Mi a különbség a holló és az íróasztal között? A Bolond Kalapos kérdésére ugyan ő maga sem tudja a választ, de a rejtvény engem így is megihletett, amikor nemrég újra megnéztem a 2010-ben bemutatott Alice Csodaországban című filmet. Íme, itt az én rejtvényem, csak Nektek: Tudjátok mi a közös a macskában és a vízilóban? Én a megoldást is tudom ám: Stephen Fry. Stephen Fry, akinek anyai nagyapja még Magyarországon született, de ő már Nagy – Britanniában lett „kulturális jelenség”. Színész, komikus, író, a britek egybehangzó véleménye szerint igazi nemzeti kincs. Nem is csoda, hogy így vélik, hiszen bármihez is fog Mr Fry, biztos, hogy abból valami nagyon okos, nagyon vicces és igazán időtálló dolog kerekedik ki. Stephen Fry az, aki fenomenálisan játssza Reginald Jeeves, a páratlan komornyik szerepét, a Majd a komornyik! című sorozatban, ő az, aki Melchettként sokszor megkeseríti Fekete Vipera életét, ő az, akinek az angol nyelv természetéről írt monológja már akkor fölvidít, ha csak rágondolok, s ő az egyike azoknak, akiknek a hangját, bárhol, bármikor megismerem, és nagyon szeretem hallani. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy folyamatos „Stephen Fry-lázban” égek. Ezek után, gondolom nem csodálkoztok, ha elmondom, hogy az Alice Csodaországban egyik szereplőjének, a vigyorgó macskának Stephen Fry kölcsönzi a hangját. Na és a víziló?

A Víziló Stephen Fry második regénye, amit már nagyon el szeretnék olvasni újra, de addig ajánlom Nektek. A regény főhőse Ted Wallace, a kicsit ismert költő és nagyon kirúgott színikritikus. Ted egy vén víziló, vastag a bőre. Így egy lélegzetvételnyi habozás után elfogad a keresztlányától negyedmillió fontot. A pénzért cserébe nem kell mást tennie, mint figyelni, mi történik barátja, Lord Logan ősi birtokán. Egymást követik a rejtélyes események, amelyek végül arra késztetik Tedet, hogy kevesebb whisky-t igyon, és jobban tornáztassa az agyát...

Egyik angol kritikusa szerint A víziló minden során érezni, hogy Mr Fry szerette írni, és közben szüntelenül azon igyekezett, hogy olvasóját szórakoztassa. Márpedig, ha szórakoztatásról van szó, Mr Fry sosem bukik el. A víziló egyszerre sziporkázó levélregény, egy nyomozás izgalmas leírása, szövevényes családtörténet és csípős társadalomkritika. Keveredik benne Stephen Fry gyermeki kíváncsisága, bölcsessége, kivételes humora és nyelvérzéke. A víziló, amely Nagy – Britanniában először 1994-ben jelent meg, nálunk 2009 óta kapható a Kult Könyvek Kiadó lelkes, rajongó csapatának köszönhetően. Ha Stephen Fry szerette írni Ted Wallace különös kalandjait, akkor biztos, hogy Pék Zoltán imádta fordítani őket. A fordítás ugyanúgy pezseg, mint az eredeti mű. Ez pedig nem mindennapi teljesítmény, hiszen most is, mint mindig, Stephen Fry mindent bevet, hogy megmutassa, mi rejlik az angol nyelvben. Játszik vele, úgy formálja, mint más a gyurmát.

Dragon Zoltán a könyv magyar változatának utószavában a következőképpen fogalmaz: „Szellemes és szemtelen a végletekig. Fry ebben a regényében a végsőkig elmegy minden téren: sokkol, polgárt pukkaszt, felháborít, szentséget tör, de mindenekelőtt megnevettet. Aki eddig azt gondolta magáról, hogy mindenre nyitott és már semmin sem lepődik meg, annak ez a regény kötelező olvasmány. Csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy már tényleg nem tudnak újat mutatni neki.” Valóban, mintha a főkérdés gyakran az lenne: ezt még kibírod, Kedves Olvasó? Vagy mindjárt eldobod a könyvet? Én bizony néha meginogtam, mert nem vagyok annyira merész, mint Stephen Fry, sem annyira pimasz, mint Ted Wallace, de aztán végül mindig „csak” a röhögéstől hullott ki kezemből a kötet. Legyen bár macska, víziló vagy bármi egyéb, Mr Fry biztosan nem okoz csalódást, tényleg igazi kincs!

                                                                                               Bori

Stephen Fry: A víziló. Megjelent a Kult Könyvek Kiadó gondozásában, 2009-ben, 362 oldal.

Fordította: Pék Zoltán.

Stephen Fry regényei közül eddig, A vízilón kívül, még kettő jelent meg magyarul a Kult Könyvek Kiadó gondozásában, 2010-ben, Pék Zoltán fordításában:

Hazudozó

Csináljunk történelmet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.