2009 nyarán a nagynéném trafikjában dolgoztam és közben a politológus szakdolgozatom megírására készültem. A The Downing Streets Years c. könyvet azóta elolvastam, a szakdolgozatom elkészült, csak lottógép mögött ültem már régen. De annak a szép nyárnak az emlékét őrzi egy írás, amelyet minden változtatás nélkül mutatok most meg Nektek. Itt a blogon így emlékezünk a hétfőn elhunyt Margaret Thatcherre, aki 1979 és 1990 között volt Nagy-Britannia miniszterelnöke.

Délután két óra. A kulcsot elfordítottam a zárban, a redőnyt fölhúztam, a lottógépet és a tévét újra bekapcsoltam. A pulton rend van, a söröskorsónyi limonádé (sok jéggel) a kezem ügyében, Margaret Thatcher önéletrajza az ölemben. Minden rendben, jöhetnek a kedves vevők. S alig olvasok két mondatot, már jönnek is. Akad, aki észre sem veszi a pénztárgép mellett fekvő hatalmas könyvet, mások elismerően mosolyognak. („Milyen vastag! S ilyen jól tud angolul?”) Egy valaki pedig egyenesen megvenné tőlem. Én azonban nem adom, semmi pénzért. Jóllehet, ma még nem tudom, milyen lesz a végeredmény, így, hogy az Ági trafikban eltöltött egy hónap alatt naponta jó, ha féloldalt haladtam, szilárd elhatározásom, hogy márciusra lesz egy szép bőrkötéses diplomamunkám, rajta a cím: Margaret Thatcher Európa képe. Ezért olvasom most Margaret Thatcher The Downing Street Years című önéletrajzát. S bár az utóbbi hetekben tényleg nem jutott annyi időm rá, mint szerettem volna, nem hátrálok meg. Margaret Thatcher is megmondta: „The lady’s not for turning.”*

Mit tehet egy igazi sorozatfüggő, ha éppen francia nyelvvizsgára készül, de közben a sorozatokról sem akar lemondani? Természetesen keres magának egy francia sorozatot! Én, mint igazi sorozatfüggő, így találtam rá a Les Revenants (A visszatérők) című francia sorozatra. A cím visszatérő halottakra utal. Hát, kell ennél több egy nyelvvizsgázónak? Nem, sőt! Meg kell mondanom Nektek, nincs is annál jobb, mint zombikkal fejleszteni a hallott szövegértési készséget/képességet. (Szigorúan magyar felirat nélkül!) Pláne, hogy ezek a zombik egyáltalán nem is olyanok, mint amilyeneknek a zombikat általában elképzeljük. Nem fölismerhetetlen holttestek, amelyek hörögve szállnak ki a sírból, hogy élők agyát egyék reggelire.

Nem, ezek a zombik ránézésre teljesen normális (sőt, néhányan nagyon is szép) emberek, valóban élő halottak. Előtűnnek a semmiből, nem emlékeznek rá, hogy meghaltak, és ott szeretnék folytatni az életüket, ahol abbahagyták. A Les Revenants egy gyönyörű, hegyek közt elterülő, magába zárkózott francia városkában játszódik. Ide tér vissza négy élőhalott: Camille, a kamaszlány, aki egy buszbalesetben vesztette életét. Családja, szülei és ikertestvére, Léna, már négy éve gyászolja. Simon, az ellenállhatatlanul vonzó fiatal fiú, aki tíz évvel ezelőtt autóbaleset áldozata lett, éppen akkor, amikor mennyasszonya már az oltár előtt várt rá. Serge, a sorozatgyilkos, aki hét éve halt meg, tisztázatlan körülmények között. Valamint Victor, a 10 év körüli, titokzatos kisfiú, róla a sorozat elején csak annyit tudhatunk biztosan, hogy nagyon magányos.

Fürge rókalábak, surranó kis árnyak, hipp-hopp, jön Vuk! Híres nagy vadászok, jobb ha félre álltok, hipp-hopp jön Vuk! Az elmúlt napokban jártamban-keltemben ezt a kis dalocskát dúdoltam serényen. Csak csendben. Csak halkan, hogy senki meg ne hallja. Csak magamnak. Csakúgy. Mert szeretem, mindig fölvidít. Nagy odaadással daloltam. El lehet rólam képzelni, hogy ezek után nem nézem meg a Vukot? Ki tudja, hanyadszorra? Ugye, hogy nem? Bizony, nagy odaadással le is kaptam a Vukot a polcról.

Fekete István 1965-ben megjelent kisregénye nyomán Dargay Attila 1981-ben készített rajzfilmet. Egy rajzfilmet, amely az eltelt évek alatt, önállóan, az alapjául szolgáló könyv nélkül, a könyv mellett lett legendás alkotássá. Hiszen Dargay Attila filmjét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Vagy azért szeretjük nagyon, mert kicsik vagyunk még, vagy azért, mert amikor kicsik voltunk még, nagyon szerettük. Vagy egyszerűen azért szeretjük, mert egy igazán jó mesét a felnőttek is nagyon tudnak szeretni.

Fölkerült a youtube-ra a Bin-Jip zenekar Heavy c. számának zseniális videoklipje. A klipet Szabó Levente rajzolta. Én nem is mondhatok rá mást, minthogy kihagyhatatlan. Győződjetek meg róla Ti is! A "tovább" mögött megtaláljátok a dal szövegét!

Ma este. 20:00 órakor. Az HBO-n. Árulás.

Addig is jöjjön a napi A Bit of Fry and Laurie videó. Egy igazi brit kém hazugságvizsgáló nélkül is kideríti az igazságot!

'- Sadly enough, the machines are rather expensive to buy.'

'- OH DEAR.'

Na, akkor a Sosehol rádióváltozata és a Sherlock jó hírei mellé még egy kis Benedict Cumberbatch a hétvégére. 2013. március 24-én, vasárnap 20:00 órakor mutatja be az HBO a Suszter, szabó, baka, kém című filmet. A filmről én még 2012 januárjában írtam, a szövegen csak a kellő mértékben változtattam. A filmet egyébként mindenkinek eredeti nyelven ajánlom, úgy az igazi! Most pedig már tényleg nem maradt más hátra, mint ki találni, ki az áruló!

Mit mondjak, amikor éppen egy angol regényt olvasok, nem vagyok éppen könnyű eset. És ha az általam éppen olvasott angol regényből történetesen még filmet is készítenek megszámlálhatatlanul sok jó angol színésszel, akkor aztán a helyzet még fokozódik is. Legutóbb is ez történt: „Már csak pár oldal és én még mindig nem tudom, ki az áruló! – panaszkodtam mindenkinek, aki csak meghallgatott. – Rémes!” Vagy: „Jaj, jaj vajon melyik színész alakítja majd az árulót? Gary Oldman? Colin Firth? Benedict Cumberbatch?” Szegény családom és barátaim szerintem a végén már megőrültek tőlem. Szerencse, hogy a könyvet végül minden gond nélkül befejeztem, a filmet pedig 2012. január 26-án végre a magyar mozik is bemutatták. Sőt, most vasárnap este már az HBO mutatja be. Így itt van az ajánló is. A Suszter, szabó, baka, kém című könyvhöz és filmhez.

John le Carré először 1974-ben megjelent kémregénye lassan indul, de aztán úgy beszippant, hogy tényleg képtelenség nem beszélni róla másoknak. Pedig a főszereplője, George Smiley nem is látványosan kémkedik. Nem robbant föl semmit, nem száguldozik drága autóval és nem iszik martinit. Csak kérdez, beszélget, aktákat olvas és emlékezik. Mégis olyan feszültséget teremt, hogy nem lehet letenni a könyvet.

Mától A Kihagyhatatlan blog is megtalálható a Facebookon! Ó, igen!

A blogot itt tudjátok fölvenni kedvelt oldalaitok közé: A Kihagyhatatlan blog.

S mivel a blog most erősen Sherlock-lázban ég, a bejegyzés végére jöjjön egy idevágó Sherlock-videó. Sherlock, John, a szarvasvadász-sapka és a blog! (update: a videó sajnos már nem elérhető...) Ha én egyszer elérem az 1895 like-ot, ígérem, feltétlenül szólok! Addig is nagyon köszönöm, ha kedvelitek, és persze ha olvassátok a blogot!

VÉGRE! S még mindig végre! Ma reggel tényleg elkezdték forgatni a Sherlock harmadik évadát! Mark Gatiss a sorozat kitalálója/írója/szereplője a twitteren posztolta fenti képet.

A Sherlock harmadik évada is három, 90 perces részből fog állni, csakúgy, mint az előzőek. Azt már eddig is tudtuk, hogy a harmadik évad részeinek kulcsszavai: rat, wedding és bow. (Patkány, esküvő, meghajlás, a szavak az epizódok sorrendjében követik egymást, mindegyik szó egy-egy epizód eseményeihez kapcsolódik, lehet találgatni, mi fog történni.) Most már azt is tudjuk, hogy a ma forgatni kezdett első részt maga Mark Gatiss írta, Arthur Conan Doyle Az üres ház (The Adventure of the Empty House - Magyarul A lakatlan házként is ismert) című novellája alapján. Csakhogy a sorozatban a történet címe The Empty Hearse - Az üres halottaskocsi lesz.

Annak, aki már 2012. január 15. óta várja lélegzetvisszafojtva a Sherlock harmadik évadát, ez egy nagyon izgalmas és sokat ígérő cím, az aki esetleg még nem fedezte föl magának a Sherlockot, Karácsonyig még bepótolhatja a lemaradását. Igen, Karácsony körül várható, hogy a Sherlock harmadik évada a BBC műsorára kerül.

Mindeközben kiderült, hogy a Sherlocknak negyedik évada is lesz majd, valamikor. Erről bővebben magyarul ITT és ITT olvashattok, angolul pedig ITT.

Én most az alkalomhoz illően Nina Simone Sinnerman című dalával búcsúzom. A dal a Sherlock második évadának utolsó részében szerzett emlékezetes perceket a sorozat rajongóinak.

Most pedig megyek, ugrálok tovább örömömben!

Neil Gaiman brit író rádiójátékot készített saját, Sosehol (Neverwhere) című regényéből. Az egyórás bevezető részt ma közvetíti a BBC Radio 4, londoni idő szerint 14:30 órától. Ezt követi még 5, egyenként 30 perces epizód március 18. és 22. között, a BBC Radio 4 Extrán - londoni idő szerint - 18:00 órától. Az epizódok elérhetőek lesznek a BBC internetes oldalán.

Most pedig leírom azt a két nevet, akik miatt fölfigyeltem erre a rádiójátékra: James McAvoy és Benedict Cumberbatch. A nevekre kattintva meg is hallgathattok egy-egy részletet a műsorból!

Igen, bevallom, eddig még nem olvastam Neil Gaiman Sosehol című regényét, de ezek után biztosan el fogom. A regény magyarul legutóbb tavaly jelent meg, az Agave Kiadó gondozásában, fordította Pék Zoltán. A könyv fülszövege a következő:

"A világ és ami alatta van. Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé... ami mind semmivé lesz, amikor Richard egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?"

 Rejtélyes és izgalmas, már alig várom, hogy olvashassam és hallgathassam. Remélem, Ti is!

Arról, hogy hogyan hallgathatjátok meg a Sosehol epizódjait, mindent megtaláltok itt:

Neverwhere on BBC Radio 4

Kiskoromban már a borítója megrémített. Szürke alapon ormótlan, sárga betűk. Végül mégis kinyitottam. S ahogy hosszú órákon át ott ültem a konyhában, kezemben A kőszívű ember fiaival, úgy éreztem, egyhelyben toporgok, életemben először nem leszek képes végigolvasni egy könyvet. Ma már tudom életem egyik legnagyobb olvasmányélményétől fosztottam volna meg magam, ha akkor föladom.

A csúnya szürke – sárga borító ugyanis egy minden ízében szép történetet rejt. Szép, ahogy romantikus optimizmussal, de a tények teljes figyelembevételével bontakozik ki előttünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc története. Szép, ahogy mindez lassan egybefonódik a Baradlay-fiak sorsával. Azt pedig egyszerűen nem értem, hogyan tudtam én megijedni például egy olyan gyönyörű mondattól, mint: „A megkezdett frázis kifogott a tüdő hatásképességén, s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta.”