„Could suggest honey or a hidden stiletto blade” – mondta egyszer Helen Mirren Alan Rickman hangjáról. Alan Rickman lassan beszélt, halkan, lágyan, hangja egyszerre volt szívhez szóló, mégis félelmetes. Rabulejtő. Az utóbbi napokban, amióta befejeztem a naplóit, egyre csak az jár a fejemben, hogy nemcsak a hangja volt ilyen, hanem ő maga is.

Élesen tudott szúrni, szigorú volt, és a maximumot várta el saját magától és mindenki mástól is. De odaadó volt, tele szeretettel és nevetéssel. A színészet volt az élete, a szenvedélye, de annyira túlhajszolta magát benne, hogy az szinte tönkre is tette. A Raszputyin forgatása alatt halláskárosodást szenvedett. A Dogma idején megroppant a háta az angyalszárny súlya alatt, és alig aludt. Piton professzor megformálásakor a karakter azt kívánta tőle, hogy érzelmileg bezárkózzon, így volt, hogy napokig nem szólt a stábtagokhoz, ami nagyon megviselte.

Ugyanakkor ő is tudta, hogy senki sincs, aki a vásznon nála jobban elmesélhetné Perselus Piton történetét. Alan Rickman egyszerre volt rendkívül magabiztos és minden percben bizonytalan. Egész életében arra törekedett, hogy őszinte színész legyen, aki nemcsupán eljátssza, de át is éli a szerepeit. És csak nagyon ritkán volt biztos benne, hogy amit csinál, az jó.

Én pedig a naplók elolvasása után szeretném elmondani neki, hogy amit csinált az fantasztikus. Köszönöm, hogy ő volt az Úr hangja, köszönöm Brandon ezredes szerelmét, Piton professzor minden kegyetlen és hősies tettét, köszönöm az Igazából szerelmet, és természetesen köszönöm Hans Gruber eleganciáját, minden szavát és mozdulatát, még a zuhanását is. És Hans Grubert tekintve még egyet is értenénk, Alan Rickman meg én. Bizony, a Die Hardról ő maga is azt gondolta, hogy egy mestermű. Minden kockájával elégedett volt.

Alan Rickman naplóit olvasni olyan mintha egy távoli barátunkkal beszélgetnénk. Néha bezárkózó, néha kitárulkozó, felkavaró, de minden pillanatában csodálatos élmény. Pengeéles, de mézesen édes.

Én most angolul olvastam Alan Rickman naplóit, de az Őrülten, mélyen c. kötet már magyarul is megjelent a Kossuth Kiadó gondozásában, fordította: Németh Dorottya. 

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.