjuk őket direkt elő, de megtörténhet, hogy felszínre kerül. De mindig a kismama dönti el, hogy akar-e ő ezzel az élménnyel foglalkozni, vagy nem. Sokszor volt már olyan, hogy valami megmutatta magát egy kismama történetéből, és ő ezt észlelte is, de azt mondta, hogy most a kisbabájával szeretne foglalkozni. De volt már olyan is, hogy valaki szeretett volna a saját élményével foglalkozni, és ekkor megmutatkozott, hogy egy baba mennyire toleráns és türelmes tud lenni. Érződött, hogy ott van, figyel, de megadta a teret az anyukájának. Soha nem tudjuk előre, hogy egy adott alkalmon mi fog történni, ezért is izgalmas és fejlődést szolgáló a kapcsolatanalízis. A 37. héttől jön egy kicsit irányítottabb rész, amikor a szülésre, születésre készülünk fel. Ezekhez az alkalmakhoz kapcsolódik kilenc szöveg, amelyek segítik a hangolódást A 39. héten fejeződik be a folyamat. El kell mondanom, hogy a babák általában megvárják az utolsó alkalmat. Olyan, mintha nekik is szükségük lenne a keretezésre. Természetesen, jó esetben, mindenki akkor születik meg, amikor számára a legjobb, de olyan, minthogyha a babák is nagyon fontosnak tartanák, hogy lezárjuk a folyamatot.

Csilla, említetted, hogy férjed, Tamás szinte az összes analízisen ott volt veled. Rögtön nyitott volt, hogy végigcsinálja, vagy rá kellett beszélned?

Csilla: Meg kell mondanom, én azt hittem, hogy ő erre nagyon fogékony lesz. Ehhez képest azt mondta, hogy ez egy furcsa dolog, nem is tudja, micsoda, nem szívesen jönne. Én pedig azt mondtam: „jó, oké, nem fogom erőltetni, de egyet kérlek, próbálj ki”. Így az első alkalommal egyedül mentem, de az nem is volt baj, mert ott még az én születésélményemmel foglalkoztunk. A második alkalommal, amikor az első relaxáció volt, már Tamás is velem jött, és utána rögtön mondta, hogy az összesen részt akar venni, mert annyira jó. Azt kell mondanom, talán neki „jobban is ment”, mint nekem. Több mindent látott, több mindent észrevett. Tamás rendkívül érzékeny, és nagyon jól megfogalmazta a dolgokat, amelyeket tapasztalt. Fantasztikus volt vele együtt átélni ezt.

Nóra, egyébként mennyire általános, hogy az apukák is járnak kapcsolatanalízisre?

Nóra: Sajnos nagyon ritka, lehetnének sűrűbben jelen. Én nagyon hálás vagyok minden olyan kapcsolódásért, amikor az apukák is jelen vannak. És egyébként, amikor már ott vannak, rettenetesen szokták élvezni. Nekik is nagy segítséget jelent a felkészülésben. A mai napig azt lehet tapasztalni, hogy babaváráskor az apukák megveszik a dolgokat, ők is nagyon boldogok, várják a babát, de a lelki része a felkészülésnek náluk kimarad. Nagyon fel sem merül, hogy az apa felkészülésének is van lelki része, maradnak a racionális vonalon. De amikor egy apuka is beszáll a kapcsolatanalízisbe, az fantasztikus. Tudattalan tartalmakhoz tud ő is hozzáférni. Én is tapasztaltam már azt, amit Csilla korábban említett, hogy a párok előre nem beszélnek meg semmit, apuka esetleg meg sem szólal, és a végén ugyanazt tapasztalják, ugyanazt érzékelik. Azt is el kell mondanom, hogy tapasztalatom szerint teljesen más a kapcsolata az újszülött gyermekével egy olyan apukának, aki részt vett a kapcsolatanalízisben, mint egy olyannak, aki nem. Jó lenne, ha több apuka járna, de ezt természetesen nem lehet elvárni.

Dobiné Olasz-Papp Nóra

Csilla, azt meg tudod fogalmazni, Benedek számára mit jelentett a kapcsolatanalízis?

Csilla: Benedek számára ez nagyon fontos volt, ez téma is lett nálunk. Ugye, ezek a találkozók hetente meghatározott időpontban vannak, de volt, amikor elcsúsztunk. És amikor máskor mentünk, mint ahogy kellett volna, Benedek meglepődött. Így jöttünk rá, hogy vele mindig pontosan meg kell beszélni, hogy mikor jövünk. Egyébként mindig nagyon örült, amikor megérkeztünk. Odajött, megölelt, adott puszit. Mindig nagyon figyelt. Tamás már a második relaxáció alkalmával mondta, hogy Benedek nagyon kíváncsi, hihetetlenül figyelmes és nagyon nyugodt gyerek. Benedek az első gyermekünk, most, s beszélgetésünk idején féléves, és ugyanezeket a tulajdonságokat látjuk rajta. Az analízis alatt tehát nagyon megmutatta magát, hogy milyen is ő valójában. És szerintem a kapcsolatanalízis is hozzájárult ahhoz, hogy ő ilyen nyugodt és jó természetű. Hiszen meg tudtuk ismerni egymást, meg tudtuk Benedeknek mutatni, hogy hova érkezik.

Nóra, szoktál találkozni az analízisben résztvevő kisbabákkal, miután megszületnek?

Nóra: Minden kismamának fölajánlom, hogy erre van lehetőség. Ha igénylik, a szülésélményt is megbeszélhetjük együtt. Az pedig nagyon megható, amikor találkozom egy kisbabával és megismeri a hangomat. A kapcsolatanalízises babákon egyébként látszik, hogy máshogy vannak jelen a világban. Jellemző rájuk például, hogy esetleg kevesebbet alszanak. Annyira a jelenben vannak, a fizikai valóságban, hogy igénylik ugyanazt a kommunikációt, figyelmet, amit megkaptak magzatkorukban. Igénylik, hogy komolyan vegyék őket. Egy kapcsolatanalízisen részt vett baba nagyon kíváncsi a világra, befogadó és bölcs. Kiemelném, hogy a jól működő kapcsolatanalízis alapja egyébként is az, hogy már magát a magzatot is kompetens személynek tekintjük. Nem céltalanul és magatehetetlenül lebeg, hanem nagyon is tudatos. Ő maga is részese a várandósságnak, nem passzív értelemben, hanem nagyon is aktív értelemben. Biztos vagyok benne, hogy teljesen más érzés úgy megérkezni a világra, hogy tudod, hogy hova érkezel, tudod, hogy kik várnak, mindez egy nagyon erős biztonságérzetet ad. Ehhez kapcsolódóan kell hangsúlyoznom, hogy nemcsak a nő szül, hanem a baba is születik. Ezért is szeretek találkozni a kisbabákkal a születésük után, mert nekik is szükségük van rá, hogy kifejezzék, megmutassák, hogy a születés milyen élmény volt. Egyébként az, hogy a baba is aktív részese a szülésnek, a születésének, nagy fokú stresszt szokott levenni az anyákról. Hiszen nem az övék egyedül a felelősség. Együtt csinálják a kisbabájukkal. Ha ez a két erő összeadódik, az tényleg egy mindent elsöprő katarzis, és magával hozza azt a kisbabát, akit annyira vártak.

Kapcsolódó bejegyzés:

A láb egészséges fejlődése - interjú Dr. Mező Róbert ortopéd szakorvossal

A bejegyzésben szereplő képeket Szabó-Kürtösi Csilla és Dobiné Olasz-Papp Nóra bocsátotta rendelkezésemre. Szabó-Kürtösi Benedekről a fénykép Szabó Tamás és Szabó-Kürtösi Csilla engedélyével jelent meg. Kiegészítő képek: iStock

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.