„Ments meg engem a fegyvertől,

életemet a kutyák hatalmából”

(Zsoltárok könyve, 22:20; Csia Lajos fordítása)

A kutya karmai közt (The Power of the Dog) elementáris erővel ható regény. Miközben olvassuk körbefon minket, lassan, puhán, finoman és észrevétlenül, akár egy pókháló. A végén pedig elakadó lélegzettel kérdezzük magunktól: miért nem hallottam én erről a könyvről eddig? A válasz pedig rögtön ott is van: A kutya karmai közt eddig szinte ismeretlen regény volt. 1967-ben, amikor először megjelent, ezer példányt sem adtak el belőle.[1] Jane Campion 2021-ben bemutatott filmje kellett hozzá, hogy a világ felfedezze ezt a regényt, és így végre elfoglalhassa jól megérdemelt helyét a klasszikusok között.

A kutya karmai közt Thomas Savage amerikai író ötödik könyve, sokak szerint tizenhárom műve közül a legjobb. Minden túlzás nélkül irodalmi mestermű, kegyetlen és briliáns lélektani regény, amely olvasóját rabul ejti, és egy pillanatra sem engedi el. A történet középpontjában két fivér áll, akik különbözőbbek már nem is lehetnének. George, a fiatalabb lomha, testes, lassú felfogású, de jószívű és közvetlen személyiség, aki mindenki felé bizalommal fordul. Phil, a bátyja magas, vékony, éles eszű és ügyes kezű, művelt és intelligens, azonban ő mindenki felé könyörtelen kritikával fordul. Lassú tűzön főzi ki a kegyetlenkedéseit, és végül mindig megtalálja a másik gyengeségét.

A két testvér 1925-ben, Montanában együtt vezeti a családi farmot. Kővé dermedt szokások szerint élnek, egy szobában alszanak, ahogy gyerekkoruk óta mindig. Phil számára minden felbolydul, amikor George váratlanul (és titokban) megnősül, és megérkezik a farmra a felesége, a jószándékú, de félénk és bizonytalan Rose. Phil nőgyűlölő, a bizonytalanságot és a gyengeséget pedig mindennél jobban megveti. Elhatározza, hogy jól irányzott, látszólagos apróságokkal a végsőkig fogja kínozni az asszonyt. Például minden alkalommal, amikor Rose zongorázik, ő hangosan és gúnyosan, ugyanakkor az asszonyt megsemmisítő virtuozitással bendzsózik majd. Máskor azonban a létezéséről sem vesz tudomást.

Amikor a nyári szünet idejére megérkezik a farmra Rose előző házasságából származó 16 éves fia, Peter, akkor Phil újabb lehetőséget lát: összebarátkozik a fiúval, elidegeníti az anyjától, és ezzel meglesz a teljes győzelem. Ördögi terve szerint Rose elkerülhetetlen magányában előbb alkoholizmusba végül öngyilkosságba menekül majd. Phil azonban nem számol azzal, hogy Peter ugyanolyan éles szemű, mint ő. A fiú pontosan látja, mi történik az anyjával, és azt is kitalálja, hogyan menthetné meg. De vajon képes lesz-e véghez vinni, amit elhatározott? Ki lesz végül a kutya? És ki az áldozat a karmai közt? Az utolsó pillanatig nem tudjuk meg. Az utolsó pillanatig kitart a feszültség.

Thomas Savage 1976 körül (forrás: wikipédia)

A kutya karmai közt nemcsak azért mesteri, amit Thomas Savage leírt benne, hanem azért is, amit nem, amit nekünk olvasóknak éreznünk kell a leírt mondatok mögött. Phil, szeretetlen szívét, azt, hogy mérhetetlen kegyetlensége és gyűlölete abból ered, amit elhallgat. Phil elfojtott vágya az egész regényen végigvonul, de egyszer sem beszél róla senki. Fokozatosan döbbenünk rá, hogy Phil példaképe, a legendás cowboy, Bronco Henry talán több is lehetett számára, mint példakép. Phil pedig tudatosan építette fel kérlelhetetlenül férfias viselkedését, hogy ne kelljen szembenéznie saját magával. Rose és Peter érkezése azonban mindent felkavar…

Ebből a kivételes, feszültséggel teli történetből forgatott Jane Campion filmet. Az új-zélandi rendezőnő a Zongoraleckével és az Egy hölgy arcképével is bizonyította már, hogy kiválóan ért a meggyötört, saját magányukban csapdába esett lelkek ábrázolásához. A kutya karmai közt elkészítéséért Oscar-díjjal és Ezüst Oroszlán-díjjal is jutalmazták. A filmet a Netflix mutatta be, Benedict Cumberbatch (Phil), Jesse Plemons (George), Kirsten Dunst (Rose) és Kodi Smit-McPhee (Peter) főszereplésével. Alakításukért mindannyian Oscar-díjjelölést kaptak. Megérdemelten: a négy főszereplő kapcsolatának bonyolult hálója határozza meg a filmet.   

A film zenéjét Jonny Greenwood angol zeneszerző szerezte: néha teljesen idegenül, néha fenyegetően, néha hívogatóan hat a gyönyörűen fényképezett, de szívfájdítóan sivár tájban. A zene és a táj együtt nyugtalanító mégis magával ragadó atmoszférát teremt, mi pedig itt ismerjük meg a szereplőket, akik hirtelen egy házba kerülnek, és ezzel nem tudnak megbirkózni.

Phil szerepében Benedict Cumberbatch merev és ellenséges. Beszélnie nem is kell, egyetlen torz mosolyával, egy szemvillanással mindent kifejez. Kirsten Dunst és Jesse Plemons tökéletesek, ahogy kényelmetlenül érzik magukat egymás társaságában. Hiába szeretik egymást, érzéseiket nem képesek kifejezni, zavarban vannak. Kodi Smit-McPhee minden manír nélkül nőies és törékeny. Finom jelenség, akinek először csak a gyengeségét és kiszolgáltatottságát látjuk. Egy fiatal fiút, aki okos, érdeklődő, érzékeny és művészi hajlamú. Sehogyan sem illik ebbe a kemény és férfias világba. Az, hogy mi rejlik Peterben a felszín alatt, fokozatosan bontakozik csak ki.

A filmnek egy hibája van csupán: mindent megmutat. Phil elfojtott vágyát több jelenet egyértelművé teszi, „magyarázza”, a képek nem hagynak semmi kétséget. Sajnos ezzel a film éppen a történet erejét rombolja. Mintha nem bízna bennünk, nézőkben, hogy megértjük, nemcsak azt, amit látunk, hanem azt is, ami mögötte van. Egyetlen szerencse, hogy ahol a film elvesz, ott vissza is ad: a regénynél sokkal jobban kiemeli, milyen mély kapcsolat lehetett volna Phil és Peter között. Olyan kapcsolatuk lehetett volna, amelyben tökéletesen megértik és folyamatosan inspirálják egymást. Azonban, teljesen más okból, de Rose miatt mindketten kegyetlen áldozatot hoznak.

Benedict Cumberbatch és Kodi Smit-McPhee közös jelenetei kiemelkedőek. Mindketten késélen táncolnak, és mi elakadó lélegzettel figyeljük, melyikük fog nyerni. Így lesz A kutya karmai közt filmváltozata önmagában is lenyűgöző alkotás. A legjobban azonban akkor járunk, ha a regényt is elolvassuk. Akkor élhetjük át igazán, ahogy félelmetes varázsával körbefon minket ez a rendkívüli történet.

                                                    Bori

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

[1] Erről részletesen Annie Proulx ír az utószóban, amely a regény magyar kiadásában is olvasható, ld.: Thomas Savage: A kutya karmai között, 295-314. old., Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2021., ford.: Sándor Alexandra Valéria

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.