Őszintén bevallom, nem akartam a Vájtfülűek brancsáról írni Nektek. Könyvajánlót ajánlani? Ki hallott már ilyet? Egy hete azonban rájöttem, túl gyorsan ítéltem, könnyelműen tituláltam egyszerű ajánlónak Nick Hornby cikkeit. Az angol író és publicista 2003. szeptembere óta rendszeres szerzője az amerikai, Believer című folyóiratnak, rovatának címe, Stuff, I’ve been reading („Amit éppen olvasok”). Azaz minden hónapban azokról a könyvekről ír, amelyeket éppen olvas, nemrég olvasott vagy szándékában áll olvasni. „Ha pedig úgy érzem, hogy a kedvem, munkamorálom, a koncentrálási szintem, az időjárás vagy a családtörténetem befolyásolja viszonyomat egy adott könyvhöz, akkor azt nyugodtan elmondhatom és el is fogom mondani.” – írja a Vájtfülűek brancsa bevezetőjében.

Igen, egy hete minden megváltozott. Végre kezembe vehettem a könyvet, amely Nick Hornby 2003. szeptembere és 2006. júniusa között megjelent írásait gyűjti egybe, s amikor még éjfélkor is teljes odaadással olvastam, már tudtam: az „Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplóját” nektek is meg kell ismernetek. Nick Hornby ugyanis betartja ígéretét, és  nem időtől és tértől függetlenül ír olvasmányélményeiről. A Bevezetés és a Köszönetnyilvánítás között egy háromgyerekes apukát ismerhetünk meg, akinek bizony van TV-je és CD lejátszója, rajong a fociért és igen, emellett imád olvasni. Ez az, ami engem igazán megfogott. Nick Hornby olvasni imád. Nem tesz különbséget „magas irodalom” és „ponyva” között, nem nézi le azokat, akik a Da Vinci – kódot olvassák a Háború és Béke helyett, s nem magasztalja azokat, akik a Háború és Békét választják a Da Vinci – kód helyett. S persze az sem elképzelhetetlen számára, hogy akad, aki mindkettőt ugyanúgy élvezi. Hiszen az olvasás mindenekfelett öröm kell hogy legyen, csodálatos élmény,  szórakozás.

A Halálos szívdobbanás című filmről 2012 februárjában írtam. Most minden változtatás nélkül teszem föl ide a szöveget. Hiszen Romain Durist még mindig ugyanúgy szeretjük, igaz, Viki?

Amikor egy olyan film érkezik a mozikba, mint például a Suszter, szabó, baka, kém, amelyben szinte minden színészt szeretek annyira, hogyha két órán keresztül mást sem csinál, csak néz a kamerába szótalanul, én azt is élvezem, akkor nem is kérdés, hogy miről fogok írni. De nagyon is vannak olyan időszakok, amikor nehéz kitalálnom, mit ajánljak legközelebb. Szerencse, hogy itt van nekem Viki, akiről az én Kedves Rendszeres Olvasóim sokat hallottak már, és aki mindig a megfelelő pillanatban tudja azt mondani a vonal másik végén, hogy „írjál Romain Durisről, légy szíves!” Milyen igaza van! Hiszen Romain Duris is nézhet a kamerába hosszan, én visszanézek rá! Úgyhogy most itt is van ő, Romain Duris, és a Halálos szívdobbanás című film. Köszönöm az ötletet, Viki!

Romain Duris a ’90-es évek elején, az utcán várakozott, amikor megszólították, és arra kérték menjen el egy szereplőválogatásra. Elment és megkapta a szerepet, pedig előtte nem is próbálkozott soha színészettel. Karrierjében az áttörést a 2002-es Lakótársat keresünk című nagysikerű film jelentette, amelyben Cédric Klapisch író-rendező Xavier szerepét egyenesen neki írta. Jelenleg három filmje vár bemutatásra, Franciaország egyik legfoglalkoztatottabb fiatal színésze.   

Világéletemben szerettem figyelni, ahogy az emberek beszélnek körülöttem. Szó szerint. Szeretem figyelni, hogyan formálják, mennyire tisztán ejtik a szavakat, milyen a hangszínük. Különösen igaz ez akkor, ha színészekről van szó. Szakácsi Sándor, Szerencsi Éva, László Zsolt, Györgyi Anna, Báthory Orsolya, csak néhányan azok közül, akiknek a hangját bárhol, bármikor fölismerem és nagyon szeretem hallani. Külföldi színészek esetében a listát Stephen Fry, Alan Rickman és Benedict Cumberbatch vezeti valamint természetesen – mint azt Kedves Rendszeres Olvasóim bizonyára kitalálták már – Hugh Laurie, akinél szebben senki nem tudja kiejteni, például azt a szót, hogy „savage” (azaz vad).

Így aztán nincs abban semmi meglepő, hogy nagyon látni akartam a Szörnyek az űrlények ellen című rajzfilmet. Ilyen címmel lehet, hogy a film maga szörnyű lesz, de az egyik figurának Hugh Laurie kölcsönzi a hangját, legrosszabb esetben majd becsukom a szemem és nem figyelek másra csak az ő hangjára – döntöttem el magamban. Végül azonban nem kellett becsuknom a szemem, ahogy ott ültem a hatalmas mozi teremben egy langyos áprilisi délelőttön. A Szörnyek az űrlények ellen valóban nagyon sablonos, de szerethető mese. Még akkor is, ha mondanivalója kicsit túlságosan is nyilvánvaló, „soha ne becsüld alá magad és ne engedd, hogy az előítéleteid vezessenek”. Főhőse Susan, a szép jövőről álmodozó amerikai lány, akire esküvője napján egy meteorit zuhan. Másnap az immár 15 méter magas és szupererős Susan egy titkos katonai létesítményben ébred, nem érintkezhet senkivel, csupán szörny társaival: Hiányzó Láncszemmel, aki félig hal, félig ember, B.O.B-bal, a kék zselével, Rovaroszaurusszal és az őrült tudóssal, aki egykor ember volt, de egy félresikerült kísérlet következtében egy nap részben csótánnyá változott.

Mintha csak ráléptem volna egy lépcsőfokra, ami nincs ott. Így, ilyen nehéz ürességgel a gyomromban bolyongok a házban mindig, amikor befejezek egy regényt. Egy történet, amely hetekig meghatározta minden napomat, véget ért. Én azonban nem tudok elszakadni tőle még, minden gondolatom körülötte forog. Terrárium, árulás, aszalt szilva és szökés kavarog a fejemben, miközben szórakozottan helyére teszem végre a Karácsonykor megnézett filmeket.

Szabó Magda Abigél című regényét most olvastam másodszorra. Az egyetemi tanulmányaim miatt angolul olvasok, nyelvgyakorlásképpen franciául. Bármennyire jó érzés is, hogy képes vagyok erre, azért kellett valami magyar. Valami, amit igazán ízlelgethetek. Nem sokat tétováztam, az Abigélt nyitottam ki. A könyv 1970-ben jelent meg először a Móra Kiadó gondozásában, népszerűsége máig töretlen. (2005-ben a Nagy Könyv elnevezésű országos programsorozatban Magyarország harmadik legnépszerűbb regényének választották az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk mögött.)

Első rész. Ma este. 21 órakor. Az HBO-n.

Ford Madox Ford brit író Parade's end c. regénye alapján a BBC és az HBO közösen készített sorozatot. A sorozat öt részes, a magyar címe: Az utolsó angol úriember.

Már nagyon készülök rá, hogy írjak Nektek Az utolsó angol úriemberről - megjelenésének minden formájáról. Sajnos erre a vizsgaidőszak miatt egy kicsit még várnom kell. Addig is következzen néhány szó a sorozatról a port.hu ismertetője alapján: A minisorozat az Edward-korabeli Anglia végnapjaiban játszódik, közeledik az első világháború jelentette őrület és káosz. Christopher Tietjens (Benedict Cumberbatch), a konzervatív arisztokrata feleségül veszi a társasági életért rajongó Sylviát (Rebecca Hall). Syliva terhes, és egyáltalán nem biztos, hogy a gyermek Christopheré. A férfi ennek ellenére kész kitartani a hűtlen asszony mellett. A sors azonban közbeszól. Egy nap Christopher találkozik Valentine Wannoppal, a bájos és félelmet nem ismerő fiatal szüfrazsettel.

Az ne tévesszen meg senkit, hogy a port.hu-n valamiért az akciófilmek közé sorolják a sorozatot. (Update: Oké, közben már kijavították a hibát.) Az utolsó angol úriember gyönyörű, különleges hangulatú sorozat, kiváló színészekkel, de "akció" nem sok van benne. Egy biztos, én tényleg szívből ajánlóm mindenkinek. Természetesen azoknak is, akiknek nincs HBO csatornájuk. Milyen jó, hogy van internet!

De azért ne feledjük, Az utolsó angol úriember 1. része ma este 21 órától látható az HBO-n. Utána még 4 héten át követhetjük Christopher Tietjens sorsának alakulását, hétfő esténként. A sorozat ismertetése az HBO honlapján is megtalálható. Valamint természetesen az imdb oldalán is.

A fenti videó a magyar HBO előzetese a sorozathoz. Most nézzétek meg, milyen előzetest készített a BBC. Most nézzetek meg egy jelenetet a sorozatból. Benedict Cumberbatch hangja és játéka... Tényleg ne hagyjátok ki Az utolsó angol úriembert!

Ugye, milyen szép lett a blog? Én biztos, hogy nem tudok betelni vele! Nagyon köszönöm Szabó Leventének a gyönyörű napfényes rajzot, Toth Petrának a rengeteg, rengeteg segítséget és a vidám e-maileket! És természetesen köszönöm mindenkinek, aki már most olvassa a blogot, az őszinte biztatást! Nélkületek ez a blog sosem indult volna el!

Mivel nekem minden élethelyzetre van egy-két szuper A bit of Fry and Laurie jelenetem, következzen most Stephen Fry egyik szuper monológja. A címe egészen egyszerűen: Hogyan legyünk nagyszerűek?  A monológban Stephen Fry elmondja nekünk a nagyszerűség titkát. Úgy mondja el, ahogy csak ő tudja. A titok egyébként az, hogy az embernek hinnie kell benne, hogy ő nagyszerű. Persze az sem árt, ha sokat mondják neki mások, hogy ő nagyszerű. Úgyhogy, Petra, Levente, Kedves Olvasóim, aki biztattatok és biztattok, én most elmondom nektek: nagyszerűek vagytok! Köszönök mindent!

A blog tehát nagyon szép lett. Gyönyörködjetek benne, olvassátok, lájkolátok, osszátok meg, szóljatok hozzá a bejegyzésekhez, hogy élő is legyen! De mindenekelőtt hallgassátok meg Stephen Fryt! A monológ szövegét a tovább mögött megtaláljátok angolul. Ígérem, ha egyszer leszek olyan nagyszerű, hogy le tudom fordítani, feltétlenül fölteszem a fordítást a blogra! De addig se felejtsétek el, hogy tényleg nagyszerűek vagytok!

                                                                                                   Bori

Ti tudjátok, hogyan született meg Hamlet leghíresebb monológja? Richard Curtis és Ben Elton – két híres brit forgatókönyvíró – elképzelte, hogy hogyan. Shakespeare Sketch néven ismerté vált jelenetükből kiderül, hogy Shakespeare és menedzsere (vagy ügynöke), Feketevipera között komoly „kreatív ellentétek” feszültek Hamlet hosszas elmélkedése kapcsán. Shakespeare és menedzsere komolyan vitatkozik, ez nem is kérdés, de éppen így lesz a jelenet a nézők számára nagyon vicces.

Az alig 6 perces Shakespeare Sketch 1989 szeptemberében egy jótékonysági esemény keretében került színpadra, Stephen Fry rendezésében. Feketevipera, azaz Blackadder szerepében természetesen Rowan Atkinson látható. (A Feketevipera című sorozatról még biztosan lesz szó itt a blogon.) William Shakespeare-t, irigylésre méltóan csodás szőke parókában, Hugh Laurie alakítja.

A tovább után elolvashatjátok a jelenet szövegét magyarul, angolul és franciául is. Magyarra Csillával közösen fordítottuk a szöveget. Csilla látható (valamennyire) az előző bejegyzés egyik fényképén. A francia fordítás az én munkám. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki átolvasta. Ami a jelenetben tényleg minden változtatás nélkül a Hamletből hangzik el, az természetesen magyarul Arany János, franciául pedig François-Victor Hugo fordítása. Azt egy percig sem vonjuk kétségbe, hogy a Hamletet angolul valóban maga William Shakespeare írta. De a Shakespeare Sketch attól még zseniális! Nézze meg mindenki, hogy mennyire! Én már nem is zavarok tovább, csak még annyit: Nagyon Boldog Új Évet Kívánok!

Idén is, mint mindig, rengeteg szuper karácsonyi ajándékot kaptam, nagyon köszönöm mindegyiket. A csoki halomból igyekszem hagyni jövőre is, de a pizsamát le nem veszem. A regényeket és filmeket gondosan a tankönyvek alá pakolom majd, a mézeskalács Doktor House-t (vicodinnal a kezében, természetesen) közben igyekszem nem megenni. Egy ajándékról pedig muszáj részletesen megemlékeznem itt, a blogon is. Méghozzá a gyönyörű teáskannámról!

Nézzétek meg, hogyan készült az én egészen egyedülálló ’Where is the lid?’-feliratú kannám. A csodálatos ajándékot innen is köszönöm az én csodálatos barátnőimnek, Csillának, Vikinek és Erzsinek!

A „tovább” után megtekinthető a végeredmény, és persze az, a minden részletében zseniális és megunhatatlan A Bit of Fry and Laurie jelenet, amely a kannát ihlette!

Én mindig nagyon várom a Karácsonyt. Várom a pillanatot, amikor végre átadhatom az ajándékokat, amelyeket mindaddig rejtegettem. (S igen, várom, hogy megkapjam végre mindazt, amit előlem rejtegettek.) A legjobban azonban azt, a semmi máshoz nem hasonlítható nyugalmat várom, amely a Karácsonyt körülveszi. Karácsonykor csak olyan, abban a pár napban mindennél fontosabb döntéseket kell meghoznom, mint: hány mécsest gyújtsunk meg és hol, hogyan rendezzük el a szaloncukrokat a tálban, milyen sütit együnk, mikor és hova menjünk sétálni és természetesen, hogy melyik filmet nézzük meg este. A szerelem hálójában egyike azon kevés filmeknek, amelyet a családom és én is akárhányszor meg tudnánk nézni, főleg narancs, bejgli és karamella mellett, miután egy jót sétáltunk és meggyújtottuk a mécseseket.

1998-ban New Yorkban a Fox könyváruház-lánc megnyitja legújabb, hatalmas üzletét. Ennek következtében Kathleen Kelly gyerekkönyveket árusító „sarki könyves kuckó”-ja  veszélybe kerül. Joe Fox és Kathleen Kelly pedig egymással kerül szembe. Minden személyes találkozás alkalmával parázs vitát folytatnak, hogy bebizonyítsák a másiknak, az ő boltjuk ér többet az olvasni vágyók számára. Miközben elszántan harcolnak és látványosan gyűlölik egymást, nem is sejtik, hogy a világhálón éppen egymással leveleznek, és lassan egymásba szeretnek...

A Tudor – dinasztia uralkodása alatt Anglia virágzásának fő oka az uralkodók és a parlament jó kapcsolata volt. Stuart I. Károly hatalomra kerülésével 1625-ben a kapcsolat romlani kezdett, mert Károly abszolutista módszerekkel próbált kormányozni.

Pár napja egészen meghatódtam, amikor kezembe akadt érettségi előtt álló diákként írt dolgozatom, amely a fenti sorokkal kezdődik. Furcsán jó érzés volt olvasni régi munkámat az angol forradalomról. Ma már másképp fognék hozzá, ennek ellenére nagyon örülök, hogy nem veszett el. Kusza soraiból süt a lelkesedés, az izgalom és az igyekezet, hogy minden ismeretemet papírra vessem 45 perc alatt.

Mindezt azért meséltem el nektek, hogy el tudjátok képzelni, mit éreztem, amikor beléptem az egyik Múzeum körúti antikváriumba, hogy megvegyem Samuel Pepys naplóját. Ha az örömet okoz számomra, hogy írhatok a csonka parlamentről, gondolhatjátok, mekkora élvezet volt kézbe vennem valaki olyannak a naplóját, aki megélte, hogy létrejött.