A gyerekek elkerülhetetlenül találkoznak olyan témákkal, mint a tartós betegség, a bántalmazás, a függőség, a szegénység, a válás vagy a médiában megjelenő erőszak. Ezekről a nehéz témákról írt könyvet Peer Krisztina gyermek-szakpszichológus és Kele Fodor Ákos költő. A nagy sikerű Kibeszélő – kényes témák gyermeklélektana című könyv alapján most társasjáték készült, Kibeszélő címmel. A négy, külön és egyvégtében is játszható kártyajáték lehetővé teszi, hogy felnőtt és gyerek bátran beszélgessen olyan témákról, amelyeket mindig is szeretett volna, de soha nem mert kibeszélni. A Kibeszélőről Peer Krisztinával, Kele Fodor Ákossal és a játék tervezőjével, Lencse Mátéval beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin szeptemberi számában olvashatjátok. Ez a 100. interjú, amit a Baba Patika magazin számára készítettem, fogadjátok szeretettel!

A Kibeszélő könyvről már beszélgettünk, hogy alakult, hogy játék is lett belőle?

Ákos: A kiindulópont merőben prózai volt. A könyv kiadója, a Tea Kiadó szeretett volna nem könyv (non-book) termékeket is piacra dobni, nekem pedig eszembe jutott, hogy a Kibeszélő könyv beszélgetésre, aktivitásra serkent, szuper társasjáték lehetne belőle. Tudtam, hogy Máté társasjáték-tervező, egy órán belül felhívtam. Szerencsére nagyon kíváncsi lett, megkapta a könyvet, és el is kezdte tervezni a játékot.

Máté, ebben az esetben meg volt adva, hogy miből indulj ki, hogyan kezdesz ilyenkor tervezni?

Máté: Ez a játéktervezés egyik lehetséges útja. Valóban az történt, hogy megkaptam az anyagot, jelen esetben a könyvet, majd leültem a kiadóval, az eredeti szerzőkkel, hogy megbeszéljük, hogy mi a céljuk, miért akarnak játékot létrehozni. A megbeszélés alapján készítettem egy koncepciót, amelyet közösen addig gyúrtunk, amíg mindenkinek szimpatikus nem lett, ezután jöhetett a konkrét játékfejlesztés.      

A Kibeszélő társasjátéknak pontos szabályai vannak, de ezektől a játékosok könnyen eltérhetnek. Ez a „lazaság” tudatos tervezés volt, vagy az alapanyag – egy beszélgetésre inspiráló könyv – hozta magával?

Máté: Erre többféle válaszom is van. Egyrészt tapasztalatból mondom, hogy az emberek teljesen lazán vesznek mindenféle játékszabályt. Bármilyen alaposan kidolgozhatok én egy játékszabályt, a háziszabályok végül úgyis életbe lépnek. Komolyra fordítva a szót, ennek a játéknak a tervezésénél viszonylag hamar kialakult, hogy nem akarunk nagyon szigorúak lenni. Egy olyan játékflow-nak a létrehozása volt a cél, amelyben biztonságosan, vidáman mozogva, nem tipikus keretek között, de a játékosok komoly, mély témákról beszélgessenek. Ha a beszélgetést az szolgálja, hogy eltérnek a szabályoktól, akkor szívük joga. Azt hiszem, mi végül egy olyan játékot hoztunk létre, amely a komfortzóna szélre visz, de azért nem kéri feltétlenül a szülőktől azt, hogy mindenféleképpen lépjenek ki belőle. Adva van a lehetőség, hogy bizonyos témákkal ne foglalkozzanak, ha úgy akarják. Semmiképp sem akartunk valami olyasmit létrehozni, ami elijeszti a szülőket vagy a szakembereket. Alapvető célunk volt, hogy ez a játék családokhoz és szakemberekhez kerüljön, és használják is.

Lencse Máté (fotó: HiSchool) és Peer Krisztina (fotó: Mizik Marcell)

Ennek megfelelően milyen játék lett a Kibeszélő?

Máté: Elég hamar célul tűztük ki, hogy ne legyen hosszú játék, legyen viszont vicces. Legyen egyértelmű, hogy ez egy olyan játék, amivel lehet játszani, jól érezni magunkat közben, és nem kell halára rémülni tőle. Ebből pedig organikusan következik, hogy játéknak nincs nagyon szigorú keretrendszere. De azért van kerete, mert sokaknak ez ad biztonságot.

Krisztina: Szerintem a játék nagyon jól illeszkedik a könyv személetéhez: kompetensnek tekinti a szülőt. A szülő az, aki a legjobban ismeri a gyerekét. Ez kifejezetten fontos pszichológiai szempont, a játék esetében is.

Krisztina, Ákos, ti hogyan kapcsolódtatok be a játéktervezés folyamatába? Ákos, te például új verseket írtál a játékhoz.

Ákos: Máté jelezte, hogy a játékban szeretne a könyvben már meglévő veresekkel dolgozni. Óvatosan, nehogy belegázoljon szerzői lelkembe, felvetette, hogy szétszedhetnénk a verseket sorokra, hogy úgy lehessen velük játszani. Mondtam, hogy ez nagyon klassz. Hamar kiderült, hogy Máté szétszedésre, majd a versek újraalkotására gondol. Ekkor beugrott nekem, hogy létezik egy olyan forma, amelyet kombinatorikus versnek neveznek: a költemény egyes részeit, szavait, sorait különböző sorrendben is össze lehet illeszteni. Az lett tehát a feladatom, hogy írjak kifejezetten a játékhoz illeszkedő kombinatorikus verseket. A játék célja az, hogy a harmadik versszakot a gyerek önállóan, saját szája íze szerint rakja össze. Én szándékosan ölelkező rímekben írtam, mert az egy visszacsapó szerkezet, és nem annyira pontosan csilingel a fülben. Az emberek azonban szeretik a páros rímeket vagy keresztrímeket. Ilyen tekintetben a gyerekek füle mindig szebb rímet fog kirakni, mint én. A játéknak tehát külön érdekessége, hogy mást fognak kirakni, mint a költő. Sikerélményük is lehet, hogy az ő versük jobban cseng, mint az eredeti verzió.

Nagyon tetszett nekem, hogy a játékszabályban is leírtátok, hogy nem kell megijedni a versektől. Nincs helyes, egyetlen megoldás, hogy mit kell róluk gondolni. A versekkel lehet játszani, kísérletezni.

Krisztina: Ez azért is izgalmas szerintem, mert ilyen fajta megközelítéssel egyáltalán nem, vagy csak ritkán találkoznak a gyerekek. A gyerekek nem találkoznak azzal, hogy hozzá lehet nyúlni egy vershez. Szét lehet szedni, újra lehet alkotni. Ez szabadságot, kreativitást tesz lehetővé.

Máté: Az egész költészet játék! Játék a nyelvünkkel, játék a szavakkal. Az oktatás egyik problémája, hogy teljesen elidegeníti az embereket a lírától. Pedig nagyon sok segítséget kapnánk a versektől, ha iskolai éveink alatt nem válnának ijesztővé. Ez azért is érdekes és fontos kérdés, mert a versek még óvodáskorban is közeliek, barátságosak. A nevelésnek része a mondókázás. Az iskolában válik a vers misztikus, furcsa, nehéz dologgá.  Mi a társasjátékban a versek nyújtotta jó élményekhez próbáltunk visszanyúlni. Amikor én megkaptam a feladatot, rögtön egyértelmű volt számomra, hogy a verseket a játékban is benne szeretném hagyni, nem csak illusztrációként szeretném őket használni.

Krisztina: Már a könyv írásakor tudatos választás volt, hogy a benne megjelenő tabutémákhoz versek illeszkedjenek. Ez egy egyedi elem a könyvpiacon. Nagyon sok mese van, amely tabutémákkal foglalkozik, de vers nincs. Emellett pedig sajnos igaz, hogy a gyerekek nagy része csak oktatási helyzetben találkozik lírával. Pedig egy vers nagyon jól engedi a távolítást. Egy vers segítségével úgy beszélhetünk meg egy problémát, hogy művészi elemekkel éljük át, eltávolítjuk magunktól. Ez engedi, hogy kívülről ránézzünk, feldolgozzuk.

Ákos: Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a költészet a szimbólumok nyelve. A vers      tulajdonképpen irracionális beszéd. De pont a metonimikus természete miatt a költészet felszabadítja a gondolkodást, a szimbólumok nyelvén való megértést, és a gyerekre ez jobban hat, mint például az erkölcsi tanításokon alapuló fabulák.

Kele Fodor Ákos (fotó: Mizik Marcell)

Az illusztrációk mennyiben voltak meghatározóak a játék tervezése során?

Máté: Amikor felkérést kaptam a tervezésre, egyértelmű volt, hogy a játékot egy sikeres brand részeként adják ki. A könyvet sokan megvették, olvassák, használják, így nem fogunk tőle vizuálisan eltávolodni. Egyértelmű volt, hogy a társasjátékhoz szükséges új elemeket Máray Mariann, a könyv illusztrátora fogja megalkotni. Így könyvnek és játéknak egységes világot teremtett.

Krisztina: Hozzá kell tennem, hogy az számomra már a tervezés elején egyértelmű volt – és Máté egyetértett – hogy nem szeretném, hogy ez a játék csak egy egyszerű kártyajáték legyen. Pszichológusként fontosnak tartottam, hogy amit elkészítünk, valódi játék legyen és ne csak egyféle dologra adjon lehetőséget. Ugyanakkor fontos a vizualitás, hogy a kártyapaklit akár külön is tudjuk használni hívóképekként, beszélgetés beindításához. Máray Mariann remekül ráhangolódott a koncepcióra, értette, hogy mit szeretnénk.

Ákos: A visszajelzésekből pedig kiderült, hogy a könyv olvasása során nemcsak a versek katalizálják otthon a beszélgetéseket, a gyerekek az illusztrációkban is elmerülnek. A játék tervezésénél tudtuk tehát, hogy a képek erős kiindulópontot jelentenek.

A játéknak van egy pontja, amikor el kell kezdeni mozogni, vicces testhelyzeteket kell felvennünk. Ennek az ötlete hogyan jött a tervezés során?

Máté: Említettük már korábban, hogy nem akartunk klasszikus kérdés-felelet kártyajátékot létrehozni. De az biztos volt, hogy muszáj kérdéseket feltenni a játék során. Azon kezdtünk el gondolkodni, hogy ezt hogyan tudjuk humoros formában megtenni. A humorból pedig jött a mozgás. Kriszti hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a gyerekek tudjanak mozogni, miközben tanulnak, gondolkodnak, játszanak. A mozgásos feladatokhoz az inspirációt végül egy Jógi nevű partijáték adta. Az a játék is szabadon használja a kártyákat, ezt vittem tovább. A Kibeszélőben is magunkra kell pakolnunk a kártyákat a játékban. És itt a forma szépen megtelt tartalommal. Fejlesztés közben fedeztem fel, hogy milyen szimbolikus az, hogy magunkra pakoljuk a kártyákat, kényelmetlen helyzetbe kerülünk, de azáltal, hogy megkapjuk a kérdésekre a választ, a kényelmetlen helyzettől és a kérdés súlyától is megszabadulunk.

A képre kattintva galéria nyílik

Krisztina: A mozgás szerintem nemcsak a humor szempontjából fontos a játékban. A gyerekeknek lételeme a mozgás. Pszichológiai szempontból, a feszültséglevezetés szempontjából is fontos.

Milyen visszajelzések érkeztek a játékról?

Krisztina: A játéknak eleve volt egy hosszú tesztelési szakasza, amikor kérdőíves formában vártuk a visszajelzéseket. A válaszokat Máté beépítette a játéktervezés folyamatába. Családok és segítőszakemberek is tesztelték ekkor a játékot, különféle helyzetekben, olykor      osztálytermekben és külön foglalkozásokon is. Én magam is használom egyébként a játékot a munkámban. Szülőktől és kollégáimtól is kaptam már visszajelzést, szerencsére eddig pozitívakat, munkában és családi helyzetben is élményt jelent, jól tudják használni.

Máté: A tesztelés során nagyon sok információhoz jutunk, de utána már ritkán jeleznek vissza az emberek. Ezért is szeretem azokat az alkalmakat, amikor bemutatót tudunk tartani, mint nemrég, amikor Ákossal együtt Szegeden bemutathattuk a játékot. Föltöltődtem a sok kérdéstől, visszajelzéstől. Itt is elmondom, hogy a játéktervezők örülnek minden játékalkalomnak, visszajelzésnek, akár kritikai megjegyzésnek. De azt is látni kell, hogy a Kibeszélő nehéz kérdéseket vet fel, intim helyzeteket teremt, így nyilván nehezebb visszajelezni, hogy milyen volt vele játszani.

Mi az, amit a beszélgetés végén még kiemelnétek a játékkal kapcsolatban?

Máté: Fontos, hogy egy játékfolyamatot terveztem, terveztünk. Két markánsabb, hosszabb játék van középen, de van hangolódó és levezető játék is. Hiszen fontos, hogy a játékhelyzetbe megérkezzünk, ráhangolódjunk. A végén pedig fontos lelazulni, nevetni. Ezért van a végén reflexjáték, gyorsasági játék, amelynek célja, hogy a KI-BE-SZÉL-TÜK szó kijöjjön és megjelenjen a játékban, és ezzel szimbolikusan is lezárjuk. Ráadásul a levezetésben olyan fáziskártyákat használunk, amelyben megjelenik a beszélgetés folyamata: a gyerekben megfogalmazódik a kérdés, felteszi a felnőtteknek, ők válaszolnak rá, ami segítséget, a probléma megoldását jelentheti.

Krisztina: A végén fontosnak gondolom kiemelni pszichológiai, társadalmi szempontból is, hogy ez a játék családoknak szól, és a családok sokfélék. Máray Mariann segítségével az illusztrációkban is igyekeztünk ezt megjeleníteni. Nemcsak anyuk-apuka-két gyerek játszhatja ezt a játékot. Játszhat nagyszülő, nagynéni, csak az apuka, csak az anyuka. Szélesen és színesen gondolkodunk a családról és minden olyan közegről, ahol játsszák ezt a játékot. 

Kapcsolódó bejegyzések:

„A gyerekeket nem elzárni vagy megóvni kell a világtól, beszélgetni kell velük” - interjú Peer Krisztinával és Kele Fodor Ákossal a Kibeszélő c. könyvről

„Szerettük volna a könyvek univerzumát bővíteni” - interjú Bojti Annával, a Pagony Kiadó játéktervezőjével

A bejegyzésben szereplő képeket Peer Krisztina, Kele Fodor Ákos, Lencse Máté és a Tea Kiadó bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.