Az 1997 és 2012 között született fiatalok – a Z generáció tagjai - az első olyan generáció, amelynek tagjai már az internettel együtt nőttek fel, és életük szerves, nélkülözhetetlen részét képezik a digitális eszközök. De milyen hatással van mindez a mindennapjaikra, a társas kapcsolataikra, a gondolkodásukra? Galambos Anna, az UNICEF Fiatal Nagykövete saját kutatást végzett a témában. Kérdőíve több mint 50 iskolába jutott el, több száz fiatal válaszolt a kérdésekre. Kutatása eredményit Anna az Európai Parlamentben ismertethette. Galambos Anna Fiatal Nagykövettel kutatása eredményeiről, az Európai Parlamentben szerzett tapasztalatairól és nagyköveti munkájáról beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júliusi számában olvashatjátok.

Meg tudod fogalmazni, milyen érzés az, hogy te már egy online világba születtél bele?

Mivel ebbe születtem bele, nehéz ez a kérdés, hiszen nekem nincsen viszonyítási alapom. Az első digitális eszközzel való emlékem hároméves koromból van. Emlékszem a tévére is, és arra, hogy sok ismerősömnek már kiskorában volt táblagépe. Általános iskolában pedig már alsó tagozatban hatalmas téma volt a digitális eszközök használata. Azt hiszem azt tudnám megfogalmazni, hogy mire gimnazista lettem, egyszerűen lecsengett ez a téma. Mindenkinek van telefonja, digitális eszköze, megszűnt az újdonság varázsa. Meg kell mondanom, hogy én nagyon szeretem az internetet meg a digitális világot, szerintem fantasztikus. Az éppen feltörekvő, kiépülő mesterséges intelligencia világa fantasztikusan érdekes és klassz. Nagyon foglalkoztat, hogy ott mi fog történni. Természetesen tudom, hogy mindennek megvannak a veszélyei, de rengeteg pozitívuma is van. Nekem már az a furcsa, amikor nem tudok online kapcsolódni. Nemrég voltam egy történelemtáborban, ahol nem volt térerő. Nagyon nomád érzés volt, rácsodálkozás, hogy ilyen is van. Áram persze volt, de a digitális eszközeinkkel semmit nem tudtunk csinálni.

Milyen volt átállni erre a nomád életmódra a táborban?

Nem mondhatom azt, hogy rossz élmény volt, vagy hogy nagyon nehéz volt. Inkább elgondolkoztatott, hogy ez is egy alternatíva, ami egyébként nekem nagyon tetszett. Nagyon jó volt az a lassabb, offline egy hét, amit eltölthettem a táborban.

Az Európai Parlamentben tartott beszédedet megelőzően felmérést végeztél a kortársaid körében, az milyen tapasztalatokkal, eredménnyel zárult?

Először is meglepődtem, hogy milyen sokan kitöltötték, ami szerintem egy nagyon pozitív dolog. Majdnem háromszázan válaszoltak a kérdéseimre, aminek nagyon örültem. Ami még nagyon jó, hogy mindenki lelkiismeretesen töltötte ki. Szerintem nem állítok valótlanságot, amikor azt mondom, hogy az én generációm utál ilyen kérdőíveket kitölteni, én sem szeretek. És mégis, névtelenül ugyan, de rengetegen megnyíltak előttem ebben a kérdőívben. Sokszor meghatódtam, a kortársaim a titkaikat mondták el nekem. A válaszokból az derült ki, hogy mindenki, kivétel nélkül azt érzi, hogy a generációmban az internet a létezésünknek, az egzisztenciánknak az online térben való kiterjesztésére szolgál. Mindenki nagyon ragaszkodik az online profiljához és az online jelenlétéhez, mert tényleg úgy tekint rá, mint a személyiségének egy részére. Az online térben mindannyian próbáljuk átadni azt, hogy milyenek vagyunk a való életben. A kérdőívben a pozitív tapasztalatok is előjöttek: az internet segít a kapcsolattartásban, a tanulásban, az információk, hírek megszerzésében. A fiatalok ma már nem nagyon néznek például tévét. Szeretjük és használjuk az internetet.

Kirajzolódik azért árnyoldal is?

Persze, vannak félelmeink, van, ami bosszantó, amikor az internetet használjuk. Egyrészt nagyon nem szeretjük a reklámokat. Ugye, ma már algoritmus figyeli a tevékenységünket, magatartásunkat az online térben, és ennek alapján személyre szabott reklámokat jelenít meg. Ezt személy szerint én sem szeretem, és mások sem. Úgy érezzük, hogy megfigyelnek minket. Ez a privát szféránkba való behatolás. A kérdőív azt is megmutatta, hogy kontrollálási problémai vannak a fiataloknak a digitális eszközök tekintetében. Nehezen tudjuk a képernyőidőnket kordában tartani. Van egy elég erős függősége mindenkinek ezen a téren. Ez egy nagyon összetett kapcsolat a fiatalok és a digitális világ között. Nagyon nehéz segítséget találni, hogy abba tudjuk hagyni a folyamatos görgetést. A megfelelő segítség nagyon fontos lenne, mert a kérdőívemben például már nemcsak lányok, de fiúk is válaszoltak úgy, hogy a közösségi médiában megjelenő tartalom az önképüket borzasztóan roncsolja. Rengeteg olyan válasz érkezett, amely azt mutatja, hogy a közösségi médiában megjelenő „filterezett” nők és férfiak torzítják, roncsolják a szépségről, egészséges emberi testről alkotott képünket. Fenntarthatatlan, művi ideáloknak próbálunk megfelelni, ezért sokszor érezzük azt, hogy „én nem vagyok elég”. Ez odáig is mehet, hogy úgy érezzük az élezünk nem elég élménydús, nem elég értékes.

A függőség kialakulásában még mindig szerepet játszik a FOMO (Fear of Missing Out), a kimaradástól/lemaradástól való félelem?

A kérdőívemben volt is egy erre vonatkozó kérdés: mennyire szokott a válaszadó FOMO-t (Fear of Missing Out) érezni. Egyébként ennek megjelent már az ellentéte, a JOMO (Joy of Missing Out), amelynek éppen az elszakadás a lényege, amikor örülünk, hogy valamiről lemaradunk. A kérdőívemben azonban még sokan válaszoltak úgy, hogy sajnos még mindig félélnek attól, hogy valamiről lemaradnak, ha nem pörgetik a telefonjukat. Ezért is töltenek el ennyi időt az internetes felületeken. Így a FOMO is hozzájárul a függőséghez.

Milyen élmény volt számodra beszédet mondani az Európai Parlamentben?

Még most is meghatódom, ha csak eszembe jut. Elképesztő volt az a két nap. Hazafelé zokogtam a repülőn, mert maradtam volna még. Soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen érzés volt ott lenni az Európai Parlamentben. Mindig is érdekelt a diplomácia és az érdekképviselet. Sokszor érzem úgy, hogy az Európai Unió egyik tagállamának polgáraként csak egy kis tű vagyok a szénakazalban. Távolinak érzem a politikai intézményeket. Az, hogy egy ilyen intézménybe én most elmehettem, és engem ott meghallgattak, fantasztikus volt. A mai napig, ha eszembe jut, meg kell csípnem magamat, mert nehezen hiszem el, hogy megtörtént. Az ülés, amelyen felszólaltam jól ütemezett volt, feszes struktúrával, ami nagyon érdekes és izgalmas volt számomra. Már a beszédem alatt érzékeltem, hogy a résztvevőket valóban érdekelte, amit mondtam, figyeltek rám. Többen reflektáltak a beszédemre, szünetben pedig odajöttek hozzám további beszélgetésre. Reménykeltő volt, hogy tényleg számít az, amit a fiatalok mondanak. Érdeklik a döntéshozókat a problémáink és érzéseink.

Az UNICEF Fiatal Nagyköveteként mit tudsz még tenni a fiatalokért, mi az, amiben részt veszel?

Szerintem a Fiatal Nagykövet Program szuper dolog! Részt vehetünk az UNICEF munkájában. Beleszólhatunk a különböző eseményekbe, látunk szakmai anyagokat. Kikérik a véleményünket, velünk együtt folyik a szervezet munkája. Annak pedig örülök, hogy a beszédem után sok megkeresést kaptam. Előtérbe került a fiatalok internethasználati szokásainak kérdése, annak veszélyei. Ez egy aktuális téma, és rengeteg fiatalt foglalkoztat is. Emellett Fiatal Nagykövetként részt vehettem már olyan megbeszélésen két államtitkárral, ahol az iskolapszichológusok helyzete volt a téma, és úgy érzem, sikerült jól átadnom a fiatalok érzéseit, véleményét. Eddigi legnagyobb sikerélményem nagykövetként egyébként az, amikor 2021 szeptemberében jótékonysági akciót szerveztem az iskolámban. A Kossuth Lajos Gyermekotthon számára gyűjtöttünk tanszereket. Az adományok átadásakor beszélgethettem a gyerekekkel. Ez egy olyan tapasztalat volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Emellett gyerektáborokban eddig kétszer tarthattam kisgyerekeknek gyermekjogi foglalkozást. Mindkettő fantasztikus élmény volt. Bármikor újra meg tudnám csinálni, annyira aranyosak voltak a gyerekek.

Kapcsolódó bejegyzések:

A bujkáló paprika, a szerencsés lencse és a többiek - interjú Bakó Eszter dietetikussal

„Segítséget kérni nem ciki” - interjú Szlankó Violával, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatójával

A bejegyzésben szereplő portréképet Galambos Anna bocsátotta rendelkezésemre. Kiegészítő képek: iStock

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.