Teljesen menthetetlen vagyok. Ez ellen már nincs mit tenni. Mindenről írni akarok Nektek. Pár hete, amikor a nővérem megígérte, hogy kölcsönadja A nagy balhét, nem kellett hozzá tükör hogy tudjam, megcsillant a szemem: újabb remek téma.

Az 1930-as évek Amerikájában Johnny és Luther, két jobb sorsra érdemes szélhámos véletlenül kirabolja Doyle Lonnegant, az egyik hírhedt maffiafőnököt. Lonnegan válasza nem késik sokat, megöleti Luthert. Johnny elhatározza, hogy bosszút áll, úgy, ahogy csak tőle telik: nem gyilkol, arra nem lenne képes. Helyette igazi nagy balhét szervez. Cseles átveréssel az utolsó fillérjétől is megfosztja Lonnegant. A nagy balhéban segítségére van Henry Gondorff, Luther régi barátja is…

A hatalmas kasszasikert aratott és hét Oscar-díjjal jutalmazott filmet 1973-ban mutatták be, és azóta is megunhatatlan. Nem is értem, hogyan lehetséges, hogy én kisgyerekként láttam utoljára. Talán úgy, hogy nem is kell látnom ahhoz, hogy élvezzem. Csak meghallom Marvin Hamlisch zseniális zenéjét és rögtön fölidéződik előttem Paul Newman csintalan mosolya és mesebelien kék szeme. S Robert Redford milyen fiatal volt még! El sem hiszem...

Persze azért nem haboztam, megnéztem A nagy balhét, amint újra a kezembe került.  Fölpezsdítő két óra volt. A nagy balhé egyfelől eleven és vidám vígjáték, másfelől komor, sőt néha nagyon is sötét bosszútörténet. Két fele azonban hibátlanul kapcsolódik egymásba.  A vértelen bosszú pedig egyáltalán nem azt jelenti, hogy akár egy percig is unatkozhatnánk. Rendesen kell koncentrálnunk, hiszen csavar csavart követ. Végig nem tudhatjuk teljesen biztosan, hogy amit látunk, az tényleg megtörténik-e a szereplőkkel vagy csak a nagy balhé része.

Egy valami azonban végig teljesen biztos: a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül drukkolhatunk a szeretetreméltó gazfickóknak, hogy valóban vértelen, de annál fájóbb bosszújuk sikerüljön. Meglakoljon a maffiafőnök és a korrupt rendőr, a világ rendje helyreálljon. De ha egy kicsit sem akarjuk komolyan venni a filmet, az sem baj! Elég, ha csak élvezzük, hogy együtt láthatjuk Paul Newmant és Robert Redfordot, a legendás párost. Négy évvel a Butch Cassidy és a Sundance kölyök elsöprő sikere után ismét George Roy Hill rendező kamerája előtt bizonyítják, mennyire összhangban vannak. Nem lehet ellenállni nekik. Kiváló színészek, akik nagyon élvezik, hogy részt vehetnek A nagy balhéban. Nem csoda, hogy klasszikust teremtettek!

                                                                                                                                                                                                                                         Bori  

A nagy balhé
(The Sting) színes, magyarul beszélő, amerikai krimi, 129 perc, 1973

rendező: George Roy Hill
forgatókönyvíró: David S. Ward, David W. Maurer
zeneszerző: Scott Joplin, Marvin Hamlisch
operatőr: Robert Surtees
jelmeztervező: Edith Head
producer: Tony Bill, Michael Phillips
látványtervező: Henry Bumstead
vágó: William Reynolds

szereplők: Paul Newman (Henry Gondorff) Robert Redford (Johnny) Robert Shaw (Doyle Lonnegan) Sally Kirkland (Crystal) Charles Durning (William Snyder) Eileen Brennan (Billie) Ray Walston (Singleton)

A nagy balhé díjai:

Oscar-díj (1974) - Legjobb film: Tony Bill, Michael Phillips
Oscar-díj (1974) - Legjobb rendező: George Roy Hill
Oscar-díj (1974) - Legjobb jelmeztervezés: Edith Head
Oscar-díj (1974) - Legjobb látványtervezés: Henry Bumstead
Oscar-díj (1974) - Legjobb eredeti filmzene: Marvin Hamlisch
Oscar-díj (1974) - Legjobb vágás: William Reynolds
Oscar-díj (1974) - Legjobb forgatókönyv: David S. Ward

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.