November 23. van. 7 évvel ezelőtt, ezen a napon indult A Kihagyhatatlan blog. Az első bejegyzésnél látható dátum ne tévesszen meg senkit, az csak egy apró adminisztrációs hiba. Én jól emlékszem az indulásra. Emlékszem az izgalomra és a boldogságra, hogy végre elindítom ezt a blogot. Ami a mai napig nem hagyott cserben, visz engem előre. Remélem, Nektek is örömet és szép pillanatokat hoz, és továbbra is velem tartotok.

Jeles nap tehát a mai, letelepedtem hát a fotelembe, és kezembe kaptam a tollamat, hogy egy különleges könyvről írjak nektek. A Csengettyűváros meséi egy varázslatos kisváros majd’ 40 napjának krónikája december elsejétől január hatodikáig. A lapokat forgatva átélhetjük a karácsonyi készülődés misztikus izgalmát, és az ünnep meghittségét, amely nem ér véget decemberben.

Az eseményeket Lady Hortenzia, a városka társasági dámája tárja elénk a naplójában. Csengettyűvárosba a karácsonyi várakozás közepette érkezik új lakó, egy titokzatos és morcos úr. És nem csak beköltözik, rögtön rejtélyes ajándékboltot is nyit. A sejtelmes bolt mindenkit vonz, és aki csak belép az ajtaján, annak élete megváltozik…

A Csengettyűváros meséi lendületes és lelkesült írás, amelynek minden sorában benne van a karácsony csodája. Abban az időszakban, amikor ellepnek minket a karácsonyi hirdetések, és elkap minket az év végi rohanás, ez a könyv emlékeztet rá, hogy mi az, ami fontos ilyenkor: az, hogy átéljük az ünnepet, együtt legyünk a szeretteinkkel és nyugalmat találjunk. Számomra a történet csúcspontja egyértelműen az a pillanat, amikor Lady Hortenzia belenéz a talányos tükörbe, és önmagával kell szembenéznie. Ez az a momentum, ami nekem Dorian Grayt idézi, és mindig nagyon erősen hat rám.

Nem árulok zsákbamacskát, az, hogy a könyv szerzője Schwerteczky Adrienn évek óta jó barátom, számomra természetesen plusz varázslattal tölti meg Csengettyűváros meséit. Boldog vagyok, hogy ismerhetem Adriennt, és hogy részese lehetek annak, ahogy kreativitása kibontakozik. De aki már hét éve olvassa a blogot, tudhatja jól, hogy nem írtam volna a könyvről, ha nem lenne valóban kihagyhatatlan. Egy hónap van még karácsonyig, addig remélem, lesz alkalmatok egy kicsit megállni a rohanásban, kézbe venni Csengettyűváros meséit, és belépni egy elbűvölő világba.

És akkor a könyvben található receptekről még nem is szóltam: úgy vannak megfogalmazva, hogy még én is rögtön pattannék a konyhába, pedig én még csak most próbálgatom az első leveseimet. De Lady Hortenzia szavait követve még a mézeskalácssütés is egyszerű. Én nagyon remélem, hogy a jövőben kapunk még meséket és recepteket Csengettyűvárosból. Ha így lesz, feltétlenül írok majd róluk. Hiszen a blogírásba még csak most kezdek belejönni. Remélem, sok-sok boldog év vár még A Kihagyhatatlan blogra és fantasztikus olvasóira!

                                                                                                              Bori

Titok úr boltjának miniatúrája: Schwarze Lovas Zsuzsanna

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.