Kezdjük az évet beszélgetéssel! Nemrég az az izgalmas feladat talált meg, hogy mesekönyvek és ifjúsági regények szerzőivel készíthetek interjút. Ezeket a beszélgetéseket igyekszem megosztani veletek is a jövőben. Fantasztikus életutak és lenyűgöző fantáziavilágok tárulnak majd fel! Ne hagyjátok ki!:) Az első könyv: Andris és a fehér démon.

Andris napja nem indul jól: egy hangos veszekedés után egyedül megy le a parkba. Ott pedig olyan kalandba csöppen, amire nem is számított. Egy másik világba kerül, ahol hőstetteket várnak tőle. A meseregény szerzőjével, Bartos Feliciánnal beszélgettem. Az interjú nyomtatott változatát a Baba Patika magazin januári számában olvashatjátok!

Azért, késtem a beszélgetésünkről, mert éppen újraolvastam a könyvben azt a részt, ahol Jeromos, a nyúl, és Andris, a főszereplő kisfiú találnak egy kincseskamrát, és annyira magával ragadott a történet, hogy elfelejtettem leszállni a HÉV-ről. Mesélnél nekünk róla, hogyan alakult ki, ez a fantasztikus világ?

Ez a mese spontán mesének indult, a fiaimnak meséltem, igaz, akkor már tudtam, hogy ezt majd le is akarom írni. Miután leírtam, rá kellett jönnöm, hogy nem működik, és meg kellett keresnem, hogy hogyan lesz leírva is élvezetes. Sok szereplő ekkor született, például Jeromos is, Andris kajla, öntörvényű és kalandokat kereső puha nyúl barátja. De voltak jelenetek is, amik ekkor keletkeztek, ilyen volt például az is, amit említettél, a kincseskamrás szál. Az írásra, a történet megalkotására szeretek úgy gondolni, mint egy karácsonyfára, mikor a fa, az alap már meg van, azt még fel kell díszíteni, hogy igazán szép legyen.

Nekem éppen Jeromos a kedvenc karakterem.  Vannak kedvenc karaktereid?

Jeromos, a maga behatárolhatatlanságával egy nagyon színes, szórakoztató karakter. Glória is izgalmas. Ők nagy kedvencek. Érdekes, hogy talán éppen Babka vagy maga Andris nem olyan színesek. De az összetett karakterek egyszerűen másképpen csillognak, mint az egyszerűbbek.

Ha már Glória: számomra ő képviseli a harmóniát a történetben. Ő teremt egyensúlyt egy alapvetően fiús regényben?

Valóban fiús regényt akartam írni, és az biztos, hogy Glória sok olyan érzelmet hoz be, amit más nem. Kicsit anyja lesz Andrisnak. De a harmónia, az önazonosság nemcsak rá jellemző. Nagyon törekedtem arra, hogy a Démon, aki alapvetően azért a Gonosz, mint szereplő mégis érthető legyen. És azt már az első tizenéves tesztolvasóim is elmondták, mennyire tetszett nekik, hogy a gonosz árnyaltan jelenik meg. Csak távolról tűnik velejéig romlottnak, mert neki is van egy nagyon erős hite, hogy a világot hogyan lehetne jobbá tenni. Nem önmagért gonosz, a tettei mögött valami jóra való törekvés van. Valahogy ezt a másik oldalt is meg akartam mutatni.

Andris történetét a fiaidnak kezdted mesélni.  Emlékszel olyan részletre, amit ők adtak hozzá a történethez?

Andris történetét hat éve kezdem el mesélni. Biztos van benne olyan ötlet, ami nem tőlem származik. Egy probléma például biztosan felvetődött: Andris a történet elején találkozik a parkban egy idegennel, és nemcsak, hogy szóba áll vele, hanem beleegyezik, hogy segít neki. Azért ez nem a legjobb üzenet, főleg akkor nem, ha ez az idegen egy felnőtt. Az egyik családtagomtól származott az ötlet, hogy legyen gyerek. Nekem már „csak” azt kellett megoldani, hogy ez hogyan lehetséges.

Milyen az a világ, ahova Andris kerül?  

A mese arról szól, hogy van Andris, egy 12 éves kisfiú, akinek van egy 8 hónap körüli öccse. Nyár vége van, otthon vannak, és egy reggel Andris öccse mindent elront, ami fontos. Ennek nagy veszekedés lesz a vége. Andris egyedül marad, majd lemegy a parkba. Ott találkozik egy idegennel, aki azt mondja, hogy neki segítség kell. És Andris elkerül ebbe a világba, ahol ott egy démon, aki éppen hadat üzent a világ lakóinak, és nyerésre áll. Ebben a világban 3 főfaj van: az emberszerű kövek, akik nagyjából annyiban mások, mint az emberek, hogy ha úgy akarják, át tudnak változni kővé, vannak a két lábon járó nyulak, akik nagyon puhák, nagyon cukik, de néha Hulk-szerűen meg tudnak nőni, és vannak a lépkedő fák, akik nagyon okosak.

A kövek nem kérdeznek, őket az érdekli, hogy mi volt meg mi van, ők a tények, emlékek őrzői. A nyulakat leginkább az érzelmek vezérlik, nagyon emocionálisak. A fák agyasok, őket a miértek érdeklik, meg hogy mi lehetne, őket a tények kevésbé izgatják. Van egy negyedik faj is, de ebben a történetben éppen csak feltűnnek. Ők az alaktalanok, akik legalább ugyanannyira fontosak, mint a másik három faj, de most mégis csak nagyon keveset szerepelnek. Róluk annyit tudunk, hogy ők fekete ködként hálózzák be a bolygót. Ebben a világban jelenik meg egy Démon. Nagyon nagy és erős lesz, és elhatározza, hogy rendet teremt. De ez nem mindenkinek tetszik, mert a rendteremtés azzal jár, hogy a démon mindent lerombol.

Ha nagyon távolról nézzük, akkor ez a mese egy kicsit a kollektív tudattalannak a metaforája. Erre utal az alcíme is: Mese az apró bolygók világából, amely alapja a Mindennek. Ez a konkrét bolygó nyilván Andris és családjának a világa. De ez a szál, csak nagyon távolról érhető tetten. Első és második olvasásra is, ez egy izgalmas fantasy történet, gyerekeknek. 

Andris mindazt, amit ebben a világban véghez vitt elfelejti majd. Mintha kalandjai végén, elhagyná a gyerekkorát. 

Andris fejlődik, de azért ekkora lépést nem tesz előre. Andris igazi világa az, ahol a szülei és a kisöccse van. A másik világ a nyulakkal és a kövekkel, nem az igazi világ. Az a világ csak támogatja Andrist. Vagy Andris támogatja azt a világot, ki hogyan látja. Ez a regény Andris belső küzdelme. Az elején ez a kisfiú dühös, de nem akar az lenni. És ez egy nagyon nagy kérdés: hogy hogyan ne legyünk dühösek. A düh kicsit olyan, mint a démon, aki minden sérülést, sérelmet besöpör egy közös kalapba, hogy ezzel az erővel tudjon rombolni. Andris rájön, hogy ez így nem jó, még akkor sem, ha ennek akár az az ára, hogy Márkus is visszatér, aki kifejezetten ellenséges vele szemben, de világ inkább legyen színes és ne egyforma. Ez azt is jelenti, hogy Andrisnak később föl kell majd vállalni a konfliktusokat. Ennyit változik, ennyire nő fel.

Nagyon tetszett, hogy Andris ebben a különös világban is nagyon sokat gondol az apukájára. A kapcsolatuk végig jelen van.

Sok mesekönyvet olvastam, és az mindig zavart, hogy a gyerekek és a felnőttek, a gyerekek és a szüleik nem kommunikálnak a mesékben. Pedig a gyerekek igenis oda szoktak fordulni a szüleikhez. Nekem kifejezett célom volt, hogy ez megjelenjen ebben a mesében. Igaz, hogy Andris és az apukája végül nem beszélnek, de Andrisban mindenképpen ott a vágy, hogy ez a beszélgetés egyszer megtörténjen. A jelenlévő felnőttekkel, Babkával és Glóriával is ezért meghatározó a kapcsolata Andrisnak. Mert ott megtörténik a gyermek-felnőtt kommunikáció.

Megtudjuk, hogy Andris édesapja is járt már ebben a világban…

Igen, ez is utalás a kollektív tudattalanra. Mindenki lemehet a saját bolygójára, és nyomot is hagyhatunk a másik világában. De egymás bolygóival nehéz kapcsolatot teremteni. Nem lehetetlen, de nehéz. Egyébként ennek a mesének még tervezem két kötetét, és a kapcsolat apa és a fiú között előbb-utóbb létre fog jönni.

A könyv illusztrációiról mesélnél nekünk egy kicsit?

A könyvet Bölecz Lilla illusztrálta, őt a kiadó választotta. Lilla remekül megteremti képeivel a mese hangulatát. Nekem írás közben egy másik mozim volt, de a következő részekben szerintem már az én képeim is hasonlóak lesznek az ő világához.

Te minden szereplő háttértörténetét tudod?

Van egy külön füzetem, ahova írtam a szereplőkről. És Andris szüleiről oldalakat tudnék írni, sok olyan dolgot tudok róluk, amiket az olvasó nem, és az is lehet, hogy ezek nagy része soha nem kerül elő. Egyébként vigyázni kell az írással, meg a karakterek kidolgozásával, mert az egy elég intenzív munka. Kicsit olyanná válok, mint a karakter. Gonosz, agresszív hősök írása közben én is elkezdek egy kicsit úgy gondolkozni, érezni és viselkedni, ahogy ők. Ebből a szempontból a legjobb vicces szereplőket írni, mert attól mindenki vidámabb lesz.

Ez a könyv kilenc éveseknek és idősebbeknek ajánlott. Te mit javasolsz, hogyan olvassák a gyerekek?

Számomra az ideális olvasás az, ha a szülő felolvassa. Ez egy összetett könyv, éppen azért, hogy a szülők számára is szórakoztató legyen. De mégis, alapvetően olyan dolgok vannak benne, amelyek egy kilenc-tíz éves gyerek képzeletét ragadják meg.

A könyvben sokszor szóba kerül Pókember, Hulk vagy éppen Thor. Te magad is szereted a hozzájuk kapcsolódó képregényeket/filmeket, vagy ez a fiaid hatása?

A fiaimmal együtt nagyon szeretjük a Marvel univerzumot. Az pedig kifejezett célom volt, hogy az a kultúra, amely ma körülvesz minket, megjelenjen a mesében. Lehet, hogy húsz év múlva mindez elévül, és már senki nem emlékszik majd Pókemberre, de ma foglalkoztatja a gyerekeket, és szerintem fontos, hogy akkor ezzel foglalkozzunk mi is. Tudatos vállalás volt tehát, hogy megjelenjen a popkultúra, ugyanúgy, ahogy Arthur király legendája vagy akár néhány idézet erejéig Shakespeare. Remélem, hogy ezek az apró utalások örömet okoznak majd az őket felfedezőknek.

Kapcsolódó bejegyzések:

Oscar Wilde élet, életműve, öröksége - interjú Lukács Nikolett-tel

Csengettyűváros meséi - interjú Schwerteczky Adrienn-nel

A bejegyzésben szereplő képeket Bartos Felicián bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.