A csecsemőkori reflexek születésünk pillanatától segítenek minket a fejlődésben. Ha azonban adott időben nem gátlódnak megfelelően, az az idegrendszer éretlenségét jelzi és különböző problémákat okozhat. A csecsemőkori reflexek célzott gyakorlatokkal gátlás alá helyezhetők. A Stephens-Sarlós-program egy részletesen kidolgozott, önállóan is alkalmazható tréning. Megalkotójával, Stephens-Sarlós Erzsébettel beszélgettem a programhoz kapcsolódó könyvről, a mozgás fontosságáról, és arról, milyen fantasztikus az idegrendszerünk. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin májusi számában olvashatjátok.

A csecsemőkori reflexek hogyan befolyásolják fejlődésünket, életünket?

Nagyon sok olyan reflexszel születünk együtt, amelyek vagy rögtön a születés pillanatában, vagy valamivel később jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy egy adott ingerre a testünk egy megfelelő válaszreakcióval reagál. Életünk első másfél évében gyakorlatilag minden csecsemőkori reflex bekapcsol. Ez egy genetikailag programozott folyamat, aminek többek között az a szerepe, hogy lehetővé tegyen, tökéletesítsen különböző érzékelési, észlelési folyamatokat. Szeretném kiemelni a tér érzékelését. Ritkán gondolunk bele, de nagyon fontos, hogy érzékeljük magunk körül a gravitációs teret. Minden izmunk tónusa a tér érzékelésének megfelelően lesz beállítva. A térérzékelés pontosításában több csecsemőkori reflexnek is szerepe van. Ezek kiváltódása során a baba jobbra-balra vagy előre-hátra mozgatja a fejét, ami által megérik az egyensúlyérzékelő szerve. Ennek köszönhető, hogy az izomzata képes lesz alkalmazkodni a gravitációs térhez.

Pontosan miket indítanak el ezek a reflexek a szervezetünkben?

Ezek a reflexek indítják el a szervezetünkben azt a folyamatot, amelyben a szenzoros érzékelések és a rájuk adott motoros válaszok tökéletesednek. Többek között megteremtik az alapját a mozgás-és beszédfejlődésnek. Ha minden rendben megy, akkor az érzékelés és a mozgás végül egy egységet alkot. Igen fontos, hogy ezek a csecsemőkori reflexek megfelelő minőségben, mennyiségben és intenzitásban jelenjenek meg, „váltódjanak ki” fejlődésünk során. Ehhez az kell, hogy a kisbaba izomtónusa megfelelő legyen, ne legyen se túl laza, azaz hipotón, se túl merev, azaz spasztikus.

Minden ilyen csecsemőkori reflex hatást gyakorol egy hozzátartozó agykérgi területre. Az előbb említett ideális esetben, ha a kisbaba izomtónusa jó, és megfelelően intenzitással váltódnak ki a reflexek, akkor egy idő után ezek az agykérgi területek megérnek. Az adott reflexre már nem lesz szükség, így az érett kérgi terület gátlás alá helyezi a reflexet. Innentől kezdve az automatizmus helyét átveszi az akaratlagos szabályozás.

Körülbelül hány csecsemőkori reflexünk van?

A csecsemőkori reflexek számát hetven és száz közöttire teszik, csoportosítástól függően. Nem mindegyiknek egyforma intenzitással érezhető a hatása amennyiben időben nem kerül gátlás alá, de mindegyik akadályoz valamiben minket.  Ha egy reflex megmarad, az azt jelenti, hogy az agykéreg adott területe nem érte el azt a fejlettségi szintet, hogy kialakuljon a reflex kérgi gátlása. Úgy értelmezi az idegrendszer a helyzetet, hogy még továbbra is szükség van a reflexre. És ekkor jönnek az igen változatos problémák, hiszen a fennmaradt reflexek közül mindnek megvan a maga nem kívánatos „hozadéka”.

Tehát a csecsemőkori reflex időntúli kiválthatósága tulajdonképpen csak egy tünet?

Pontosan, a fönnmaradó csecsemőkori reflexek jelenléte mutatja, hogy egy adott kérgi terület, illetve az idegrendszer éretlen. 2022-ben megjelent egy tanulmány, amely egereken végzett kutatáson keresztül mutatja be nagyon szépen és pontosan, hogy hogyan kerül gátlás alá a markolóreflex az adott agyi terület érésével párhuzamosan. Ez azért nagyon fontos, mert mindannak, amit eddig a gyakorlatban tapasztaltunk, most már kézzel fogható, tudományos bizonyítéka is van.

Te a csecsemőkori reflexek leépítésére, az idegrendszer fejlesztésére kidolgoztál egy programot. Hogyan mutatnád be?

Azt a programot, amit én használok, azt valóban én dolgoztam ki, én állítottam össze hosszú évek tapasztalata alapján. De mielőtt beszélnék róla, azt tudni kell, hogy a világon ezenkívül számtalan szenzomotoros tréning létezik. És nagy trükköt nem árulok el: mindegyiknek az alapja a mozgás. Én magam harminchét éve foglalkozom a mozgással, és már huszonhárom éve fejlesztéssel. A programom alapvetően négy elemből áll: 1. Gyakorlatok, amelyek a reflexeknek a leépülését segítik. Kialakítják a kérgi gátlást. 2. Vesztibuláris ingerek bevitele. Ez olyan mozgásos gyakorlatokat jelent, amikor az egyensúlyi rendszer, a belsőfülünkben lévő labirintusos szerv minden ívjárata megkapja a megfelelő ingereket. 3. Masszázsgyakorlatok, amelyeknek például a beszédindításnál óriási szerepe van. 4. A két agyfélteke egyensúlyba hozására irányuló terápia, a Brain Balance Therapy.

Milyen problémák jelentkezhetnek idegrendszeri éretlenség esetén?

Meglepő, hogy mennyire színes tüneteket produkálnak a fennmaradt csecsemőkori reflexek, az idegrendszer éretlensége. Ha csak a leggyakoribbakat említem, akkor ilyenek egyes mozgáskoordinációs zavarok, az ügyetlenség, a székletvisszatartás, az éjszakai bepisilés, az olvasás és írás tanulása során mutatkozó problémák, a figyelemzavar, a túlmozgás, egyes autisztikus tünetek, a megkésett beszédfejlődés, egyes beszédhibák, szorongás, és még lehetne sorolni.

Itt fontos megjegyeznem, hogy véleményem szerint akkor lehet kimondani egy gyerekről, hogy egyértelműen ADHD-s, autista, diszlexiás vagy diszgráfiás, ha minden csecsemőkori reflexe gátlás alá került és a féltekék legalább nagyjából szinkronban működnek. Ugyanis a nevezett eltérések tünetei és az idegrendszeri éretlenségből adódó tünetek rendkívül hasonlóak.

Az általad kidolgozott program felnőttek fejlesztésére is alkalmas?

Igen, és ezt fontos kiemelni. A köztudatban az van, hogy a felnőtteket már nem lehet fejleszteni, de ez nem így van. Az idegrendszer plaszticitása hihetetlen! Csak azt kell tudni rögtön az elején, hogy az eredmény nem jön egyik napról a másikra, bele kell fektetni az energiát. 

Az lehetséges, hogy egy már megszűnt csecsemőkori reflex életünk során visszatér?

Igen, egyre több kutatás történik ebben az irányban. Egyrészt időskorban visszatérhetnek a csecsemőkori reflexek, illetve vannak reflexmintázatok, amelyek egy-egy problémát előre jelezhetnek. Például az illető még nem demens, de már megvan nála három-négy olyan reflex, amely a demenciára jellemző. Ilyenkor gyakorlatok végzésével lassítható a folyamat. Ugyanezt már megállapították a Parkinson-kórról, a szklerózis multiplexről, az Alzheimer-kórról és skizofrénia bizonyos eseteiről is. A mozgással tehát súlyos, ma még gyógyíthatatlan betegségek kialakulását lehet lassítani. Éppen ezért idős, hetven év feletti emberek számára is kidolgoztam egy gyakorlatsort a programban. Korhatár tehát nincs, a kitartás számít. A mozgás egészen egyszerűen frissen tartja az idegrendszert. Mozgás közben BDNF (Brain-Derived Neurotrophic Factor) keletkezik, egy fehérje, amely egyszerre gátolja a meglévő agysejtek pusztulását, segíti az újak születését és a neuronok közötti kapcsolatok kialakulását is. Így tehát az az elmélet, hogy az életünk során nem keletkezhetnek új idegsejtek, már megdőlt.

fotó: Gacsádi Albert

Ezért probléma, hogy mozgásszegény életmódot élünk?

Igen, napjainkban rendkívül sok minden veszi el a mozgástól az időt és sajnos a kedvet. Pedig alapvető fontosságú lenne, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy egy baba megszületik, az életkorának megfelelő mozgásforma és mennyiség mindennap meglegyen. Mindenkinek meg kellene szoknia a rendszeres mozgást gyerekkorában, mert utána bevinni az életünkbe nagyon nehéz. Ezért lenne jó, ha a mindennapi, megfelelő mozgást biztosító testnevelés óra nemcsak papíron létezne, hanem valóban meglennének hozzá a személyi és tárgyi feltételek.

Programodból könyvet is írtál. A könyv elméleti összefoglalást, és részletesen kidolgozott gyakorlatsorokat is tartalmaz. Önállóan, terapeuta segítsége nélkül is használható?

A könyv úgy született meg, hogy kutatást végeztem majdnem nyolcszáz gyerek bevonásával, de az a kutatás a munkám során szerzett tapasztalatnak csak egy részét érintette. Én pedig úgy gondoltam, hogyha könyvet írok, azt közérthetően, átfogóan, mindenki számára elérhetően szeretném tenni. Ezért lett a könyv valóban olyan, hogy a segítségével bárki elkezdheti a programot. Megértheti a szülő, az óvodapedagógus, a testnevelő tanár vagy az a felnőtt, esetleg idős ember, aki saját magát szeretné fejleszteni. Egyébként úgy állítottam össze a könyvet, hogy a szülő maga is tesztelheti a gyerekét, hogy egy adott csecsemőkori reflexe megvan-e. Remélem tehát, hogy a könyv jól használható önállóan is. Elindítottam egy blogot, ahol egy-egy nagyobb probléma témakörét körüljárva igyekszem választ adnia a kérdésekre.

Számomra az eddigi beszélgetésünkből az rajzolódik ki, hogy a tréning, amit te végzel, személyre szabott, minden részletet föl kell mérni, mielőtt elkezded.

Igen, a könyvem, amelyről az előbb beszéltünk, jó kiindulópont, ad egy alapot. És nagyon sok probléma esetében ez már elég, beindítja a fejlődési folyamatot, az idegrendszer érését. Súlyosabb probléma esetén azonban valóban személyes, teljeskörű vizsgálat szükséges. Azonban visszatérnék ahhoz, hogy a mozgás a legfontosabb. Az általam összeállított tréning egyszerű gimnasztikai gyakorlatokból áll, amelyeket normális körülmények között minden kisgyereknek végeznie kellene rendszeresen, már négy-öt éves korától kezdve, akár azzal, hogy fára mászik vagy a játszótérre megy. Mert ezek a gyakorlatok úgy fejlesztenek, annyira „szólnak bele”, az idegrendszer működésébe, mint a fára mászás vagy mászóka a játszótéren.

Mi a helyzet akkor, ha valakinek központi idegrendszeri sérülése, egyéb neurológiai betegsége van, végezheti a gyakorlatokat?

Ha valaki úgy jön hozzám, hogy valamilyen neurológiai érintettsége, sérülése van, akkor én addig nem kezdek el semmit, nem adok tanácsot, amíg meg nem nézem, hogy mit írt le a szakorvos. Többször is volt már olyan, hogy föl is vettem az orvossal a kapcsolatot, hogy megbeszéljük, mely gyakorlatok végezhetők, és melyek nem. Ha valakinek központi idegrendszeri sérülése van, akkor azokat a gyakorlatokat, amelyek passzívak, amelyekben a kisgyereket tulajdonképpen át kell mozgatni, érdemes elkezdeni, az orvossal konzultálva. Meg kell azonban mondanom, hogy a tréningnek ezt a területét még kutatni kell. Például epilepszia esetén is nagyon fontos, hogy megbeszéljük az orvossal, hogy lehet-e csinálni a gyakorlatokat, hiszen sok esetben nem lehet tudni, hogy mi váltja ki a rohamokat. De ahogy mondtam, mozognia mindenkinek kell, csak meg kell találni a módját.

Beszélgetésünk végén mi az, amit még tanácsolnál a szülőknek?

Egészen egyszerűen azt, hogy egy szülő se hagyja magát lerázni. Amit a szülő érez a gyerekével kapcsolatosan az úgy van. Addig menjen a szülő, amíg nem talál valakit, aki komolyan veszi a problémáját. Addig menjen, amíg nem kap kielégítő választ a kérdéseire, nemcsak annyit, hogy „majd behozza a gyerek a lemaradást”.

Dr. Sarlós Erzsébet honlapja:

drsarlos.com

Kapcsolódó bejegyzés:

A VBAC-titok - interjú Óvári Enikővel

A bejegyzésben szereplő portréképet és borítófotót Dr. Sarlós Erzsébet bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.