Nem voltam még négyéves, amikor egy nap így szóltam anyukámhoz: „Élni a legjobb!” Sajnos nem emlékszem már rá, akkor pontosan miért is szóltam így. Sőt arra sem emlékszem, hogy tényleg kimondtam, amit éreztem. Mégis minden alkalommal elhiszem, hogy valóban megtörtént, amikor édesanyám elmeséli, hogy eléálltam és megállapítottam, hogy élni a legjobb. Egyszerűen azért, mert ma is így érzem. Most különösen, hiszen félórája sincs, hogy (már megint) megnéztem Dany Boon Isten hozott az Isten háta mögött című filmjét.

A 2007-ben készült francia vígjátékban Philippe Abrams postamester úgy próbálja rendbe hozni omladozó házasságát, hogy rosszkedvű, ideges felesége szeszélyének engedve kérvényezi, hogy egy riviérai állomáshelyre küldjék. Célja elérése érdekében a cselvetéstől sem riad vissza. Philippe azonban korántsem profi a cselvetésben. Hatalmas hibát követ el és választás elé kerül: vagy kirúgják vagy Északra megy. Philippe végül nekivág a messzi Északnak. Egyedül. Görcsösen szorítja autója kormányát, a néző pedig a fotelja karfáját. Most mi lesz?

Az északiak bárdolatlanok, tudatlanok, elmaradottak, a franciát nem úgy beszélik, ahogyan kellene és egyáltalán, Északon rémisztően hideg van! Az ember örülhet, ha nem fagy le a lábujja...Vagy mégsem? Lehetséges, hogy a célállomás, Bergues városa napsütötte, lakói kedvesek, a sötömi nyelv pedig nagyon szép? Philippe lassanként kezd rájönni, hogy talán túl hamar ítélt. Csak egy baj van: a felesége, aki 1000 km távolságból hősként tekint férjére, hogy az olyan jól megállja a helyét a barbárok között...újra beleszeret. Philippe pedig nem meri bevallani, hogy ő bizony nem is szenved annyira, ott fönn Északon...

Az Isten hozott az Isten háta mögött azért igazán jó film, mert bár tehetné, nem akar nekünk megtanítani semmit. Nem szónokol fennkölten arról, hogyha megismerjük a másikat, kiderül, hogy a világ változatosságában egységes, színes, csodálatos. Az Isten hozott az Isten háta mögött nem tesz mást, csak megnevettet. Nagyon. Közben pedig észre sem vesszük, hogy szépen, fokozatosan mi is ugyanúgy levetjük félelmeinket és előítéleteinket, mint Philippe a saját félelmeit, előítéleteit és meleg ruháit. Észre sem vesszük, hogy egyre inkább szeretnénk Berguesben élni és sötömiül beszélni. Mert a világ változatosságában egységes, színes, csodálatos. Amikor aztán fölállunk a fotelből úgy érezzük, hogy élni jó. Nagyon jó. A legjobb!

                                                                                                    Bori

Isten hozott az Isten háta mögött
(Bienvenue chez les Ch'tis)

színes, feliratos, francia vígjáték, 106 perc, 2008

rendező: Dany Boon
forgatókönyvíró: Dany Boon, Alexandre Charlot, Franck Magnier
zeneszerző: Philippe Rombi
operatőr: Pierre Aim

szereplők:
Dany Boon (Antoine Bailleul)
Kad Merad (Philippe Abrams)
Zoé Félix (Julie Abrams)
Anne Marivin (Annabelle Deconninck)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.