Csöpi nemrég lett iskolás, és már nagyon szeretne szánkózni, önfeledten suhanni a havon az osztálytársaival. Csakhogy nem esik a hó. Csöpi el van keseredve, ekkor meséli el neki a nagypapája, hogy a fáknak bizony csodálatos erejük van. Olyan titkos erejük, amellyel helyreállíthatják a természet egyensúlyát, és még a hó is eshet. Csöpi el is határozza, hogy ahogyan csak tudja, segíteni fogja a fákat. Honfi Gyöngyivel, az inspiráló mese szerzőjével beszélgettem arról, hogy az apró tettek is nagy változást hozhatnak, és arról, mennyire fontos, hogy szülők, nagyszülők és gyerekek sok időt töltsenek együtt. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júniusi számában olvashatjátok.

 

img_0481.jpeg

 

Hogyan jött a könyv ötlete, a saját élményeid inspiráltak?

A saját emlékeim, élményeim, tapasztalataim is inspirálták, hiszen mindig is szívügyem volt a természet megóvása. A családommal is úgy élünk, hogy igyekszünk ezt, az ember és a természet kapcsolatát minél egészségesebbé tenni.  Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy óvodapedagógus, meseterapeuta és alapozó terapeutaként nap mint nap gyerekek között vagyok, és a foglalkozásaim során tapasztalom, hogy nagyon nyitottak arra, hogy törődjünk a természettel. A mese pedig a hozzájuk legközelebb álló eszköz arra, hogy megértsék és átérezzék egy téma fontosságát. Ezért jött az ötlet, hogy mesekönyvet írok.

És hogyan kezdted írni a könyvet?

Egyszerűen beleképzeltem magam a mai gyerekek helyzetébe. Nekünk is van egy nyolcéves kislányunk, és ő is kétévesen látott utoljára havat. Állandó téma otthon, hogy mennyire megváltozott az időjárás. Mindig előkerül a kesztyű, amit szinte egész télen nem kell fölvennie, és mindig előkerül a szánkó, de már a kislányunk mondta, kicsit szomorúan, hogy ajándékozzuk el, mert itt már úgysem lesz hó soha. A gyerekek a saját bőrükön tapasztalják az időjárás változásait, hiszen ők is érzik, hogy milyen forróság van nyáron, télen pedig nincs elég hideg a havazáshoz.

Számomra nagyon szép volt Csöpi történetében, hogy a környezetvédelem fontos kérdése mellett, ez a generációk egymásra találásának története is. Nagyszülők, szülők és gyerekek kapcsolatot találnak, megértik egymást.

Ezt tudatosan írtam így. Hiszek abban, hogy a gyerekeknek nem csak egymás felé, hanem egész generációkon átívelő hatásuk van, amivel meg tudják változtatni a szülőket, a nagyszülőket, és az egész világot is. Az én korosztályom, már egy viszonylagos jólétben, egy civilizált jólétben tudott felnőni, a szüleim generációja viszont még emlékszik, milyenek voltak azok az idők, amikor még nem voltunk ennyire elkényeztetve technológia, tárgyak és eszközök terén. Ezért gondoltam, hogy fontos lenne behívni ebbe a mesébe a nagyszülők emlékeit, amikkel meg lehet mutatni a mostani gyerekeknek, hogy nem feltétlenül a tárgyak sokasága az, ami boldoggá tudja tenni az embereket. Elcsépelten hangzik, de nagy probléma a mai világban, hogy sokszor úgy gondoljuk, azzal tudunk mindent megadni a gyerekeinknek, ha tárgyakkal halmozzuk el őket, illetve, hogy úgy gondoljuk, nem vagyunk elég jók, ha nem adjuk meg nekik, amikre vágynak. Én nap mint nap tapasztalom, hogy ez nem így van. A meseterápiás foglalkozásaim során, amikor elmesélik a gyerekek az érzéseiket, félelmeiket, megfogalmazzák a szükségleteiket, akkor sok esetben a kapcsolódás hiányát látom, a családjukkal közösen töltött időre lenne szükségük. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a gyerekek megismerjék a családjuk történetét, a hagyományaikat.

 

hgy1.jpeg

kép: Dénes Natúr Műhely

 

És megragadta a történet a családokat? Próbálnak együtt tenni a környezetért, milyenek a visszajelzések?

Képzeld el, hogy sok olyan üzenetet kapok, amiben a szülők leírják, hogy a mese hatására mi változott az életükben. Például egy család ment végig az üzletsoron, és a kisgyerek mutatta, hogy ott az FSC-jelzés a terméken, azaz a papír olyan erdőből való fából készült, amelyikben az erdész megmondta, hogy melyiket szabad kivágni. Vagy hogy egy kisgyerek a mosdóban nem vett papírtörlőt, inkább lerázta a kezéről a vízcseppeket, hogy ne pazaroljon papírt. És ez a szülőkre is hatással van. Olyan is volt, aki lelkesen bizonygatta, hogy ő bizony már érti a fákat. Sőt, még tippeket is kaptam, hogy Csöpi miket találhatna ki, amikkel tovább gyógyíthatja a Földet, és ez nagyon jó. Úgy látom, hogy elindult a könyv továbbgondolása, és tulajdonképpen ez volt a cél. Gondolatébresztő mesét szerettem volna írni, ami az érzelmekre is hat, nemcsak az észre.

Ezért is kapcsolódik hozzá egy Jóvátevők nevű honlap, illetve egy családi foglalkoztatófüzet. Így az olvasók a könyv mellett játékos fejlesztő feladatokat találhatnak, illetve még mélyebb ismereteket a fákról.

A meséd nagyon lelkesítő, és megerősít abban, hogy én is figyeljek a kis dolgokra, amit én tehetek a környezetért, de bevallom, azért olvasás közben az is eszembe jutott, hogy nem kilátástalan ez? Tényleg elérhetünk hatást azzal, ha nem használunk szalvétát, és nem csomagoljuk be a karácsonyi ajándékot?

Ez nehéz kérdés! Azonban én azt gondolom, hogy igen. Szeretnék hinni abban, hogy igen. Egyrészt, mert annak, akinek van egyfajta klímaszorongása, úgy érzi, hogy nem teljesen tehetetlen. Ugyanakkor, ha elterjed egy nem pazarló, természetre odafigyelő hozzáállás, és mindenki egy kicsivel kevesebb szemetet termel, odafigyel, hogy mit és mennyit vásárol, vagy jobban vigyáz a természet értékeire, annak igenis lesz hatása. Tudjuk, hogy a legapróbb lény eltűnése is hatással van az egész ökoszisztémára. Én hiszem, hogy ez pozitív irányba is igaz, és az apró dolgok segíthetnek abban, hogy „jóvá tegyük", amit tudunk.

De ehhez azért még kellhet a segítség: lehet, hogy Csöpi még visszatér, folytatódnak a kalandjai?

Igen, elmondhatom, hogy már készül a második kötet. A fák ereje, csodálatos hatása az életünkre a környezetvédelem témájának csupán egy része. Szeretnék egy átfogóbb képet adni a gyerekeknek a körülöttünk lévő világról, de a második részről ennél többet nem árulhatok el. Legyen meglepetés!

 

Kapcsolódó bejegyzés:

Tízig aludni - interjú Péczely Dóra szerkesztővel

 

A bejegyzésben szereplő képeket Honfi Gyöngyi bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

 

img_8878.jpeg

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr9618108248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChristineJane 2023.06.25. 15:35:42

Nagyon szimpatikus az írónő, és inspiráló a történet. És köszönöm a kérdést, néha én is úgy érzem, hogy kilátástalan megtenni az apró dogokat... de igaz, hogy mégis meg kell tennünk őket, különben egy kis remény sem lenne. De Csöpi reményt ad.:)

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2023.06.25. 15:41:28

@ChristineJane: igen, Csöpi mindenképpen reményt ad. :)
süti beállítások módosítása