Paár Julcsi Belső hangolás című könyve kalandra hív. Saját hangunk és a bennünk rejlő alkotó én felfedezésére. A könyv használatához sem tiszta énekhang, sem zenei előképzettség nem szükséges. Egy kis bátorság viszont igen, hiszen a végén megismerhetjük önmagunkat. A Belső hangolásról a szerzővel beszélgettem.  A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin szeptemberi számában olvashatjátok.

fotó: Emmer László

Hogyan mutatnád be, mit jelent a zeneterápia?

A zeneterápia egy nonverbális terápiás eszköz. Fontos dolog, hogy alapvetően nem szavakkal dolgozunk. Szavak helyett a zenét, és a zene különböző elemeit használjuk arra, hogy a terápiás célt megvalósítsuk. Kodály Zoltán alapvető igazságot fogalmazott meg, amikor azt mondta, hogy „a zene mindenkié”. Mindenki ugyanolyan feltételekkel indul el a zene irányába. Mindenkinek ugyanannyi zenei ingerre van lehetősége. Mert itt nemcsak megkomponált, magas művészi igénnyel előállított zeneművekről beszélünk. Mindent zenének tudunk hívni, ami a hangadással, a fizikai hanggal kapcsolatos élményünk. Minden olyan hangról szó van itt, amely segíthet mentális és fizikai állapotunk javításában. A zeneterápiának két fontos eleme van még. Az egyik az, hogy a terápia folyamatát szakképzett terapeuta tudja mederben tartani. Olyan szakember, aki terápiás helyzeteket tud teremteni: improvizáció, zenehallgatás, zenére való szabad képalkotás, relaxáció. A másik fontos elem a terápiás keret kialakítása, annak a térnek a megteremtése, amelyben a terápia megtörténik.

A Belső hangolás című könyv esetében hogyan jelenik meg ez a két fontos elem?

Ha elsőre ránézünk erre a könyvre, mindkét alapvető elem hiányzik. Mind a terapeuta megléte, mind pedig a terápiás keret megteremtése. Ez a könyv azonban egy folyamatot kínál a felhasználó számára, amely már önmagában is terápiás eszköz. Hosszan tartóan benne lehetünk egy önismereti folyamatban, amelyben hétről hétre bizonyos gyakorlatokon keresztül dolgoznunk kell a saját élményeinkkel, emlékeinkkel, megéléseinkkel. Vagy olyan zenés aktivitásba hív, amelyek segítségével megfigyelhetjük saját magunkat, reakcióinkat, viselkedésünket. A könyv tehát tulajdonképpen megadja a terápiás keretet. A terápiás tér megteremtése azonban a felhasználó feladata. Ez valóban nehéz feladat lehet. A hétköznapi sürgés-fogásban, túlstimulált életünkben, nem könnyű nyugodt, intim, érzelmileg biztonságos helyzeteket teremteni, amelyekben ki tudunk tárulkozni, akár csak önmagunk előtt is. Az egy másik kérdés, hogy csoportosan, közösségben hogyan lehet kibontani ezeket a gyakorlatokat. A könyv kapcsán elsődlegesen arról van szó, hogy én, mint a könyv felhasználója magamnak meg tudok-e teremteni 5-10 percet a napomban, amikor a zenén keresztül elkezdek kapcsolódni a saját személyiségemhez. Ebbe hív be ez a könyv. Nem biztos, hogy a kapcsolódás minden alkalommal ugyanolyan minőségben létre tud jönni, de a könyv mindenképpen segít annak a struktúrának a felállításában, hogy merjük kialakítani azt a teret, amelyben önmagunkkal tudunk időt tölteni.

Saját tapasztalatból is mondom azonban, hogy néha – akár egy rossz énekórai emlék miatt is – nehéz a zenéhez kapcsolódni. Aki ilyen gátlást érez, de ugyanakkor kíváncsi a könyvre, a belső hangolásra, mit tehet?

Sajnos igaz, amit mondasz, hogy a közoktatásban töltött énekórák alatt sokan kapunk negatív címkéket, akár stigmákat. Egy kisgyerek esztétikai elvárásai rugalmasak és ösztönösek, még nem egy nagyon magas esztétikai élménynek szeretné megfeleltetni, sem a maga, sem mások zeneiségét. De aztán bekerülünk az iskolarendszerbe, és megtanuljuk, hogy mi az a szempontrendszer, amely alapján azt mondjuk, hogy egy zenei folyamat jó, szép és professzionális. És ekkor már nem tudunk igazán szabadon viszonyulni egy zenéhez. Ezért is fontos tudni, hogy egy zeneterápiás folyamatban nem az esztétikai szempontok dominálnak. A folyamatnak a legfontosabb eszköze a zene. Egy gyakorlat során nem az esztétikum a cél, hanem az, hogy a zene megjelenítsen valamit a belső tartalmaimból. Például, amikor az ember negatív érzelmeket próbál meg kifejezni, a dühét, a fájdalmát, az elakadásait, a szorongásait, akkor valószínűleg nem esztétikus hangok fognak ezekhez az érzésekhez kapcsolódni. Ezek nehéz találkozások önmagunkkal. Az önismeret és a zenével való kapcsolódás is élethosszig tartó folyamat. A saját hangunk, a saját énekhangunk és az azzal való kapcsolódás személyiségünknek egy belsőséges része. Saját hangunk felvállalása minden esetben intenzív dinamikai ívet jár be.

A Belső hangolásban található gyakorlatok követik ezt az ívet?

A gyakorlatok alapvetően úgy vannak összeállítva a könyvben, hogy újra rátaláljunk a hangunkra. Mert ahogy az előbb említettem, kisgyerekként semmilyen esztétikai élménynek nem akarunk megfelelni. Az idő előre haladtával azonban ezt elveszítjük. Dolgoznunk kell, hogy megtaláljuk a hangunkat, hogy lebontsuk a kialakult gátjainkat. Éppen ezért a könyvben található gyakorlatok a passzivitásból indulnak, fokozatosan válnak egyre aktívabb gyakorlatokká. Élő terápiás helyzetben is így van: dolgozunk receptív és aktív módszerekkel is. A receptív zeneterápia a hallgatott zene által keletkező belső érzések, képek, megélések feldolgozása. Ez törtéhet tárművészet bevonásával: mozgással, képalkotással vagy akár szövegalkotással, verbális levezetéssel is. Aktív zeneterápia esetében én, a kliens maga vagyok az, aki elő állítja a zenét. Nem egy már előre megkreált zenei anyag az, amivel dolgozom. Az aktív zeneterápia erősen visszaható kreatív folyamat, amitől szintén sokan megijedhetnek. Amikor például improvizációt használunk egy gyakorlatban előjöhet az, hogy „hú, hát én nem vagyok dzsesszzenész, improvizálni csak ők tudnak”. Ilyenkor mindig meg szoktam nyugtatni az embereket, hogy a kreativitás, az alkotókészség, amely az improvizációnak is az alapja mindannyiunkban benne van. Hiszen tulajdonképpen arról van szó, hogy bizonyos rendelkezésre álló alapanyagokból összeállítunk valamit, így működik a főzés is. A kreativitás olyan képesség, amely csecsemőkorunk óta bennünk van. Egy kisbaba az őt érő ingerekből kezdi el felépíteni a saját személyiségét. A legelső kreatív folyamatunk tehát önmagunkkal történik. Minden egyes kreatív folyamatban, alkotói dimenzióban ebbe az állapotba megyünk vissza, ez mindenki számára adott.

Egy zeneterápiás folyamat megoldást, ráismerést adhat. Ezt a megoldást aztán megnézzük, elemezzük. Egy-egy zeneterápiás gyakorlat plasztikussá, elemezhetővé teszi a lelki folyamatainkat. Így, hogy formába öntjük, zennévé tesszük ezeket a lelki folyamatokat, feldolgozhatóvá, megérthetővé válnak.

A könyv ötvenként gyakorlatot tartalmaz, az év ötvenkét hetére.

A kiindulópont az, hogy általában zeneterápiás ülést is heti rendszerességgel tartunk, és egy helyzet feldolgozáshoz vagy személyiségünkkel való munkához hosszútávra tervezünk. Ezzel az egy évvel és heti egy feladattal, a könyv olvasója, aki a könyv alkotója is, kap egy keretet, de kellően laza keretet ahhoz, hogy el tudjon mélyülni a könyvben. A gyakorlatok egy része lazán össze is kapcsolódik. A végén pedig egy saját dal megalkotására kerülhet sor. Szöveg és dallam szintjén is a könyv felhasználója alkothatja ezt meg, mindabból a tartalomból, amivel az előző hetekben dolgozott. Azt is tudni kell, hogyha úgy érezzük elfáradtunk, megakadtunk a folyamatban, akkor megállhatunk, pihenhetünk, vagy akár visszakanyarodhatunk egy olyan feladathoz, ami jólesett. A könyv szabad formája megengedi ezt. Szerintem ez a könyv lehetőségeket kínál. A felhasználó számára lehetőséget ad arra, hogy önmagával, a saját magában rejlő hanggal, zeneiséggel tudatosan tudjon kapcsolódni. Zeneterapeuta kollégáim számra pedig talán ötleteket adhat, hogy hogyan tudunk bátrabban, improvizatívabban jelen lenni a szakmánkban.

Kapcsolódó bejegyzések:

Értsd a kutyád! - interjú Csörgő Balázs kutyaoktatóval

„Az éneklés mindenki számára elérhető örömforrás” - interjú Palágyi Ildikóval

A bejegyzésben szereplő portréképet Paár Julianna bocsátotta rendelkezésemre. A két kép a könyvről saját fotó.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.