Borinak, mert ez a film félig High-Rise, félig Plüssloki.

És Fruzsinak, mert nélküle ez az ajánló nem jöhetett volna létre.

Most, hogy én már megint színházba megyek Londonban, tudatosodott bennem, hogy eddig milyen mostohán bántam Tom Hiddlestonnal itt a blogon. A High-Rise és The Night Manager kapcsán is csak a szépségét tudtam csodálni. Úgyhogy annak örömére, hogy jövő tavasszal Tom Hiddlestont láthatom színpadon, jöjjön egy film, amelyben ő megkérdőjelezhetetlenül jó, nemcsak szépsége, de tehetsége is csillog a képkockákon. Az, hogy a film maga egyébként milyen, nos, alább kiderül.

Ugye, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy mindannyian szeretjük az olyan történeteket, amelyek kiindulópontja a következő: a naiv, törékeny, ugyanakkor erős, önálló akarattal rendelkező hősnő, egy szép és fiatal lány, akinek a világon senkije sincsen, hozzámegy egy titokzatos, ellenállhatatlanul vonzó idegenhez, és amikor beköltöznek közös otthonukba, félelmetes dolgok kezdenek történni. Ennek az alaphelyzetnek klasszikus példái, amelyek ma sem porosak, a Jane Eyre vagy a Rebecca.

Guillermo Del Toro 2015-ben bemutatott alkotásának, a Bíborhegynek is tökéletes az alaphelyzete: 1901-ben járunk, New Yorkban, Edith Cushing (Mia Wasikowska), a szépreményű ifjú írónő szenvedélyesen beleszeret a titokzatos angol nemesbe, Thomas Sharpe-ba (Tom Hiddleston). Amikor Edith édesapja hirtelen meghal, az összetört lány csak Thomasra számíthat, kételyek nélkül követi is őt Angliába. A szerelmesek gyorsan összeházasodnak, és beköltöznek a Sharpe család ősi birtokára, ahol Lucille (Jessica Chastain), Thomas nővére is velük él. Az ifjú pár beköltözése után nem sokkal félelmetes dolgok sora veszi kezdetét tiszteletet parancsoló, de nyikorgó, düledező, ősrégi házukban. A Sharpe család évszázadok óta vörösagyagot bányászik, így lesz a közeli hegycsúcs bíborvörös…

Hát kell ennél jobb indítás egy történethez? De a folytatás sajnos már nem ilyen kifogástalan. A folytatásban megjelennek a szellemek. Edith már kislánykorában is látott szellemet, és új otthonában most több is föltűnik. Emellett nem elég, hogy ott van az ősi birtok bíborvörös titka, kell még az a titok is, hogy pontosan milyen kapcsolat van a két testvér között. Jöhetne tehát sok borzongás, rejtelem és feszültség. És éppen itt a baj: a Bíborhegy című filmben a feszültséget leépítik. Fantasztikusan magasról indítanak, titokzatos karakterekkel és vészjósló hangulattal. De amikor kinyílik a családi birtok ajtaja minden jelentőségét veszti: Edith jelentéktelen szereplő lesz, aki mindenre később jön rá, mint a néző. Eközben az agyagban ázó, padlón vonagló szellemek nem képesek megijeszteni senkit. A két testvér kapcsolata pedig kínos, semmit sem ad hozzá a filmhez.

Ezért hát, mire odáig jutunk, hogy a szereplők különböző éles konyhai eszközökkel kergetik egymást, már nem lehet mást tenni csak kínunkban nevetni. Jól látszik: a szándék az volt, hogy a Bíborhegy egy igazi, csontig hatolóan félelmetes, gótikus horrorfilm legyen, de a megvalósításra már csak az olcsó, véres ijesztgetés maradt. 

Miért ajánlom mégis a Bíborhegyet? Először is, a megteremtett látvány, a díszletek, a jelmezek és a zene kétségtelenül hatásos, és olyan hangulatot teremt, amely magával ragadja a nézőt. Másodszor, és ez a legfontosabb: a színészek kihoznak mindent ebből a filmből, amit csak lehet. Mia Wasikowska megindítóan ártatlan, Jessica Chastain egyetlen pillantása csontig hatolóbb, mint ezer haragos, bíborvörös szellem sikítása. És Tom Hiddleston egyetlen pillantása megmenti az egész filmet. Van egy jelenet, amelyben Thomas Sharpe úgy néz ifjú feleségére, hogy tekintetében ott van a sóvárgás, a vágyakozás, a szerelem, de ugyanakkor a félelmetes birtoklási vágy és a puszta kegyetlenség is. Ezért zseniális színész Tom Hiddleston, aki nemcsak szép, de ragyogóan tehetséges is. Egyetlen pillantásával ennyi mindent képes elmondani. Ha az nem villanyoz fel Titeket, hogy láthattok egy rosszul felépített filmet nagyon jó színészekkel és lenyűgöző látványvilággal, akkor óvakodjatok a Bíborhegytől. Kerüljétek el messzire! De ha azt a képességet, hogy a színész egy pillantással megbabonázza a nézőt Ti is nagyra értékelitek, akkor nézzétek meg időről-időre a Bíborhegyet, mert ebben a képességben nem fogtok csalódni!

                                                                                                                      Bori

Kapcsolódó filmek:

Jane Eyre

Halhatatlan szeretők

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.