Tamáskának, szeretettel

Fawkes egy szikrázóan gyönyörű főnixmadár a Harry Potter univerzumban, neve azért is találó, mert tollai a tűz lángjait idézik. De miért van az, hogy Guy Fawkes – akiről a nevét a főnixmadár kapta – alakja mára összekapcsolódott a lángokkal, a tűzijátékkal és a robbanással? És november ötödikén, Guy Fawkes napján vajon valóban őt ünnepeljük? Ma, A Kihagyhatatlan blog 6. születésnapján, ezt fogjuk megvizsgálni!

A kiindulópont bizonyos: I. Jakab (1603-1625) angol király katonái 1605. november 5-én nem sokkal éjfél után ütöttek rajta Guy Fawkeson egy, a londoni Westminster-palota közelében található pincében. A férfi 36 hordónyi lőporral várta, hogy a megfelelő pillanatban – amikor a Lordok Háza összeül – a levegőbe röpíthesse az angol parlamentet. A köztudatban ma is az él, hogy Guy Fawkes volt a lőporos összeesküvés kitalálója és vezére, de a történelem tanúsága szerint ez nem így van.

Ahhoz, hogy az összeesküvés szálait kibogozzuk és megértsük, egészen VIII. Henrik (1509-1547) uralkodásáig kell visszamennünk. A leghíresebb Tudor az 1530-as évek elején szakított a Római Katolikus Egyházzal, és a mindenkori angol uralkodó fősége alatt létrehozta az Anglikán Egyházat. Ez azonban önmagában még nem hozott teljes protestáns fordulatot. A következő évtizedekben véres vallási harcok szaggatták Angliát, ezek sorába illeszkedik a lőporos összeesküvés is. VIII. Henrik lánya, Mária (1553-1558) sem véletlenül kapta meg a véres jelzőt: uralkodása alatt erőszakkal próbálta visszaállítani a katolicizmus tekintélyét és vezető szerepét.

Mária után Henrik másik lánya, Erzsébet (1558-1603) következett, aki országával kötött házasságot. 45 éves uralkodásának egész ideje alatt a protestáns hitet védte. A katolikus főurak nem juthattak hivatalhoz, sőt, akár börtönbe is kerülhettek, ha megvallották hitüket.

Erzsébetet I. Jakab követte a trónon, aki VI. Jakab néven Skócia uralkodója is volt. Mivel édesanyja, a tragikus sorsú Stuart Mária (1542-1567) katolikus volt, Jakab Rómához hű angol alattvalói reménykedve várták, hogy az új uralkodó javít életkörülményeiken. A remények azonban nem váltak valóra, a protestáns nyomásnak engedve 1604 februárjában Jakab már a katolikus klérus elűzetését tervezte.

Az egyházpolitika alakulása tehát kiábrándulást, ellehetetlenülést és szenvedést hozott nagyon sok ember számára. Így került sor a lőporos összeesküvés szervezésére, amelynek kitalálója és vezéralakja a ma jobbára ismeretlen Robert Catesby volt. A katolikus nemes úr karrierje derékba tört, édesapja börtönben ült. Catesby terve, hogy bosszúból fölrobbantja a parlamentet, éppen akkor, amikor a király és a lordok ott üléseznek, nagy vonalakban már 1604 februárjában készen állt. A merénylet terve később odáig fejlődött, hogy eldöntötték: a robbantás után a fellázadt katolikus főurak saját uralkodót ültetnek az angol trónra, a gyermek Stuart Erzsébetet, aki helyett majd irányítják az országot.

Remény volt arra, hogy az összeesküvők támogatást kapnak III. Fülöp (1598-1621) spanyol (és természetesen katolikus) uralkodótól. A spanyolokkal való tárgyalás érdekében Catesby a kontinensre küldte rokonát és segítőjét, Thomas Wintourt. Thomas egyértelmű spanyol támogatást végül nem kapott, viszont egy odaadó emberrel tért vissza Angliába: megérkezett Guy Fawkes. Fawkes megbízható katolikus és tapasztalt katona volt, így rá várt a feladat, hogy a kellő pillanatban fölrobbantsa a 36 lőporos hordót, amelyet titokban úsztattak le a Temzén a merénylet helyszínére.

Ezért lehetséges, hogy az utókor számára Guy Fawkes nevével, és egyedül az ő nevével forrott össze a lőporos összeesküvés. Hiszen ő ült ott egyedül a robbanni kész hordókon, mindenre elszántan, amikor Jakab katonái rátaláltak. A merénylet azonban végül nem sikerült. Mégis mi okozta, hogy a merénylet elbukott? Miért maradt el a robbantás, amely egész Londont megrázta volna, és amelynek ereje egy kislányt ültetett volna Anglia trónjára? Az ok nem más, mint ez a levél:

„Uram, attól a szeretettől vezérelve, melyet néhány barátja iránt érzek, gondoskodni akarok a testi épségéről. Ennélfogva azt tanácsolom Önnek, hogy ha kedves az élete, találjon valami mentséget, hogy távol maradhasson a parlamenttől; Isten és ember ugyanis összefogott, hogy megbüntesse a mostani idők romlottságát.”

A levelet, amelyből a fenti részlet származik Francis Tresham összeesküvő írta egyik rokonának, Lord Monteagle-nek. Tresham gyakorlatilag leleplezte az egész tervet, azért, hogy rokonát megóvja a veszélytől. Nem meglepő módon a készülő merényletről így tudomást szerzett Robert Cecil, a királyi tanács elnöke. És az összeesküvők sorsa ezzel megpecsételődött. Robert Catesby szembe szállt az őt üldöző katonákkal, így lelte halálát 1605. november 8-án. Guy Fawkesra és életben maradt társaira azonban kínvallatás és bestiális kivégzés várt. Az összeesküvés résztvevőinek akasztással, csonkítással és felnégyeléssel kellett bűnhődniük felségárulásért.

De mégis hogyan lett ebből a véresen megtorolt, és éppen ezért a katolikusok szenvedését, elnyomását tovább erősítő merényletkísérletből mára ünnep? Miért gyúlnak örömtüzek Anglia-szerte november ötödikén? Miért ünnepli ezen a napon mindenki a szabadságot és az élet örömeit? Ennek magyarázatát is a merénylet leleplezése utáni megtorlásban kell keresnünk: 1606 januárjában az angol parlament azt is elrendelte, hogy az alattvalóknak minden év november ötödikén hálát kell adniuk, hogy a lőporos összeesküvés meghiúsult. A hála jeléül lobbanhatnak a lángok. A rendelet egészen a XIX. század közepéig érvényben maradt, az ünneplés azonban fokozatosan elvesztette katolikusellenességét. Ezzel párhuzamosan Guy Fawkes az igazság és a szabadság legendás harcosává nőtt az emberek képzeletében. Így kezdték el november 5-én őt ünnepelni. Ma már mindenki ünnepel, rendelet nélkül is.

Guy Fawkes legendás hőssé magasodó alakját használta föl Alan Moore, amikor 1989-ben megalkotta a V mint Vérbosszú című képregényt. A képregényben egy vészjóslóan mosolygó Guy Fawkes maszk mögé bújt alak, V küzd az igazságért és a szabadságért a diktatúrába süllyedt Angliában. Útját robbanások kísérik. A képregény a Mátrix alkotóit is megihlette, így készült el a V mint Vérbosszú című film, amelyet 2005-ben mutattak be.

A film közel sem ér el akkora hatást, mint a képregény, mert egy rendkívül lágy diktatúrát mutat be, amelyben mindenkinek kényelmes otthona van, hatalmas tévén követheti az eseményeket, és nem érződik, hogy fenyegetné bármi is. Igazi feszültség tehát nincs a filmben, de az tagadhatatlan, hogy a színészi alakítások képesek elragadni a nézőt, így lesz a film végül is lendületes és szórakoztató. És persze ne felejtsük, hogy Stephen Frytól Roger Allamen át Rupert Gravesig minden brit színész benne van, aki számít, így igazán nem lehet okunk panaszra. Hugo Weaving pedig még egy maszk mögött, azaz arcmimikája nélkül is képes emlékezetes alakítást nyújtani. Az Anonymous nevű hackercsoport a mai napig a képregényből és a filmből ismert Guy Fawkes maszkot használja akcióihoz, ez tehát nem  a történelmi eseményre való utalás, hanem annak a jele, hogy a képregény és film népszerű, a maszk pedig könnyen beszerezhető.

Guy Fawkes mesebeli alakja tehát évszázadok óta ott él az emberek képzeletében. Azonban ha valaki a lőporos összeesküvés mögött álló valódi embereket szeretné megismerni, annak feltétlenül ajánlom a BBC 2017-es Lőpor című sorozatát. A háromrészes minisorozat producere és főszereplője Kit Harington, aki Robert Catesby egyenesági leszármazottja, és természetesen őt alakítja. A direkt kapcsolat az alkotó és központi figura között nem teszi elfogulttá a sorozatot, ellenkezőleg, nagyon is árnyalt képet kapunk: a lőporos összeesküvés kilép a mesék és ünnepek homályos világából, valódi történelmi eseménnyé lesz. Esendő emberek, tévedések, szenvedés és családi összetartás tárul föl a mai tűzijátékok és nagy vidámság mögött. Mindehhez persze, BBC sorozattól megszokott módon csodálatos színészi alakítás dukál: Kit Harington érzékenyen és nem túlozva játssza el saját felmenőjét. Mark Gatiss felejthetetlen Robert Cecil szerepében, Tom Cullen pedig hús-vér emberré teszi Guy Fawkest. Nézzétek meg a sorozatot, érezzétek át, mennyire valóságos volt a lőporos összeesküvés, és emlékezzetek rá, amikor legközelebb azt halljátok: Remember, remember! The Fifth of November!

                                                                                                                       Bori

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.