Vannak olyan esetek, amikor a szülő a legnagyobb jó szándékkal is balesetveszélyes helyzetet teremt, és a gyerekek kedvenc játékai is lehetnek veszélyesek. Mit tehetünk, hogy megelőzzük, enyhítsük a sérüléseket, és mi a legfontosabb, ha már megtörtént a baj? Dr. Kassai Tamás gyermektraumatológussal beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin augusztusi számában olvashatjátok.

Vannak olyan, játékok, jó szándékú, ösztönös szülői szokások, amelyekről nem is tudjuk, hogy veszélyesek?

Szögezzük le, hogy most nem a szándékosan okozott sérülésekről beszélünk, hanem a véletlen sérülésekről. Igen, a gyerekeket érhetik a mindennapokban, játék közben véletlen sérülések. A véletlen baleseteknél pontosan arról van szó, hogy nem tudjuk azt, hogy mi fog történni. Nem tudjuk, hogy mi következik abból a mozdulatból, abból a tevékenységből, amelyet végzünk. Ha tudnánk, hogy mi lesz abból, amit teszünk, akkor el tudnánk kerülni a balesetet.

Tehát ilyen helyzetekben a felnőtteknek, szülőknek van felelősségük.

Igen, ilyen helyzetekben általában arról van szó, hogy a felnőttek próbáljanak előregondolkodni, és próbálják meg azokat a balesetveszélyes helyzeteket elkerülni, amelyekbe a gyerekek kerülhetnek. Ezt az előregondolkodást nevezzük primer baleset megelőzésnek. Természetesen itt sem vagyunk egyformák van, aki ügyesebben gondolkodik előre, van, aki kevésbé.

Csecsemők esetében általában milyen balesetekről beszélhetünk?

A legkisebb, tehát egy évnél kisebb gyerekek általában valahonnan leesnek. Amikor egy kisgyerek még egészen pici, mondjuk amikor hazavisszük a kórházból, akkor bárhová letesszük, ő ott marad. Aztán hathónapos kora környékén elkezd mocorogni, forgolódni. Anyukája leteszi az ágy közepére, gyorsan elmegy még valamiért, és közben a kisgyerek, azalatt az egy-két perc alatt, lecsúszik az ágy szélére, és onnan leesik. Ez a kisgyerekeknek a leggyakoribb sérülése. Ha egy szivacsról esnek le vagy egy alacsony ágyról, az általában enyhe sérüléseket okoz. Nagyobb baj az, hogy ha magasabbra tesszük a gyereket, mondjuk a pelenkázóasztalra vagy a konyhapultra, és onnan esik le. Ebben az esetben már nagy az esélye egy súlyos sérülésnek. Kisgyermekeknél leggyakrabban ilyen eséskor történik koponyatörés.

Mi a helyzet nagyobb gyerekek esetében?

A nagyobb gyerekeknél általában az a helyzet, hogyha a szülők irányítják a játékot, akkor tudják kontrollálni az eseményeket. Amikor azonban kontrollálatlanná válik a játék akkor fordulhatnak elő sérülések. Típusos sérülési mechanizmus például a pronatio dolorosa infantum, nursemaid’s elbow azaz a kirántott kar szindróma.

Az pontosan micsoda?

A kirántott kar szindróma akkor szokott előfordulni, amikor a porcból lévő felkarcsont vége és az orsócsont vége közé becsúszik egy pici szalag, abban a pillanatban, amikor egy picit meghúzzuk a gyerek kezét. Amikor egy kisgyerekkel olyat játszunk, hogy hintáztatjuk a karjánál fogva, vagy a karjánál fogva pörgetjük, emeljük, akkor a kirántott kar szindróma könnyen előfordulhat. Ilyen esetben könnyebben tud becsúszni az említett szalag a két csont közé. Ez pedig félficamot vagy ízületi megfeszülést okoz. Viszonylag könnyen ki lehet pattintani ezt a szalagot, és megszűnnek a kisgyerek panaszai. De ilyen panaszok nagyon gyakran azért keletkeznek, mert a szülők nem tudják, hogy a gyereket nem szabad kézen fogva felemelni. pörgetni, meghúzni. Hatéves kor alatt ilyet nem szabad tenni, hogy nehogy becsússzon az a pici szalag.

Mi a helyzet akkor, amikor egy kisgyerek apukája nyakában ül?

Nagyon jó dolog apa nyakában ülni, magasra felkerülni. De sajnos előfordul néha, hogy az apuka nem jól méri fel az ajtófélfa magasságát, és amikor átmegy alatta, akkor a gyerek pont beüti a fejét, és leesik. Ez azért baj, mert apa magas, a kisgyerek magasról esik le, amiből lehet sérülés. Optimális esetben csak nagyobb gyereket szabadna az apukája nyakába ültetni, aki már jól, biztosan tud ülni. És még ebben az esetben is az apának kell figyelni, hogy mi alá megy be.

Vannak olyan gyerekkori sérülések, amelyek egyes évszakokban többször fordulnak elő?

Nyáron például többször van olyan esetünk, hogy egy kisgyereket a bicikli csomagtartójára ültetnek, és bekapja a küllő a lábát és bokáján vagy a sarkán okoz mély horzsolást vagy sebet, súlyos esetben csonttörést. Ezekben az esetekben is a jó szándék vezérli a szülőket, el szeretnék vinni a gyereküket biciklizni. Viszont a gyerek még kicsi, még nem tudja elég ügyesen terpeszben tartani a lábát, így megtörténik a sérülés. Megint csak azt mondhatom, hogy ezek önmagukban nem nagy sérülések, de ha a szülök jobban tájékozottak lennének, jobban tudnának előregondolkodni, még ezek is elkerülhetők lennének.    

Mi tehetünk akkor, ha a kisgyerekek saját maguk teremtenek balesetveszélyes helyzetet?

A biciklizés át is vezet minket erre a témára. Vannak olyan tevékenységek, amikor balesetveszélyes dolgot csinál a gyerek. Ilyen lehet mindenfajta kerékpározás, görkorcsolyázás, lovaglás. Ilyen esetekben magában a tevékenységben van meg a baleset kockázata. Védőfelszerelésekkel lehet, nem magát a balesetet, de a súlyos sérülést megelőzni. A bukósisak minden fentebb felsorolt tevékenységnél kötelező, amellett pedig nagyon jól használhatóak a csukló – térd – könyökvédő rögzítő eszközök. Amikor elesik a gyerek, akkor letámaszt a tenyerével vagy pont a térdére esik, de ilyen eszközökkel nem a bőre, nem a csontja sérül. Itt is a szülő előregondolkodását láthatjuk: nemcsak a gyerekbiciklit veszem meg, de a bukósisakot is.

Az előregondolkodás része lehet a tanítás is.

Ez a nagyobb gyerekeknél feltétlenül így van. Őket meg kell tanítani arra, hogy hogyan kell biztonságosan játszani. Mi az, amit még meg tudnak csinálni, és mi az, ami már veszélyes. Ekkor kiderül, hogy minden egyes tevékenységnek van bizonyos szabálya, amit érdemes betartani. Például: minden gyerek mászik fára. A szülők szempontjából az a kérdés, hogy megtanították-e a gyereküket ügyesen fára mászni. Sikerült-e neki megtanítani, hogy a fa törzséhez közel kell állni, csak olyan ágra szabad rálépni, ami biztonságosan megtart, és ha lehet, akkor nem egy ágon állunk, hanem kettőn, és még kapaszkodunk is. Így, ha az egyik ág eltörik, akkor még a kezünk is tart, és így lehet csökkenteni a fáról leesés esélyét. Minden olyan tevékenység, amelyet a gyerekek megtanulnak, irányítottan, kontrolláltan végeznek, az nagyobb biztonsággal végezhető, mint a kontrollálatlan tevékenység.

Évek óta nagyon népszerű játék a trambulin.  

A trambulin nagyon jó játék, nagyon szeretik a gyerekek. De ennek a játéknak is megvannak a maga szabályai. Például, hogy a trambulinban mindig csak egy gyerek lehet bent. Azért mert, ha bent van egy kisebb meg egy nagyobb gyerek, akkor a nagyobb gyerek ugrásakor a kisebb sokkal jobban elrepül, sokkal nagyobbat tud utána esni visszaérkezésnél. A trambulinban mindig kell használni az összes védőfelszerelést: az oldalsó hálókat, amelyek megelőzik azt, hogy a gyerek oldalra kiessen, a védőburkolatokat, amelyek a trambulin rugójának az oszlopait védik, hogyha valaki ráesik, akkor ne sérüljön meg.

Mi a helyzet akkor, ha nem tudtuk megelőzni a balesetet és megtörténik a sérülés?

Ebben az esetben eredményesen, ügyesen kell tudnunk elsősegélyt nyújtani. És eredményesen kell tudnunk olyan gyermek traumatológushoz eljuttatni a gyereket, aki segíteni tud a sérülés kezelésben. Sok olyan helyzet van, amikor nem egyértelmű, hogy a gyerek megsérült-e, lett-e baja vagy nem. Ilyenkor óvatosnak kell lennünk: ültessük le a gyereket, nyugtassuk meg. Ha például egy végtagja megduzzadt, azt jegeljük, és figyeljük, hogy tíz-húsz perc alatt enyhül-e a duzzanat, a fájdalom. Ha enyhül, akkor nincs nagy baj. Viszont, ha esetleg egyre jobban fáj és duzzad, akkor lehetséges, hogy eltört. Ebben az esetben kell elmenni gyermek traumatológushoz, mert akkor tudunk olyan rögzítést választani a gyereknek, ami kényelmes, megszünteti a fájdalmát, és így meg tud gyógyulni.

Tapasztalatai szerint a szülők tudnak elsősegélyt nyújtani, fölmérni a helyzetet?

Vannak nagyon ügyes szülők, akik tudják, hogy az a legfontosabb, hogy a sérülés pillanatában megőrizzék a hidegvérüket, nyugodtak maradjanak, mert úgy tudnak segíteni a gyereküknek. Nagyon sok szülő előre felkészül, és elmegy olyan tanfolyamra, ahol elsősegélynyújtást, baleset megelőzést tanítanak. Természetesen a kollégáimmal néha látunk nem teljesen megfontolt szülőket, akik elsősorban megijednek, kapkodnak, és ezért nem a legjobban segítenek a gyereküknek. Pedig sérülés esetén nagyon fontos az, hogy nyugalomba helyezzük a gyereket, próbáljuk meg tőle megtudni, hogy pontosan mi történt. Ha ezek után úgy határozunk, hogy orvoshoz kell fordulnunk, akkor meg kell tudnunk, hogy melyik az ügyeletes kórház, ahol jól el tudják látni a sérülést. Itt jegyezném meg, hogy nem biztos, hogy minden esetben rohanni kell. Egy csuklótörés esetén például nem az idő a legfontosabb dolog. De nagyon sok szülő ilyenkor ügyesen segít a gyerekének a panaszai enyhítésében, amíg orvoshoz jut, például egy rögzítősín – vagy kendő felhelyezésével. Egy ilyen segítség nem akadályozza azt, hogy mi aztán a kórházban eredményesen diagnosztizáljuk és kezeljük a sérülést. De ha egy szülő hirtelen nem tudja, hogy mit tegyen, akkor kérhet segítséget a mentőszolgálattól vagy a házi gyermekorvostól, aki iránymutatást tud adni fájdalomcsillapításban, vérzéscsillapításban, vagy akár abban, hogy hol van az ügyeletes kórház, és már ezzel megkezdődhet a sérülés ellátása.

Kapcsolódó bejegyzés:

„Örökbe fogadni nem lehet véletlenül” – interjú Mártonffy Zsuzsával

Képek: iStock

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.