2006 óta ír meséket. 2021-ben megjelent kötete, a Bojta színre lép egy leleményes kisnyúlról és családjáról, barátairól szól. A mesekönyv egy multikulturális, színes, szeretetteljes és befogadó közösséget mutat be, amelynek tagjai mindig számíthatnak egymásra. Simon Réka Zsuzsannával beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin szeptemberi számában olvashatjátok.

A Bojta színre lép egy kisnyúlról és a családjáról, barátairól szól. Egy nagyon összetartó, szerethető közösséget ábrázolsz benne. Bemutatnád nekünk a szereplőket?

A mesekönyv főszereplője Bojta, az első osztályt végzett kisnyúl, aki szüleivel és nővéreivel egy tengerparti kisváros, Hullámvár különleges doboztornyában lakik. Itt élnek az anyai nagyszülei, nagynénje, nagybátyja és unokatestvérei is. A történetekben felbukkannak még a doboztorony lakói, Bojta barátai, osztálytársai is. Ők mindannyian fontos szerepet játszanak a kisnyúl életében.

A mesekönyv ötletének megszületésekor már eldőlt, hogy Hullámvár egy multikulturális, színes, befogadó közösség helyszíne lesz, így nem volt kérdés, hogy a legkülönbfélébb állatokat fogom beleszőni a történetekbe. A szereplők írás közben nyertek formát, bár sokuk személyisége már akkor körvonalazódott, amikor a születendő történeteket esti meseként meséltem a kisfiamnak.

A mesék lazán kapcsolódnak egymáshoz, minden történet egy új kaland. A kisfiad egyébként alakította a történeteket?

A könyvben szereplő történetek nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, így választható sorrendben is olvashatóak. Az első részben megismert állatok a következő kötetben is jelen lesznek, de felbukkannak majd újabb szereplők is. A fejből mesélt történetek lejegyzése nagyon izgalmas alkotási folyamat, itt-ott sokszor módosul a kitalált szöveg. Született már olyan mesekönyvem (Kricckracc kapitány és a gránátalmiak, Gutenberg Kiadó, illusztrálta Orosz Annabella, 2021.), ahol a szereplők és a helyszínek neveit a kisfiam találta ki. Több aranymondása is bekerült a mesékbe. A Bojta-könyv esetében is néha ő szólal meg egy-egy szereplőn keresztül. Előfordul az is, hogy kér valamit, amit bele kell szőnöm a történetbe, vagy kérdésekkel göngyölíti valamerre a történetszálat, de a szereplők, helyszínek nevének kitalálása az, ami őt a leginkább megfogja. A neki mesélt történeteim legtöbbször folytatásosak, és ezeket igyekszem le is jegyezni főképp azért, hogy megmaradjanak nekünk. Hogy ezekből később lesz-e könyv, az sok mindentől függ. Eddig ez a második mesekönyvem, amit az esti meséléseknek köszönhetünk.

Volt olyan, hogy egy esti mesében, Bojta meséiben szándékosan arra törekedtél, hogy egy napközben történt eseményt, élményt megbeszélj, "földolgozz" a kisfiaddal?

Az esti mese nálunk mindig többszakaszos. Először könyvből olvasok, utána pedig lekapcsolt lámpánál fejből mesélek. A mesélt meséket a pillanat szüli, és igen, megesik, hogy szükségét látom egy napi esemény, vele vagy velünk történt eset mesében történő feldolgozását, még akkor is, ha azt aznap korábban átbeszéltük. Olyankor így vagy úgy beleszövöm a fejből mondott mesébe.

Hogy érzed, Bogdán Viki rajzai mit adtak hozzá a történeteidhez?

Amikor a Manó kiadó elfogadta a kéziratot, ahogy korábban is, elkezdődött az illusztrátor kiválasztása. Hol a kiadó, hol a szöveg alkotója javasol, de a döntés mindig a közös megegyezésen alapul. Amikor Viki elvállalta a munkát, tudtam, nagyon kedves, szerethető, hangulatos világot fog teremteni. Az első pillanattól kezdve mindent megmutatott, amit tervezett, amivel elkészült, és én nagyon hálás voltam, vagyok, hogy a sorozat képi világát ő álmodta, álmodja meg. Viki rajzai nélkül már nehezen tudnám elővenni a szöveget, annyira belesimultak a szereplők figurái, a hely, a torony a mesék soraiba. Most, hogy a sorozat második részén dolgozom, magam előtt látom, kísér a képi világ, amit megteremtett.

Hogyan élted meg a mögöttünk álló időszakot alkotás szempontjából?

A tavaly tavasszal történő megszorítások miatt pár hónapot teljes elszigeteltségben töltöttünk mi is. Ettől eltekintve semmi okunk nem volt panaszra, mert szeretteinkkel együtt egészségesen sikerült átvészelnünk a múlt évet és eddig ezt is.

Az alkotás szempontjából sem volt egyszerű időszak, mert kisgyerek mellett nem igazán lehet úgy elvonulni, hogy ne találjon ránk, ha éppen valami sürgős közölnivalója támad. Engem pedig könnyű úgymond táncba vinni, ha kellek, ugrok. Motiváció mindig akadt, akad, mert egymásnak sokat mesélő család vagyunk, könyvek között éljük a mindennapjainkat, így jönnek-mennek nálunk a meseszereplők.

A Bojta-meséken érződik a bezártság, az elszigetelődés, az átélt időszak hatása. Hullámvár közössége egy befogadó, sokszínű, szeretetteljes közösség, ahol egymás tisztelete, segítése, a kötelék, a család és az együtt töltött minőségi idő különösen fontos hangysúlyt kapott. A családtagok, barátok közelsége, az együtt töltött idő, a szabad mozgás lehetősége, a nyugalom, a biztonság érzése az, ami már mindannyiunknak nagyon hiányzik.

Mesélnél a Bojta készülő második kötetéről, további terveidről?

A második kötetben, amin jelenleg is dolgozom, újabb lakó költözik be a doboztoronyba. Elkezdődik az iskola, felbukkan egy titokzatos bőrönd, a vicces repülőkutya, Zizi most nem segít, hanem neki lesz szüksége barátai segítségére. Bojta is veszélybe kerül, és kicsit betekintést nyerhetünk majd a hullámvári télbe is. Bojta következő része mellett egy ifjúsági regény (Jónás) befejezését írom éppen, és hamarosan kezdődnek a szerkesztési munkálatai egy jövő tavasszal megjelenő humoros meseregényemnek is.

Kapcsolódó bejegyzés:

Hétköznapi csodáink - interjú Grecsó Krisztiánnal

A bejegyzésben szereplő képeket Simon Réka Zsuzsanna bocsátotta rendelkezésem.

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.