Agáta különleges és szeretetreméltó kislány. Osztálytársai mégis kirekesztik, szülei pedig minden jó szándékuk ellenére keveset törődnek vele. Agátát azonban határtalan képzelőereje segíti a mindennapokban. Amikor találkozik egy különleges kisfiúval, mi olvasók is átélhetjük, milyen fontos a fantázia, a barátság és a szeretet ereje. Vészits Andreával, az Agáta és a jegenyenyár szerzőjével beszélgettünk szülői helytállásról, kirekesztésről és környezetvédelemről. Arról, hogy egy kicsit mindannyian lehetünk titkos fák. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin novemberi számában olvashatjátok.

 

agata_es_a_jegenyenyar_borito_1000px.jpg

 

A könyved rendkívül sok fontos kérdést érint, kirekesztettség, magány, családi nehézségek, de benne van a barátság és a szeretet ereje, sőt a környezetvédelem ügye is. Hogyan lett a történet ilyen szerteágazó?

Sok-sok évvel ezelőtt szerettem volna készíteni egy gyerekfilmet. A filmszakmából indultam, dramaturg voltam több mint harminc évig, és mindig úgy gondoltam, nagyon fontos, hogy gyerekeknek is csináljunk filmeket, mert, ha nem látnak róluk szóló, jó magyar filmeket gyerekként, akkor nem várhatjuk, hogy felnőttként beüljenek magyar filmekre. Agáta történetéből ezért először gyerekfilmet akartam írni. Az volt az elképzelésem, hogy filmen nagyon jól meg lehetne mutatni, Agáta határtalan fantáziája hogyan színezi át a valóságot. Az alaptörténet - Agáta talál a szomszéd házban egy kisfiút, aki úgy gondolja, hogy ő egy fa, akit elszakítottak a családjától - a kezdet kezdetétől megvolt. Ahogy aztán elkezdtem írni a regényt, úgy jelentek meg benne hívatlanul a különböző problémák. Nem volt ez szándékos, de írás közben magam is rájöttem, hogy rengeteg szociális és társadalmi probléma is belesűrűsödött ebbe a történetbe. Óhatatlanul egyik szál hozta magával a másikat: az alkoholizmusból következett például a kilakoltatás. Agáta története sokkal többről szól, mint én azt eredetileg gondoltam. Azt mondhatom, hogy a történet írta magát. Ez sokszor előfordul.

A történetnek fontos része, hogy Agáta Tourette-szindrómás. A Tourette-szindróma egy idegrendszeri betegség, amelynek fő tünetei az ismétlődő akaratlan mozgások (csapkodás, rúgás) és ismétlődő akaratlan hangadások. Mi adta az ötletet, hogy egy ilyen konkrét és különleges nehézsége legyen Agátának?

Mindenképp szerettem volna, ha Agáta története érzékenyítő történet is, mert a magyar társadalomban nagyon kevés az empátia és a gyerekek közt is gyakori a bántalmazás. Szerintem ez egy nagyon súlyos probléma manapság. Az iskolai abúzusok hátterében legtöbbször a másság áll. Ha egy gyerek csak kicsit is különbözik a többiektől, pláne, ha testi fogyatékossága vagy mentális problémája van, akkor durván kirekesztik, csúfolják, bántalmazzák. Agáta figurájával meg akartam mutatni, hogy egy kellemetlen, nagyon látványos és a külső szemlélő számára zavaró vagy néha akár nevetségesnek is tűnő betegséggel küzdő kislány mennyire szeretetreméltó és milyen különleges lehet.  Olyan, akit mindannyian boldogan elfogadnánk barátnak.  A Tourette-szindróma gyerekeknél gyakran előfordul, de sokan ki is növik.  Tehát megvan rá az esély, hogy a betegség   terhét nem kell életük végéig hordozni.

A Tourette-szindróma gyakori formája, hogy a beteg kontrollálatlanul káromkodik. A könyvedben Agáta ezt „átprogramozza”, és ő a növényneveket sorolja megállíthatatlanul.

Igen, de ez inkább mesei fordulat. Pszichológus diplomám van, sokat foglalkoztam ezzel a szindrómával, de konkrét példát nem tudnék mondani arra, hogy ez az „átprogramozás” sikerülhet. A történetben Agáta el is meséli, hogy régen ő is nagyon csúnya dolgokat mondott. De azt tudtam, hogy egy gyerekkönyvben nem lehetséges, hogy a főszereplő kislány trágárságokat mondjon. Így jött az az ötletem, hogy Agátánál átalakulnak az automatizmusok, és ő inkább növényneveket mond kontrollálatlanul. Nem konzultáltam neurológussal, hogy ez valóban lehetséges-e, de azt hiszem, ennyi alkotói szabadság belefér a mesébe. Annál is inkább, mert ez az új fajta automatizmus nagyon is összhangban van Agáta karakterével.

Agátának egyébként már a neve is különleges. A magyar nyelvben nem túl gyakori, görög eredetű, és azt jelenti, hogy „a jó”.

Amikor elkezdtem írni a könyvet, tudtam, hogy ezt jelenti a név. Számomra nagyon fontos volt a hangzása is. Nem akartam a főszereplőnek szokványos, mindennapi nevet választani. Egyszerűen jött az érzés, hogy ez a név az, ami tökéletesen illik ehhez a kislányhoz: ő valóban egyfajta jóságnak a megtestesítője.

 

veszits_andrea.jpg

A szerző és Minna cica (családi fénykép)

 

A történet másik főszereplője Jegenyenyárfi, aki Agátához hasonlóan a fantáziavilágba merül.

Ez a regény a képzelet határtalan erejéről szól. Agátát a gazdag fantáziája segíti annak elviselésében, hogy a gyerekek kirekesztik maguk közül, a szüleinek pedig nincs ideje vele foglalkozni. Ez a kislány csak járja az erdőt a kutyájával, Mázlival, és a képzeletével kormányozza maga körül a világot, méghozzá sikerrel.  Jegenyenyárfi hasonló hozzá. A kisfiút trauma érte, de nagyon erős fantáziával rendelkezik, amelyet segítségül tud hívni, hogy a traumát túlélje. A két gyerek a képzelet birodalmában találkozik, és összekapcsolódnak.

A főszereplőkön kívül van még olyan szereplő, akit te, mint szerző kiemelnél, mint fontos, különleges alakot?

Kiemelném Mimit és Momót, a két kedves manót, akik Agáta barátai és nagyon sokat segítenek neki. Ugyanakkor ők a felnőttek szemében csak két hajléktalan, akiket elüldöznek a környékről, azért élnek az erdőben.  Fontosak Agáta szülei is. Sem az anya, sem az apa fölött nem akartam ítélkezni. Mindketten élik az életüket, és sajnos sem együtt, sem külön-külön nem alkalmasak szülőnek. Szerintem ez egy nagyon valós probléma. Felnőtt olvasók számára ráismerés lehet, hogy néha ők sem tudnak helytállni bizonyos szituációkban. A gyerek olvasóknak pedig fontos látni, hogy Agáta elfogadja a szüleit, a különcségeiket, a hibáikat is, és szereti őket, mert látja, hogy a szülei a maguk módján mindent megtesznek, de sajnos csak ennyi telik tőlük.

A könyvet 9 és 12 éves kor között ajánlják. Szerinted szülőkkel közösen jó olvasni, vagy már egyedül?

Nagy híve vagyok a közös olvasásnak, én még akkor is olvastam a lányomnak, amikor ő már rég önállóan is olvasott, méghozzá a közös élmény miatt. Agáta történetében ráadásul olyan témák, kérdések merülhetnek fel, amelyeket jó megbeszélni. De éppen azért, mert a gyerekek nagyon könnyen tudnak kapcsolódni a fantáziavilághoz és Agáta különlegességéhez, szerintem már egyedül is olvashatják és élvezhetik a könyvet. Voltam már egyébként olyan író-olvasó találkozón, ahol felnőttek meséltek arról, hogy elolvasták a regényt, és teljesen magával ragadta őket a történet.

A környezetvédelem is fontos eleme a történetnek.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy mi, modern emberek is természeti lények vagyunk. A természetvédelem fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Nap mint nap megélem, hogyan pusztítjuk magunk körül a környezetet, különösen a fákat, és ez rettenetesen frusztrál és felháborít. Ezért is mondja Agáta a történet végén, hogy „kérem szépen, ne vágjatok ki több fát, mert mindannyian lehetünk egy kicsit titkos fák, egy fa bárkinek lehet a rokona, bárkinek lehet a szerette”. Óvjuk meg azt a világot, ami körülöttünk van, főleg a gyerekek, nekik még sikerülhet. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a jövő generációit a természet védelmére neveljük. Ez érzelmileg is meghatározó számomra. Négy évvel ezelőtt csináltam egy állandó kiállítást Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban a dédapámról, Móra Ferencről. A Móra Rengeteg című kiállítás Móra Ferencnek a természetvédő oldalát mutatja be: ő már száz évvel ezelőtt is pontosan tudta, hogy az emberiség legnagyobb problémája az, hogy elszakadtunk a természettől.

Van már olyan új terved, ötleted, amelyről mesélhetsz?

Már van egy kész, új gyerekregényem, amely szintén a Pagonynál fog megjelenni, jövő tavasszal. Az a munkacíme, hogy Azúr, a kék patkány. A történet főszereplője Ábris, aki legalább olyan különleges, mint Agáta. Ábrisnak mindenféle allergiája van, de a legsúlyosabb a szőrallergiája, mégis megpróbál megmenteni egy szökésben lévő kék kísérleti patkányt. Ahogy a történet kibontakozik, egyre inkább világossá válik, hogy nemcsak Ábris menti meg Azúrt, hanem a patkány is megmenti őt és a családját, mert a megjelenésével segít elsimítani egy súlyos családi viszályt, és Ábris végre  rátalál a nagyszüleire. A tervek szerint ezt a kötetet is Bölecz Lilla grafikus illusztrálja majd, csakúgy, mint Agáta történetét. Lilla gondolkodása és világa nagyon jól illik Agáta gondolkodásához és világához. Már a kötet címlapja is gyönyörű, arra csábítja az olvasót, hogy levegye a polcról. Remélem, sokan le is veszik.

 

Kapcsolódó bejegyzés:

Minimótól nem kell félni - interjú Mrena Julianna szerzővel és Szert-Szabó Dorottya illusztrátorral

A bejegyzésben szereplő képeket Vészits Andrea bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

 

agata_es_a_jegenyenyar_borito_3d.png

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr9618494498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChristineJane 2024.11.27. 23:41:30

Ez szuper jónak tűnik!:) Minna cica is szerepel a történetben? <3
süti beállítások módosítása