VÉGRE! S még mindig végre! Ma reggel tényleg elkezdték forgatni a Sherlock harmadik évadát! Mark Gatiss a sorozat kitalálója/írója/szereplője a twitteren posztolta fenti képet.

A Sherlock harmadik évada is három, 90 perces részből fog állni, csakúgy, mint az előzőek. Azt már eddig is tudtuk, hogy a harmadik évad részeinek kulcsszavai: rat, wedding és bow. (Patkány, esküvő, meghajlás, a szavak az epizódok sorrendjében követik egymást, mindegyik szó egy-egy epizód eseményeihez kapcsolódik, lehet találgatni, mi fog történni.) Most már azt is tudjuk, hogy a ma forgatni kezdett első részt maga Mark Gatiss írta, Arthur Conan Doyle Az üres ház (The Adventure of the Empty House - Magyarul A lakatlan házként is ismert) című novellája alapján. Csakhogy a sorozatban a történet címe The Empty Hearse - Az üres halottaskocsi lesz.

Annak, aki már 2012. január 15. óta várja lélegzetvisszafojtva a Sherlock harmadik évadát, ez egy nagyon izgalmas és sokat ígérő cím, az aki esetleg még nem fedezte föl magának a Sherlockot, Karácsonyig még bepótolhatja a lemaradását. Igen, Karácsony körül várható, hogy a Sherlock harmadik évada a BBC műsorára kerül.

Mindeközben kiderült, hogy a Sherlocknak negyedik évada is lesz majd, valamikor. Erről bővebben magyarul ITT és ITT olvashattok, angolul pedig ITT.

Én most az alkalomhoz illően Nina Simone Sinnerman című dalával búcsúzom. A dal a Sherlock második évadának utolsó részében szerzett emlékezetes perceket a sorozat rajongóinak.

Most pedig megyek, ugrálok tovább örömömben!

Neil Gaiman brit író rádiójátékot készített saját, Sosehol (Neverwhere) című regényéből. Az egyórás bevezető részt ma közvetíti a BBC Radio 4, londoni idő szerint 14:30 órától. Ezt követi még 5, egyenként 30 perces epizód március 18. és 22. között, a BBC Radio 4 Extrán - londoni idő szerint - 18:00 órától. Az epizódok elérhetőek lesznek a BBC internetes oldalán.

Most pedig leírom azt a két nevet, akik miatt fölfigyeltem erre a rádiójátékra: James McAvoy és Benedict Cumberbatch. A nevekre kattintva meg is hallgathattok egy-egy részletet a műsorból!

Igen, bevallom, eddig még nem olvastam Neil Gaiman Sosehol című regényét, de ezek után biztosan el fogom. A regény magyarul legutóbb tavaly jelent meg, az Agave Kiadó gondozásában, fordította Pék Zoltán. A könyv fülszövege a következő:

"A világ és ami alatta van. Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé... ami mind semmivé lesz, amikor Richard egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?"

 Rejtélyes és izgalmas, már alig várom, hogy olvashassam és hallgathassam. Remélem, Ti is!

Arról, hogy hogyan hallgathatjátok meg a Sosehol epizódjait, mindent megtaláltok itt:

Neverwhere on BBC Radio 4

Kiskoromban már a borítója megrémített. Szürke alapon ormótlan, sárga betűk. Végül mégis kinyitottam. S ahogy hosszú órákon át ott ültem a konyhában, kezemben A kőszívű ember fiaival, úgy éreztem, egyhelyben toporgok, életemben először nem leszek képes végigolvasni egy könyvet. Ma már tudom életem egyik legnagyobb olvasmányélményétől fosztottam volna meg magam, ha akkor föladom.

A csúnya szürke – sárga borító ugyanis egy minden ízében szép történetet rejt. Szép, ahogy romantikus optimizmussal, de a tények teljes figyelembevételével bontakozik ki előttünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc története. Szép, ahogy mindez lassan egybefonódik a Baradlay-fiak sorsával. Azt pedig egyszerűen nem értem, hogyan tudtam én megijedni például egy olyan gyönyörű mondattól, mint: „A megkezdett frázis kifogott a tüdő hatásképességén, s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta.”

Sok évvel ezelőtt, még gimnazista koromban, egy szilveszteri buli előtt filmlistát készítettem a barátnőimnek, Erzsinek, Csillának és Vikinek. Pár mondatos ismertetőt írtam minden filmről, amit itthon találtam, hogy tudják, milyen filmekkel köszönthetjük együtt az új évet, ha éppen úgy hozza kedvünk. Ha ezt a listát, akkor, gimnazistaként nem kezdem el írni, ma blogot sem írnék. Ezért úgy gondoltam, most megmutatom Nektek milyen is az ha a barátnőimnek ajánlok filmeket. Az, hogy a barátnőimnek írtam a filmekről természetesen az ismertetők stílusán és tartalmán is meglátszik! Bízom benne, hogy ennek ellenére mindegyiket élvezni fogjátok! Jöjjön tehát három film, amelyeket találomra választottam ki a gyűjteményemből, hogy e mostani ajánló igazán különleges legyen. (Igen, bevallom, csak becsuktam a szemem és böktem...) Három film Erzsinek, Csillának, Vikinek és most már a blog többi Kedves Olvasójának is! Jó szórakozást!

Aranyoskám

Szakácsi Sándor és Dustin Hoffman zseniális alakítása, egy zseniális filmben. Mit tehet egy állástalan New York-i színész, aki még a paradicsomot is érzéssel játssza el? Ha megnézed ezt a remekművet, garantáltan egy életre megjegyzed, mit tehet. Kihagyhatatlan. Angolul nem ajánlott!

2013. január 28-án volt pontosan 200 éve annak a napja, hogy Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye először megjelent. Én hatalmas Jane Austen rajongó vagyok. Így már január eleje óta azon töröm a fejem egyre lázasabban, hogy az évforduló örömére hogyan is mondhatnám el Nektek, mit jelent számomra a Jane című film. Nem haragszotok meg, ha egy kicsit mesélek, ugye? Elvégre nem mindennapi évfordulót ünneplünk!

2007 októberében hosszas tervezés és előkészítés után az édesanyám, a nővérem és én, végre megvalósíthattuk régi álmunkat: elindulhatunk együtt Párizsba! Szállásunk a Défense negyedben, Párizs egykor félelmetesen modern, ma már inkább csak félelmetes felhőkarcolóiról híres részén várt minket. Igazán szerettem ott lakni, ha az ég felé nyúló üveg rengeteg kicsit nyomasztott is, a Grande Arche minden alkalommal ámulatba ejtett. S egészen biztosan tudom, hogy ez a blog nem indult volna el, ha nem ejt minden alkalommal ámulatba az, ami a Grande Arche mellett állt: egy hatalmas mozi. Természetesen látnom kellett belülről is. Végül anyukámmal ketten vágtunk neki.

Tegnap, igazi rajongóhoz méltatlan késéssel, végre a polcra tettem a Doktor House 8., utolsó évadát DVD-n. Igen, ez megér egy külön blogbejegyzést. Egyrészt mert a House 8. évadát én hogyvoltoztam lelkesen, másrészt mert a teljes sorozat meghatározó élmény volt számomra, és nagyon hiányzik. Jó, hogy most már DVD-n is megnézhetem minden részét újra, és újra és újra! Ki csatlakozik?

Kedvcsinálónak itt egy rajongói videó még 2011-ből. Igaz, csak 10 okot sorol föl, abból a megszámlálhatatlanul sokból, amiért Gregory House-t szeretjük, de még így is megmutatja, hogy House ellenállhatatlan. De tényleg.

Nem voltam még négyéves, amikor egy nap így szóltam anyukámhoz: „Élni a legjobb!” Sajnos nem emlékszem már rá, akkor pontosan miért is szóltam így. Sőt arra sem emlékszem, hogy tényleg kimondtam, amit éreztem. Mégis minden alkalommal elhiszem, hogy valóban megtörtént, amikor édesanyám elmeséli, hogy eléálltam és megállapítottam, hogy élni a legjobb. Egyszerűen azért, mert ma is így érzem. Most különösen, hiszen félórája sincs, hogy (már megint) megnéztem Dany Boon Isten hozott az Isten háta mögött című filmjét.

A 2007-ben készült francia vígjátékban Philippe Abrams postamester úgy próbálja rendbe hozni omladozó házasságát, hogy rosszkedvű, ideges felesége szeszélyének engedve kérvényezi, hogy egy riviérai állomáshelyre küldjék. Célja elérése érdekében a cselvetéstől sem riad vissza. Philippe azonban korántsem profi a cselvetésben. Hatalmas hibát követ el és választás elé kerül: vagy kirúgják vagy Északra megy. Philippe végül nekivág a messzi Északnak. Egyedül. Görcsösen szorítja autója kormányát, a néző pedig a fotelja karfáját. Most mi lesz?

Sonnet130.mp3

Alan Rickman, a zseniális brit színész ma ünnepli 67. születésnapját. Így természetesen ma itt, a blogon is ünnepelnünk kell! Úgyhogy most mindenki kattintson a fenti linkre, majd dőljön hátra, és hallgassa meg Shakespeare CXXX. szonettjét, Alan Rickman előadásában. A szonett szövege angolul és magyarul, Szabó Lőrinc fordításában, a tovább mögött olvasható. Én már kattintok is!

Nyelvet tanulni nem könnyű. Nem könnyű, ha nincs, ami motiváljon. Igaz, a jó jegy egyáltalán nem lebecsülendő, de ha csak azért görnyedünk az angol rendhagyó igék három alakját mutató végeérhetetlenül hosszúnak tűnő táblázat fölé, ha csak azért próbáljuk megjegyezni és megérteni, hogyan és mikor használjuk a plus-que-parfait-ét, mert közel a dolgozat, akkor bizony nem csoda, ha hamar elcsüggedünk. Abban a pillanatban azonban, hogy találunk valamit, ami a tanult nyelvhez kapcsolódik, és fölébreszti kíváncsiságunkat, hihetetlen élményekkel teli körforgásba kerülhetünk. Hiszen, ha szorgalmas tanulással megismerünk valamit, az elkerülhetetlenül sikerélményt hoz magával, amely csak még jobban fölkelti érdeklődésünket. (Néha még én magam sem hiszem el, hogy ma már Shakespeare szonettek fordításával bíbelődöm, amikor nem is olyan régen még a Drakula nagyon megkönnyített változatát kezdtem el olvasni angolul, mint az első igazi idegen nyelvű könyvemet. A francia terén még nem állok ilyen jól, de az elhatározás már megvan. Egyszer egészen biztosan elolvasom a Vörös és feketét, úgy, ahogy azt Stendhal papírra vetette.)

Az első lépés megtételéhez – azaz, hogy találjunk valamit, ami fölébreszti kíváncsiságunkat, és ezáltal kezdjünk megismerni egy nyelvet és mindazokat, akik beszélik – tökéletes kiindulópontot jelenthetnek a kulturális szótárak. Bart István magyar író, műfordító 1998-ban állította össze először az Angol – magyar kulturális szótárat (a második bővített kiadás 2002-ben jelent meg). 2000-ben elkészült az Amerikai – magyar kulturális szótár. A Francia – magyar kulturális szótárat Ádám Péternek, a Német – magyar változatot Györffy Miklósnak köszönhetjük, míg a legújabb, 2008 júniusában megjelent kötet, Soproni András munkája, az Orosz kulturális szótár. A fenti szerzők nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy két kultúrát hasonlítsanak össze. Szótáraikban tehát ne keressük egyszerű szavak jelentését – és szavak egyszerű jelentését - , ugyanakkor ne késlekedjünk föllapozni őket, amennyiben arra vagyunk kíváncsiak, mennyire népszerű hazájában a P.G. Wodehouse teremtette zseniális inas, Jeeves, hány éves korában lépett először színpadra Fred Astaire, ki mondta: „Ils sont fous, ces Romains!”, vagy épp, hogy mit jelentenek a bíbor vitorlák az oroszok számára.

Február 10-én vasárnap, 20:00 órakor a Story4, Magyarországon elsőként vetíteni kezdi a Downton Abbey című sorozatot. Itt az alkalom, hogy végre írjak Nektek a Downton Abbyről!

Én nagyon szeretek lelkesen írni Nektek. Nincs is annál jobb, mint leírni, mi az, ami szép, amit szeretek, ami tetszik, és közben reménykedni, hogy amiről írok, az örömet okoz majd Nektek is. Ezért vagyok én most furcsa helyzetben. Ahogy mondtam, itt az alkalom, végre írhatok a Downton Abbeyről! Csak éppen már nem lelkesedem érte úgy, ahogy szeretnék. Igyekszem, de nehéz, mert a Downton Abbey sajnos már nem olyan jó, amilyen a legelején volt. De akkor kezdjünk is mindent a legelején!

A Downton Abbey amerikai közreműködéssel készített brit sorozat, amely az Edward-kori Angliában játszódik. A sorozatot a brit ITV tűzte műsorára, az első részt 2010 szeptemberében vetítették. Azóta összesen 25 epizód került adásba, 3 évadra bontva. A sorozat főhelyszíne egy kitalált yorkshire-i nagybirtok, Downton Abbey. Ezen a birtokon él az arisztokrata Crawley család: Lord Grantham amerikai feleségével és három lányával, valamint az őket kiszolgáló személyzettel.