Mit nevezünk tikknek? Mikor beszélünk Tourette-szindrómáról? Elmúlhatnak-e a tikkek? Idegrendszeri vagy pszichés állapotról beszélünk-e tikkelés esetén? Hogyan befolyásolja az érzelmi állapotunk a tikkelést? A tikkek és a Tourette-szindróma régóta benne van a köztudatban, nemrég pedig egy díjátadó kapcsán a figyelem középpontjába került. Dr. Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvost, a Bethesda Gyermekkórház főorvosát kérdeztem a témával kapcsolatban. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin májusi számában olvashatjátok.

Pontosan mit nevezünk tikknek?

A tikk azt jelenti, hogy az embernek akaratlanul összerándulnak az izmai. A vokális tikk azt jelenti, hogy az ember akaratlanul hangot ad ki. Tehát két fő jellemzőről beszélünk: az első a mozgás és a hangadás, a második pedig, hogy az ember ezt nem akarja csinálni, nem szándékos, hanem jön egy késztetés és csinálnia kell. Általában egyszerű mozgásokról vagy hangadásról van szó. Egy izom vagy egy kisebb izomcsoport összerándul. Ez a gyerekeknél leggyakrabban azt jelenti, hogy erőteljesebb pislogás vagy szemösszeszorítás jelentkezik. Lehet még tikk az oldalra, fölfelé tekintés, a fejnek, a vállnak vagy a karnak a megrándulása, de gyakorlatilag bármelyik izomban vagy izomcsoportban megjelenhet akaratlan összerándulás. Vokális tikk esetében is legtöbbször egyszerű hangokról beszélünk: például sikkantás, torokköszörülés, krákogás szipogás, esetleg hangosabb levegővétel. Lényegesen ritkábban jellemző az, hogy a tikkek egészen komplexek. A médiába sokszor ez kerül be. Filmekben, sorozatokban a tikkek bemutatásánál gyakran láthatjuk. hogy a Tourette-szindróma ritka tüneteit hangsúlyozzák. Az ilyen összetett tünetegyüttes azonban kifejezetten ritka. Előfordul valóban, hogy az embernek késztetése van, arra, hogy akaratlanul mondjon bizonyos szótagokat vagy szavakat, akár csúnya szavakat. A Tourette-szindrómának lehet az is tünete, hogy az embernek arra van késztetése, hogy megérintsen tárgyakat, végigsimítsa a haját, esetleg csúnya dolgokat mutogasson. De hangsúlyozom, ez nem gyakran fordul elő.

A Tourette-szindróma tehát nem jelenti automatikusan azt, hogy az ember akaratlanul csúnya, illetlen dolgokat mond?

A Tourette-szindróma azt jelenti, hogy vannak az embernek tikkjei. Mozgásos tikkjei és hangtikkjei is. Ha mindkettő van, és már legalább egy éve fennállnak ezek a tünetek, akkor azt Tourette-szindrómának hívjuk. Tourette-szindróma esetén leggyakrabban egyszerű mozgásos és vokális tikkek kombinációjával találkozunk. Az, hogy a Tourette-szindrómához a káromkodás kapcsolódik, bekerült a köztudatba, de tényleg nem az a jellemző, száz esetből egyszer-kétszer fordul elő.

Az, hogy a Tourette-szindróma és a tikkek bekerültek a köztudatba, azt is jelenti, hogy több szülő viszi vizsgálatra a gyerekeit?

A tünetek jellegzetesen óvodáskorban indulnak el, és általában fiúkat érintenek. Nem kizárt, hogy lányoknál is megjelennek tikkek, de fiúkat ez lényegesen, háromszor-négyszer gyakrabban érint. Régebben, amikor nem nagyon lehetett erről tudni, nem volt az interneten temérdek információ ebben a témában, akkor mondjuk azt tapasztalták szülők, hogy az ovis kisfiú elkezdett erőteljesen pislogni. Akkor elmentek vele szemészhez. Elkezdte a torkát köszörülni, elvitték fül-orr-gégészhez. Nagyon sok vizsgálat végigment. És amikor végül minden vizsgálatnál azt mondták, hogy negatív az eredmény akkor mondták azt, hogy a pislogás, torokköszörülés biztos pszichés eredetű, majd kinövi. Közben nem arról van szó, hogy a tikkelés, a Tourette-szindróma pszichés eredetű, esetleg valamilyen trauma áll a hátterében. Magyarországon ez a hagyomány alakult ki, hogy pszichiáterek foglalkoznak vele, sok helyen azonban neurológusok kezelik. Az, hogy valakinek tikkjei vannak, abszolút idegrendszeri adottság, nem kell lelki okát keresni. Azért fontos tudni, hogy mi az a tikk, mert ha megjelenik, az abszolút jellegzetes, és a diagnózishoz teljesen fölösleges végigmenni rengeteg más vizsgálaton. A 2000-es évek elején, amikor én elkezdtem ezzel a témával foglalkozni, még tényleg kevesebb információ volt, és sokáig húzódhatott rengeteg felesleges vizsgálat. Ami aztán tényleg stresszt és feszültséget hozott magával. Sokan a gyereket hibáztatták, hogy „miért nem tudja abbahagyni”, az akaratlan mozgást vagy hangadást. Sokan a szülőket. hogy „biztosan elrontottak valamit, trauma érte a gyereket”.

dr. Nagy Péter - fotó: Magyaródi Milán

Tehát amikor Ön elkezdett a témával foglalkozni, az ismeretterjesztést is jelentett?

Igen, amikor a kollégáimmal elkezdtük a munkát fontos volt az ismeretterjesztés. Fontos volt, hogy például a háziorvosok tudják, miről van szó. Ez már abban az időszakban volt, hogy az internetre is felkerültek információk, a szülők is tájékozódhattak. Azt tapasztaltam, hogy egyre korábbi időszakban keresnek meg minket, jutnak el hozzánk. Kezdetben a tikkelő betegeim 14-15 évesek voltak. Hiszen mire hozzám eljutottak, már jártak egyik-helyről a másikra, szemésztől a fül-orr-gégészig. És végül eljutottak pszichiáterhez. Most már a szülők az első pislogásnál, első izomrándulásnál, kisebb ismétlődő hangadásnál arra gondolnak, hogy ez tik mert olvastak már róla. És megkeresnek minket, amikor a gyerekeik még óvodások vagy éppen elkezdték az iskolát. Ez pedig így sokkal jobb. Jó, hogy a szülők is tudják, hogy mi ez, jó, hogy van neve. Nem kell más okot, lelki okot keresni mögötte, nem kell végigmenni számtalan kivizsgáláson. Sokkal kevesebb stressz társul az egész folyamathoz.

A tikkelés, Tourette-szindróma kinőhető? Ha igazolást nyer, hogy valóban erről van szó, mit lehet tenni?

Ez egy rengeteget kutatott területe az idegrendszeri nehézségeknek. Jelenleg nem tudjuk megmondani, hogy miért, de az a helyzet, hogy ezek a tünetek nagyon sokat enyhülnek az életkorral. Amikor egy tikk először megjelenik, akkor általában elég intenzív, és ijesztő lehet a szülőknek. A gyerekek azonban gyakran nem is veszik észre. Ilyenkor a legfontosabb tanácsunk a szülőknek az, hogy próbálják ők sem észrevenni. Nem kell a tikket szóvá tenni, nem kell a gyerekre rászólni. A serdülőkor előtti években 11-12 éves korban a tünetek általában erősödnek. Aztán teljesen maguktól elkezdenek enyhülni. A következő, utolsó nagy váltás a 18-20 éves kor. Ebben az időszakban szinte mindenkinek elmúlnak a tünetei. A tünetek intenzitását az idegrendszer fejlődése befolyásolja, mindenféle külső hatástól függetlenül. A tünetek spontán hullámzását látjuk, megjelennek, megszűnnek, megint megjelennek, erősödnek, enyhülnek, aztán teljesen elmúlnak. Azt, hogy pontosan mi ennek az oka, és hogy az idegrendszernek melyik területe felel azért, hogy tízévesen erősebb a gyerek tünete, mint hat évesen vagy tizennyolc évesen, ezt a világon ma senki nem tudja megmondani. De az egész világon így néz ki, az összes esetben, ahol tikkelést látunk. Ezért megalapozottnak gondoljuk, hogy ez idegrendszeri probléma. A másik dolog, ami arra mutat, hogy ez idegrendszeri probléma, hogy a vizsgálatok azt mutatják, hogy az örökletesség egyértelműen meghatározza a tüneteknek a megjelenését.

A tikkelés, Tourette-szindróma tehát egyértelműen nem lelki probléma. Lehetséges azonban, hogy a stressz, az érzelmi hatások erősítik a tüneteket?

Igen, ezt úgy kell elképzelni, mint amikor valakinek magas a vérnyomása vagy asztmás, nem mondhatjuk, hogy ezek lelki betegségek, hiszen sok szervi, genetikai oka van a magas vérnyomás vagy az asztma kialakulásának. De az, hogy lelkileg éppen mi történik az emberrel nagyon is befolyásolja azt, hogy milyen erősen jelennek meg a tünetei, legyen akár asztmás, akár Tourette-szindrómás. A stressz szintje befolyásolhatja a tikkelés erősségét. Az érdekes az, hogy nem egyértelmű, hogy a több stressz több tikket a kevesebb stressz kevesebb tikket jelent. Gyakran előfordul az, hogy bár a tikk nem szándékos, a gyerek nem akar krákogni, pislogni, rángatózni, azért akaratlagosan, átmenetileg vissza tudja szorítani. Nem tudja ezt mindenki megcsinálni, nem is sikerül mindig, de valamennyire a legtöbben, átmenetileg képesek uralni a tikkelést. Sokszor mesélik azt szülök, hogy az iskolában kevésbé veszik észre a gyerekek tikkelését, otthon azonban erősen megjelenik. És ez nem azért van, mert otthon stresszesebb a gyerek. Épp ellenkezőleg, otthon a gyerek azt érzi, hogy nem kell visszafognia magát, ellazulhat, semmi baj nem lesz belőle, ha a tünetek megjelennek. Az izgatottság is fokozza a tikkeknek az intenzitását, és az izgatottság is lehet pozitív. Utazás, karácsony és születésnap közeledtével is erősödhetnek a tikkek. Ez nem feltétlenül jelent rosszat, csupán azt, hogy gyerek idegrendszere izgatottabb állapotban van.

Mi az, amit beszélgetésünk végén még elmondana?

Azt mondtam, hogy a tikkelés az esetek többségében 18-20 éves korra elmúlik. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy az esetek hetven százalékában elmúlik, harminc százalékban azonban megmarad felnőttkorban is. Tehát nem ez a jellemző, nem ezt várjuk, de előfordul, hogy felnőttek élnek tikkel, Tourette-szindrómával. A Magyar Tourette-szindróma Egyesület oldala (tourette.hu) nagyon hasznos lehet információ szerzés szempontjából. Tourette-szindrómával élő felnőttek osztják meg ott tapasztalataikat, ismereteiket. A honlapon pedagógusok, szülők, gyerekek számára készült tájékoztató anyagok találhatók, ezek nagyon hasznosak. Tájékozódhatnak például arról, hogyan lehet beszélni a gyerekeknek a Tourette-szindrómáról, ha ők maguk nem élnek együtt vele.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.