Na, jó, bevallom, tegnap nem véletlenül jutott eszembe Timothy Forrest. Jó oka van annak, hogy már tegnap a Kiválasztottak jártak a fejemben. Íme.

Van egy kanalam. Kecses, csillogó teáskanál, rajta felirat: „Ez csak a látszat!” Nagyon megörültem, amikor 2009 februárjában megkaptam ezt a kanalat a születésnapomra. Hiába, még mindig rendületlenül imádom a Mátrixot. El se hiszem, de ma van napra pontosan 13 éve és 1 hete, hogy először láttam. Bizony, ez egy igazán különleges évforduló. Azt hiszem, ma este meg is nézem. Addig nem is tölthetném jobban az időt, mint azzal, hogy írok róla. Nektek.

1999-ben, aki csak látta a Mátrixot, elámult. Engem decemberben ejtett foglyul, már rögtön az első percben. Keanu Reeves Neo szerepében arra döbben rá, hogy mindaz, amit érzékelünk és megélünk nem valóság; csupán „számítógéppel generált álomvilág.” Börtön az elme számára. S ha a prófécia igazat szólt Neo az egyetlen, aki képes fölszabadítani az emberek tudatát a gépek uralma alól... Én meg arra döbbentem rá azon a bizonyos decemberi estén, hogy a Mátrixot még nagyon-nagyon sokszor látni akarom. Részleteiben semmi eredeti nincs benne, de ahogy ezek a részletek összeállnak, az nagyon is eredeti.

Mi kell ahhoz, hogy az ember tökéletes Kiválasztott legyen? Nos, mindenekelőtt nem árt, ha az ember egy teljesen hétköznapi árva fiú, vagy legalábbis teljesen hétköznapi és magányosan él. Aztán természetesen egy napon (ha lehet, éppen a születésnapján, vagy ahhoz nagyon közel eső napon) ezzel a teljesen hétköznap fiúval valakinek közölnie kell: Ő a Kiválasztott. El kell indulnia, hogy teljesítse küldetését, különben világunkban a Sötétség erői átveszik a hatalmat.

A Kiválasztott ekkor ritkább esetben rögtön lelkesen elindul, hogy teljesítse, amit kell. A gyakoribb eset az, amikor a Kiválasztott hitetlenkedik: olyan nincs, hogy ő bármiben is különleges legyen. Ezután elindul, hogy teljesítse, amit kell. Én igazán szeretem a Kiválasztottakat. Tizenhárom éve drukkolok kitartóan Neónak és Harry Potternek, hogy mindketten megmentsék a világot. És mégis. Illetve mégsem. Mégsem Neo vagy Harry a kedvenc Kiválasztottam. A kedvencem ugyanis egyértelműen Timothy Forrest.

Timothy a 25. születésnapját megelőző napon tudja meg (nevelő)apjától, hogy Ő a Kiválasztott. Le kell győznie a Szörnyeteget, a Sötétség Urát, kinek neve Pewnack, a Pusztító. A küldetéshez Timothy fegyvert is kap. A fegyver neve: Berwhale, a Bosszúálló. Berwhale egy többfunkciós bicska, egyébként. Timothy egy ritka, lelkes Kiválasztott, a bicskával a kezében csillogó szemmel vág neki a küldetésnek.

S igen, jól sejtitek, Timothy az egyik zseniális A Bit of Fry and Laurie jelenet szereplője. A 4 és fél perces jelenetben fölvonul minden klisé, ami egy jó „a Kiválasztott megmenti a világot” történet elindításához kell. Majd jön a Stephen Fryhoz és Hugh Laurie-hoz méltó csattanó. Természetesen nem árulom el, hogy mi az. Mint ahogy azt sem, én kaptam-e már bicskát. Inkább jöjjön végre Timothy és 4 és fél perc hangos nevetés!

Sajnos a BBC szépen lassan minden ilyen videót eltávolíttat a youtube-ról, de a jelenetet ITT elolvashatjátok!

Pulit a Holdra! Juj, ezt már olyan régen le akartam írni! Puli egy holdjáró. Méghozzá egy magyar holdjáró. A Puli Space Technologies nevű magyar szakemberekből álló csapat fejleszti éppen. Puli, a magyar holdjáró ugyanis részt vesz a Google Lunar X Prize versenyében. A cél az, hogy Puli 2014-ben följusson a Holdra és onnan információkat küldjön vissza a Földre.

Szóval, ismerjétek meg Ti is Pulit, aztán ha kedvetek támad, olvassátok el, amit Az ötödik elemről írtam, majd természetesen nézzétek is meg a filmet! Azt még tudnotok kell, hogy Az ötödik elemről 2009 októberében írtam, és a francia szókincsem azóta fejlődött. Az ajánlóm szövegén most mégsem változtatok, az évek alatt megszerettem, úgy, ahogy van. Úgyhogy még egyszer, hajrá Puli! Most pedig jöjjön Az ötödik elem ajánló, 2009-ből.

„Ez már tarthatatlan!”- gondoltam magamban egy hűvös szeptemberi estén. Négy éven át heti hat órában tanultam franciát, és mennyit tudok ma? Biztosan körülbelül ennyit: cinq (öt), salut (szia), déçu (csalódott, hangzása alapján az egyik kedvenc szavam a megszámlálhatatlanból, amit valaha tanultam), la baguette és la cicatrice (varázspálca és sebhely – igen, az a fránya Harry Potter hatás). Ez az öt szó nem sok, még ha nagyon szépek is. De, ami még ennél is fontosabb: hiányzott a francia nyelv. Azon a hűvös szeptemberi estén elhatároztam hát, hogy újra belevágok, franciául fogok tanulni. Persze mivel mással ünnepelhettem volna ezt meg, mint filmnézéssel? Végül nem is akármilyen filmet választottam a francia nyelvre való ráhangolódásra. Az ötödik elem Luc Besson francia rendező alkotása -  így még az olyan egyszerű DVD kiadásra is rákerült franciául, mint amilyen nekem van - a főszereplője Bruce Willis. 1997 őszén nagy várakozással mentem a moziba, hogy megnézzem, és nem is csalódtam. (Je n’étais pas déçue.) Az élmény máig megmaradt, a film pedig a gyűjteményem része lett.

A html kódokat csinosítjuk, a régi és új írások a számítógépemen várják, hogy kitegyem őket. Még minden alakul, de egy biztos: ez a blog nem indulhat el anélkül, hogy meg ne mutatnám, honnan jön a PuffCinq név!

Tudom, a név helyesen PouffCinq lenne, és tudom, már nagyon sok mindenkinek megmutattam, honnan jön, de én nem tudok betelni a "puff...cinq!" felkiáltással, ezért is választottam ezt a nevet. Szóval, aki látta már, azért, aki nem látta még, azért figyeljen az alábbi videóra! Ha Hugh Laurie díjat ad át, vagy vesz át, az mindig emlékezetes. Down to a Meager List of Just Five! = Puff...cinq.

Az már csak hab a tortán, hogy a végül sikeresen átadott Emmy-díj nyertese éppen Andre Braugher. A díjátadás után három évvel, 2009-ben Andre Braugher játszotta el Doktor House (Hugh Laurie) pszichiáterét a [H]ouse című sorozatban. Sőt, idén föltűnt a sorozatzáró epizódban is.

És még mindig nincs vége! A "tovább" után még vár rátok egy videó. Conan O'Brien (a 2006-os Emmy-díj átadás házigazdája) beszélget benne Helen Mirrennel. Többek között a zseniális és briliáns Hugh Laurie-ról. Jó szórakozást hozzá!

Igen, Kedves Olvasók! Megvolt az első bejegyzés. A blog a mai napon elindult. De ez még csak a béta verzió! A felület mostantól kezdve folyamatosan épül és szépül. Végül természetesen olyan lesz, amilyennek megálmodtuk. Addig is türelmeteket kérem. És még valamit! Olvassátok a bejegyzéseket, kedvesen és lelkesen! Mondjátok el, akinek csak tudjátok: "juj, de klassz kis blog"!

Nagyon köszönöm! És természetesen: nézzen mindenki Sherlockot, amikor csak teheti! De tényleg.

          Bori

Hónapok óta várom a megfelelő pillanatot, hogy elindítsam A Kihagyhatatlan blogot. Most végre eljött. A BBC Sherlock című sorozatának első évada november 2012. november 21-én végre nálunk is megjelent DVD-én. A kihagyhatatlan blog első bejegyzéseként kiteszem, amit még februárban írtam a Sherlockról. Az írás februári, de a lelkesedésem azóta mit sem változott. Olvassátok el milyen az, amikor engem Sherlock Holmes körülvesz!

Az ágyam fölött a polcon, karnyújtásnyira tőlem, ott van az összes Sherlock Holmes történet, két vastag kötetben. A kanapém mellett a polcon, a DVD-k között, ott van a klasszikus Sherlock Holmes tévésorozat, Jeremy Brett-tel a főszerepben. És nagyon sajnálom, hogy Basil Rathbone filmjei vagy a híres orosz sorozat, amelyet a britek is szívből szeretnek, még nincs mellette. Képes voltam átvágni a városon, csak hogy eredeti nyelven élvezhessem a Sherlock Holmes – Árnyjáték című filmet, amelyben Stephen Fry játssza Mycroft Holmes szerepét. S minden eddiginél többször jut eszembe, hogy kedvenc House dokimat Sherlock Holmesról mintázták. Nincs mit szépíteni. Ebben a pillanatban Sherlock Holmes jobban körülvesz engem, mint ahogy Billy Macket a Karácsony valaha is fogja! És akkor még nem is mondtam, mi van az asztalomon. Mi a legújabb dolog, ami annyira megragadott, hogy egyes részei már angolul, magyarul és franciául is megvannak. A BBC Sherlock című sorozata Benedict Cumberbatch és Martin Freeman főszereplésével. A sorozat, ami teljesen rabul ejtett.