A Bálna és a Srác északi tájon játszódó különleges hangulatú, drámai, ugyanakkor lélekemelő meseregény. Ballada a barátságról és a kitartásról, varázslatosan gyönyörű illusztrációkkal. A szerzővel, Kiss Noémivel beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin februári számában olvashatjátok.

fotó: Lantos Gábor

A meséd főszereplője egy nagyon pici fiú. Miért éppen ezt a tulajdonságot állítottad a középpontba? Miért a termete miatt lóg ki a Srác a sorból?

Egy gyerek sok mindenért kilóghat a sorból. Igazából nincs is olyan gyerek, aki megfelel minden normának. Lehet, hogy valaki szemüveges vagy nem annyira ügyes tesiből, nagyon sok minden lehet az életünkben, ami miatt nem illünk a sorba. Annak, hogy az én mesém főszereplője pici, életrajzi oka van. Egy ikerpárnak vagyok az anyukája, akik most már 12 évesek, de nagyon kis súllyal születtek, a kisfiam alig volt több mint egy kiló. Mindig foglalkoztatott, hogy hogyan lehetne ezt az élményt ügyesen megírni. Az érdekes az, hogy ma már azt gondolom, hogy nem is hátrány volt ez, mert a kisfiam nagyon sok mindent kapott aztán az élettől. Erős lett, ma sportol, és másképp látja a világot talán, mint a testvére, aki egészségesebb súllyal született. Szerettem volna ezt egy mesében feldolgozni. Egy balladisztikus, allegorikus történetet akartam írni, ami nincs helyhez és időhöz kötve, el akartam szakadni a mai kortól. A mű egyébként először színdarabként született meg, a Kolibri Színház be is mutatja nemsokára Markó Róbert rendezésében.

A mese északon játszódik, a történet egészen különleges, szinte szürreális hangulatú.

Szerintem a ballada sajátosan magyar műfaj, szerettem volna neki új környezetet adni. De a történetben benne van, amit egy balladától várunk: a sűrítettség, a dráma. A gyerekeknek valamilyen drámát kell megélniük. Azt is tudni kell, hogy nekem ez a második mesekönyvem. Az első mesém a Lámpaoltó Pöttyös néni, amit teljesen szürreálisra írtam. Ezért megosztó is volt a kritikája. Az a mese Budapesten játszódott, olyan helyeken, amelyeket valóban bejártam a gyerekekkel, és szerettem volna egy szürreális városképet alkotni: A Margit-szigettől a Fűvészkertig. Nagyon szerettem Eugène Ionescónak, és a többi olyan írónak a meséit, akik úgy tudnak gyerekekhez szólni, hogy irracionális, szürreális világokba vezetik őket. Az ilyen történetek valamennyire kapcsolódnak a valóságunkhoz, a hétköznapjainkhoz, de egyszer csak onnan kiemelnek. Észrevettem, hogy az ilyenfajta történeteket nemcsak én szeretem, hanem a gyerekeim is. Esztétikailag és íróként is komoly feladat nekem ilyen történeteket alkotni. Ezeket a műveket a felnőttek is elolvassák. A Bálna és a Srácot több embernek megmutattam már. Tóth Krisztina író kolléganőm és Lovas Rozi színésznő is reagált rá, és mindketten azt mondták, hogy felnőttként is érdekes olvasmány lett a Srác története.

A történetben nemcsak északi tájat és óriásokat ismerünk meg, de azt is megtudjuk, milyen hely a világvége.

Gyerekkorom óta nagyon foglalkoztat, hogy milyen hely a világvége. Szerintem a fantáziánknak az egyik legszebb vidéke. Szerettem volna olyan történetet írni, amely kisgyerekeknek is bemutatja ezt a vidéket. Azért, hogy ők is tudják, oda el lehet jutni, és meg lehet nézni. Íróként különleges feladat volt erről írni, megjeleníteni. Szerintem az illusztrátor, Molnár Jacqueline számára is érdekes feladat volt a világvége ábrázolása. Ő végül amellett döntött, hogy nagyon színesnek fogja rajzolni a világ peremét. A világvégét sokszor kietlen jégvilágnak képzeljük, de Jacqueline egy rendkívül színes világot jelenít meg, ez igazán különlegessé teszi a könyvet.

A főszereplő Srácon kívül melyik szereplőt emelnéd még ki, kire figyeljünk?

A kislányom azt mondta, hogy neki a sellőlány a kedvence. Szerintem igaza van, a sellő egy nagyon izgalmas szereplő. A kislányom azért szereti, mert szép, de kiderül róla, hogy gonosz. Illetve van egy gonosz arca, mondhatjuk úgy is, hogy két jelleme van. Emlékszem, hogy amikor kicsi gyerek voltam, én is az ilyen összetett karaktereket szerettem. Az olyan szereplőket, akikhez vonzódtam, de kiderült róluk, hogy kétszínűek. Ez számomra mindig izgalmas volt. Sokkal jobban vonzottak az ilyen figurák, mint a sima jó vagy a sima gonosz alakok, akikről már a történet elején egyértelműen tudjuk, hogy milyenek. A másik kedvencem a könyvben a két óriás. Ők emberiek, veszekednek, de szerelmesek egymásba és jó fejek. Először félsz tőlük, de később megmutatkozik az emberi arcuk.

A Srác fejlődik a történet során, mire hazatér másképp látja magát és a világot.

Nem szabad, hogy a mese didaktikus legyen, de elengedhetetlen, hogy változzon a mesehős önképe, gazdagodjon a jelleme. De ilyen fontos pont még a két gyerek közötti viszony, hiszen a Srác mellett a kalandok során ott van a kislány, Lída, és kettejük között életre szóló barátság alakul ki. Ki vannak vetve a világba, együtt dideregnek és fáznak. A magány még egy felnőttnek is szorongást okoz, hát még egy gyereknek. Ehhez hozzájön még, hogy vándorolnak, nincs hol lakniuk. Ez aktuális téma, nemcsak azért, mert vannak menekültek a világban, hanem azért is, mert ahol megszületünk, onnan általában el kell vándorolnunk. A vándorlások korát éljük. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy hány fiatal diák megy el máshova tanulni. De van, aki más városba költözik, vagy más országban dolgozik. Ezek a változások mindig megviselik az embert. Ez engem mindig foglalkoztatott, pláne, ha belegondolok, hogy a kisgyerekek mennyire ragaszkodnak a szüleikhez, nagyszüleikhez, de akár a tárgyaikhoz is. Ezért fontos az ő életkorukban is vizsgálni a kérdést, hogy mit jelent a változás.

A termete miatt a Srác hátrányban van, de ahogy haladunk a történetben, kiderül, hogy tud valami olyat, amit mások nem.

Igen, a Srác nagyon jól tud futni, ez is abszolút életrajzi elem. Voltunk egyszer a Balaton-parton, és mondtam a kisfiamnak, aki akkor négyéves volt, hogy fussunk, mert én is nagyon szeretek futni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már húsz perce futunk, és a kisfiam még mindig bírja. Kiderült, hogy hosszú távokat is nagyon könnyen fut, a mai napig sportol, nagyon kitartó, több Minimaratont megcsináltunk már együtt. Ezért választottam, hogy ez lesz a Srác pozitív tulajdonsága, egy ilyen nagyon egyszerű dolog, hogy fut. A futás egyébként nagyon nagy szabadságot ad, és szerettem volna ezt a szabadságot megadni a szereplőimnek.  

A kislány, Lída különleges tulajdonsága számomra az, hogy minden helyzetből látja a kiutat. Őt hogyan mutatnád be?

Ez érdekes kérdés, mert az elején a kislány sokkal passzívabb szereplő volt. Hiába vagyok öntudatos írónő, én is beleestem abba a hibába, hogy Lídát először mellékszereplőnek gondoltam. Nagyon szép volt, hogy a Pagony Kiadó főszerkesztője, Kovács Eszter, aki a könyvemen dolgozott, és Molnár Jacqueline is mondta, hogy lehetne kicsit aktívabb ez a kislány. Én először egy pimasz kislányt képzeltem el, akinek megvannak a maga problémái, de azért háttérben marad. Az ösztönzés és ötletek hatására azonban felemeltem – az illusztrátorral együtt felemeltük – a kislányt a Cérnasrác mellé. Sőt, az óriásoknál ő a bátrabb, ő buzdítja a fiút, és segíti. Lída a mese elején csak pityereg, el van keseredve, mert egy picit duci. A szülei ezt nem veszik jónéven, az iskolában is nyomás van rajta, hogy vékonynak kell lenni. Egy ilyen helyzetből mindenképpen ki kell emelni egy kisgyereket, ezért lesz ő a könyv végére teljesen más, egy cselekvő személyiség. Le is írtam a könyvben, hogy nem telik el olyan sok idő, de a Srác is és Lída is megnő, önálló kiskamaszok lesznek. Megerősödnek, mert átestek ezeken a kalandokon. Ez az életben is így van, a saját gyerekeimen látom. Egyszer öt hónapot külföldön töltöttünk, mert a férjem kapott egy állást. Nem ugyanazokkal a gyerekkel jöttünk vissza, mint akikkel elmentünk. Az az élmény, hogy egy külföldi iskolában megállták a helyüket, ráébresztette őket arra, hogy mennyi mindenre képesek. A mesében a Srác és Lída is arra ébred rá, hogy nagyon sok mindenre képes, akár a világvégén, akár otthon.

Kapcsolódó bejegyzés:

"A fényt vissza lehet szerezni" - interjú Barcza Katalin meseterápiás szakemberrel

A bejegyzésben szereplő képeket Kiss Noémi és a Pagony Kiadó bocsátotta rendelkezésemre. 

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.