Nemrég megemlítettem a Dorian Grayt, és most íme, itt van hozzá az ajánló, 2011 januárjából.

Egész könyvkavalkád vár a Karácsonyfa alatt. Harry Potter és a filozófia című tanulmánykötettől – ilyet kap az, aki éjfélre jár moziba – a latin-magyar szótárig. Sajnos egy kicsit még mindegyik könyvnek várnia kell. Teljesen elvesztem ugyanis. Dorian Grayben. Nem is írhatok most másról, csak róla. Oscar Wilde, ír származású angol költő és író egyetlen regénye, a Dorian Gray arcképe, 1890-ben jelent meg először. Azonnal hirhedtté lett. Botrányt keltett a XIX. század végi Európa kiábrándultságának és erkölcstelenségének művészi megfogalmazása. A könyv lapjain egy különös életérzés jelenik meg, a szereplői különleges bűnök után vágynak, élvezni akarják az élet minden cseppjét. Élvezik is, csakhogy közben egyikük sem boldog.

Dorian Gray alig húsz éves, amikor gyönyörű skarlátvörös ajakkal, ragyogó szőke hajjal, csillogó kék szemmel, naivan és kíváncsian megérkezik Londonba. Lord Henry Wotton, a cinikus és unott arisztokrata nem habozik megmondani neki, hogy az életben két dolog számít igazán: a Fiatalság és a Szépség, addig lehet igazán élni, amíg e kettő megvan. Dorian hisz a Lord minden szavának. Olyannyira, hogy, amikor végre elkészül az arcképe, akár a lelkét is odaadná azért, hogy a festmény öregedjen meg helyette, ő pedig örökké fiatalon élvezhesse az életet. Régen tudjuk már, hogy egy ilyen kívánság teljesítésének mindig megvan az ára...

Én szerencsére büntetlenül halmozhattam az apró karácsonyi élvezeteket. Így például nem elég, hogy éppen angolul olvasom, még meg is néztem Dorian Gray történetét. Az elmúlt 120 év alatt híressé vált regény legújabb feldolgozását, a Dorian Grayt 2009-ben mutatták be az angol mozik, hozzánk tavaly decemberben érkezett meg – csak DVD-n. A sötét és súlyos díszletek között lassan kanyargó alkotás első ránézésre egy gótikus horrorfilm benyomását kelti. Emellett kicsit talán túlságosan is elmerülhetünk Dorian Gray bűneiben. Mindazt, amit Oscar Wilde a fantáziánkra bíz, Oliver Parker rendező meg is mutatja. A film mégsem csupán horror vagy végeérhetetlen orgia, föltárul benne az eredeti mű többi rétege is, hála Ben Barnesnek és Colin Firth-nek. Mindketten mélységet adnak jó és rossz határán egyensúlyozó karaktereiknek. Ben Barnes ugyan egyáltalán nem szőke és kék szemű, de tagadhatatlanul szép és fiatal. S ami még ennél is fontosabb, minden fenntartás nélkül el lehet neki hinni, hogy szépségéért és fiatalságáért a lelkét is odaadná az Ördögnek. S még így is, mindvégig marad benne valami emberi, ami időről időre a felszínre törne, de már nem tud. Colin Firth, mint Lord Henry, maga sem hisz a tanácsokban, amelyeket Doriannak ad. Inkább csak kísérletezik. Bágyadt érdeklődéssel figyeli, vajon meddig megy el Dorian Gray…

Bármi történik is végül Dorian Grayjel, történetének megismerésében bárki nyugodtan elmehet a végsőkig! Olvasással és filmnézéssel. Mindkettő olyan élvezet, amely még boldogságot is hoz!

                                                                                                          Bori

Dorian Gray

színes, angol filmdráma, 112 perc, 2009

rendező: Oliver Parker
forgatókönyvíró: Toby Finlay
zeneszerző: Charlie Mole
operatőr: Roger Pratt

szereplők: Ben Barnes (Dorian Gray) Colin Firth (Lord Henry Wotton) Rachel Hurd-Wood (Sybil Vane) Rebecca Hall (Emily Wotton) Ben Chaplin (Basil Hallward)

A film 2010. december 2-án jelent meg Magyarországon.

A Dorian Gray arcképe megjelent az Ulpius-Ház Kiadó gondozásában, Kosztolányi Dezső fordításában, 2013-ben, 342 oldal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.