Lukács Nikolett jogász, jogtörténész, a Magyar Viktoriánus Oldal adminisztrátora, évek óta szenvedélyesen kutatja Oscar Wilde életét, életművét, az utókorra gyakorolt hatását. Ennek a kutatómunkának az eredménye nemrég megjelent kötete, amelyet a 89. Ünnepi Könyvhéten dedikált. Lukács Nikolett-tel Varga Kinga és Harcsa Borbála a dedikálás után beszélgetett.

Kinga: Miként merült fel az ötlet, hogy jogász létedre Oscar Wilde-ról írj könyvet?

Mindig is szerettem az irodalmat. Gimnazistaként írtam az iskolaújságba, amelyet szerkesztettem is. Két nagyon jó irodalom tanárnőm volt, az egyikőjük vezette az irodalmi szakkört, amire évekig jártam. Egyik este, tizenkét éves koromban az Oscar Wilde szerelmeit adta a televízió, ami ugyan nem volt nekem való, de ennek ellenére megnéztem és mind Stephen Fry játéka, mind Oscar Wilde élete nagy hatással volt rám. Aztán az érdeklődésem Oscar Wilde iránt szunnyadt mialatt a jogi egyetemet végeztem. Elsős PhD-hallgatóként fedeztem fel újra magamnak a saját témám mellett (azt túlságosan száraznak éreztem), egyre több tanulmányt írtam róla, a bűn problematikáját kutattam a műveiben Dr. Kiss Anna illetve Eszenyi Miklós konzulensek segítségével. Így jutottam el a viktoriánus korhoz is. Aztán amikor a kislányom megszületett, és már megírtam a doktori értekezésemet, tengernyi időm maradt, mert a kislányom sokat aludt. Folyóiratokban publikáltam, de azok mindig karakter-korlátosak. Így jutottam el a könyv ötletéhez.

Kinga: Ezek szerint Wilde-on keresztül jutottál el az irodalomhoz és a viktoriánus korhoz. Miért pont ő?

Yeats-et, Keats-et és Byront is szeretem. Byron undok ember volt, de nagy hatással volt Wilde-ra, még a romantika szülötte. Emberileg a kedves és intelligens Wilde áll legközelebb hozzám, aki két lábbal a földön járt és szerette az embereket. Wilde mellett nagyon szeretem Sir Arthur Conan Doyle-t, Bram Stokert. Rajtuk kívül Charles Dickenst kedvelem még nagyon: empátiája, emberszeretete, ahogy felszólal a nőkért és az elesettekért igazán szimpatikus nekem.

Bori: Mint mondod, tizenkét éves korodban nagyon hatott rád az Oscar Wilde szerelmei című film, ami nekem is nagy kedvencem. Most, hogy ilyen behatóan tanulmányoztad a szerzőt és a kort, változott a véleményed a filmmel kapcsolatban?

Még mindig van olyan momentum a filmben, ami meg tud lepni. Minden évben megnézem legalább egyszer. Kiválóan megkomponált alkotás, minden részletre figyeltek: a zenére, a kosztümökre, a díszletekre. XIX. századi eredeti ruhákat használtak és korabeli porcelánt. Wilde unokája (Merlin Holland) segített, aki az Oscar Wilde Alapítvány elnöke, a forgatókönyvet pedig Richard Ellmann Wilde-ról készült monográfiájára alapozták, valamint a legjobb brit színházi –, és filmszínészek játsszák a szerepeket, mint például Stephen Fry, Jude Law, Jennifer Ehle, Vanessa Redgrave vagy Tom Wilkinson. Látszik rajta az alapos és igényes munka, valamint a Wilde iránti feltétlen tisztelet.

Kinga: Tudományos ismeretterjesztő műfajúként tudnánk definiálni a könyvedet. Egyetértesz ezzel?

Tudományos igénnyel készült és ismeretterjesztő is, próbálom megtalálni az egyensúlyt. Azt látom, sokan nem olvasnak, ha mégis, akkor bestsellert, krimit, fantasy-t, lányregényt. Nehéz megtalálni azt a határt, hogy olvasható legyen, ugyanakkor a tudományos szakma is elfogadja. Több mint kétszáz jegyzetet írtam, több mint kétszáz forrást felhasználtam, de sajnos ez nem látszik, mert a kiadó és a sorozat természete nem engedte meg, de remélem, ennek ellenére látszik rajta az évekig tartó kutatómunka.

Kinga: Milyen újdonságai vannak a könyvnek?

A bűn problematikájának kifejtése Wilde műveiben és életében. Ezzel összefüggésben a homoszexuális szubkultúra lefestése a viktoriánus korban, amivel jogtörténészek nem foglalkoztak eddig Magyarországon. Ehhez elsődleges peranyagokat használtam fel; nemcsak Wilde-ról, mivel nagyon sok esetet feljegyeztek ebből a korból az akkor még szodómiának nevezett bűncselekményekről. 1533-tól mutatom be a szodómiával összefüggő jogi szabályozást, amelyhez főként az Old Bailey (az akkori Londoni Legfelsőbb Bíróság) digitális archívumait használtam fel. Ez úgy gondolom az LMBTQ-közösségnek nagyon fontos jog-, és kultúrtörténeti kutatás. Megírom továbbá azt is, hogy Wilde hogy hatott magyar írókra: Babitsra, Adyra, Kosztolányira, aki nem csak fordítója a Dorian Graynek, hanem részleteket emelt be belőle az Aranysárkány című regényébe.

Bori: Jogászként hogy ítéled meg Wilde perét?

Nem értem a tényállást, hogy miért lehetett büntetőjogi kategória. Nálunk enyhébb volt a büntetőjog akkoriban, a Csemegi-kódex enyhébben büntette a szodómiát, mint a korabeli Anglia. A per borzalom volt, nemcsak a kirótt két év fegyház és kényszermunka, hanem a társadalmi kivetettség miatt, ahonnan nem volt visszaút, csak a számkivetettség, jobb esetben kivándorlás Szicíliába, Olaszországba, Franciaországba. Érdekesség: a nők közötti kapcsolattal nem foglalkoztak, mert Viktória királynő nem értette, hogy ez lehetséges lehet, illetve azzal sem, ha férfiak nőnek öltöztek. Ez ügyben a könyvben írok Stella és Fanny esetéről, amelynek főszereplői a joghézag miatt úszták meg büntetésüket.

Bori: Ez a téma aktuális, hiszen most a Kódjátszma, az Alan Turing életéről készült film kapcsán ismét középpontba került, az elítéltek amnesztiát kaptak…

Ez a téma nagyon érzékenyen érint, hiszen még megdöbbentőbb, hogy a XX. században ez miként alakulhatott így. A film kapcsán elindított kampány hatására utólagosan 49 ezren kaptak amnesztiát, de ehhez olyan színészek kiállására volt szükség, mint Benedict Cumberbatch, vagy a már említett Stephen Fry. Alan Turingról is írtam 2 évvel ezelőtt, valamint a XX. századi brit perekről az Ars Boni című lapba. Az 1950-es években kasztrációk zajlottak a hidegháború alatt, 1971-től érkezett el a liberalizáció időszaka, 1979-től pedig a dekriminalizációé. Úgy, hogy 1853-ban még halálos ítélet, kötél általi halál járt érte.

Kinga: Wilde ma aktuális?

Minden tekintetben az. Most fogják bemutatni Rupert Everett The Happy Prince című filmjét, ami Wilde utolsó évéiről szól. Számos filmadaptáció készül a műveiről, darabjait játsszák a színházak. Minden korban továbbél, P.G Wodehouse is szerette a humorát, a zenészek közül például Morrissey nagy rajongója, de David Bowie vagy Robert Smith (The Cure) is nagyon tisztelték.

Bori: Magyarországon hogy látod, mennyire népszerű szerző?

Az érdeklődés nagy iránta, ezt most is láttam, ahogy odajöttek a könyvhéten hozzám a fiatalok. De látszik ez onnan is, hogy a Budapesti Operettszínházban most például októberre lehet jegyet venni a Dorian Gray című musicalre, a színházak színdarabjait rendszeresen műsorra veszik. A Libri díszkötetben adta ki A boldog herceget, Wilde aforizmái örök érvényűek, idézik. Ezért is furcsa, hogy eddig csak két magyar monográfia létezik róla, Török András 1988-as, illetve Rozsnyai Kálmán 1911-es műve.  Magyar nyelvre mindössze egy életrajzot, Jörg W. Rademacher monográfiáját fordították le.

Bori: Kosztolányi jó fordítója?

Ő a legjobb, a verseké mindenképp. Rajta kívül Tandori Dezső fordítja még kiválóan, amit a Teleny című regény mutat meg. Ady, Radnóti is fordította, a Szukits Kiadó kiadta Wilde összes művét három kötetben, a fordítást az eredetiekkel össze is lehet hasonlítani, jó szívvel ajánlom.

Bori: Mit gondolsz a Colin Firth-féle Dorian Gray-filmről?

Tudni kell, hogy a rendező, Oliver Parker, aki gyakran elrugaszkodik az eredeti műtől. Például a regényben csak két mondatban szereplő hölgyet beépítette a cselekménybe. Ez a hölgy modern dolgokat csinál a filmben, fotózik, cigarettázik, biciklizik. A színészek jól játszanak, a film látványos. Nehéz az angol klasszikusokat megfilmesíteni, ugyanez a helyzet a Szép reményekkel is. Ha nem sorozat, valahogy meg kell oldani. Annak örülök, hogy a fiatalokhoz eljut, és legalább van remény rá, hogy ennek hatására elolvassák a regényeket.

Bori: Más szempontból is foglalkozol jog és irodalom kapcsolatával?

Nagyon érdekel a többi viktoriánus író is ebből a szempontból: E. M. Forster, Dickens, Yeats, Bram Stoker, Byron. Viktoriánus történetek címmel szívesen írnék róluk, ez a következő könyvötletem. A jog és irodalom kapcsolata nagyon érdekes számomra, Sir Arthur Conan Doyle Sátán kutyájáról már írtam cikket egy mai jogtörténész szemével (Iustitia körülnéz: Tanulmányok a jog és irodalom köréből, Budapest: Szent István Társulat, 2017. pp. 171-184.)

A Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán a Praetor Szakkollégium felkérésére novemberben tartottam órát Híres viktoriánus kori bűnesetek címen. Dickensről néhány hete tartottam órát, a Dickens műveiben megjelenő jogászságról, jogi szakmáról, a jog jelentéséről. Az Örökösök című regényben szó van számos visszás jogintézményről: adósbörtönökről, dologházakról, árva gyerekekről, Dickens pedig éles szemmel becsmérli benne a hiányos jogrendszert. Maga Dickens egyébként volt jogászbojtár is, perekre járt, vagyis ismerte az akkori jogi viszonyokat, látta a rendszer igazságtalanságait.

Kinga: Kiknek ajánlod a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti Oscar Wilde-ot. Aki történész, annak azért, aki irodalomtörténész, annak azért, aki jogász, annak azért. Mindenki talál benne meglepetést, ami túlmutat a saját tudományterületén.  

Lukács Nikolett: Oscar Wilde élet, életműve, öröksége

A kötet megjelent a Változó Világ Alapítvány gondozásában, 2018-ban.

ISSN 1219 5235

ISBN 978-615-5179-13-6

A könyv korlátozott példányszámban kapható az Írók Boltjában, illetve online megrendelhető a Változó Világ Kiadónál:

kiado@valtozovilag.hu, https://www.valtozovilag.hu/rendeles.htm

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.