A Mesék örökmozgóknak-sorozatban megjelent kötetek arra biztatják a kisgyerekeket, hogy mesehallgatás közben nyugodtan tapsoljanak ugráljanak, kiabáljanak, legyenek aktív részesei a történetnek. De ezek a mesék nemcsak azoknak szólnak, akik nehezen ülnek egyhelyben, azoknak az óvodásoknak és kisiskolásoknak is remek szórakozást nyújthatnak, akik valami újdonságra vágynak. Balázs Ágnes szerzővel beszélgettem drámajátékról, arról hogyan kezdett írni, miként születik egy tartalmas mese, és vajon hogyan lehetséges, hogy egy „ugrálós-kiabálós” mese fejleszti a koncentrálóképességet. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin októberi számában olvashatjátok.

A hisztis kiselefánt a Mesék örökmozgóknak-sorozat hatodik része, de mesélnél egy kicsit a kezdetekről, hogyan jött az ötlet, hogy olyan mesét írj, amely bevonja a közönséget a történetbe?

Diplomás színművészként tizenhat éve tanítok drámajátékot fiataloknak. Hamarabb kezdtem írni, mint tanítani, húsz évvel ezelőtt került színpadra első önálló zenés játékom, az „Andersen, avagy a mesék meséje”.  A Mesék örökmozgóknak-sorozatban találkozik a mese és a drámajáték. Arra kérem az olvasót, hogy aktív cselekvője legyen a történetnek. Mialatt hallgatja a mesét, tapsolnia, ugrálnia, kiabálnia, szaladgálnia kell. Na, persze nem csak úgy összevissza, hanem bizonyos szavak elhangzása után. Az izgő-mozgó gyerek tehát ül és figyel.  Koncentrál. Aztán amint meghallja a varázsszót, felpattan és cselekszik. Mire a szülő kiolvassa a mesekönyvet, a kis örökmozgó gyermeknek fejlődött a koncentrálóképessége, a szókincse, és jó esetben el is fáradt. Ha mégsem, akkor lehet elölről kezdeni a mesekönyvet, vagy elővenni egy másik kötetet a sorozatból. És hogy hogyan jött az ötlet? Töprengtem, mivel lehetne lekötni a túlmozgásos gyerekeket. Hogyan lehetne mesélni nekik úgy, hogy ne kelljen folyamatosan fegyelmezni őket. És akkor arra gondoltam, hogy olyan meséket írok, amelyek meghallgatása közben bátran mozoghatnak, játszhatnak. De ezek a könyvek nemcsak azoknak a gyerekeknek szólnak, akik nehezen ülnek egyhelyben. Remek szórakozás lehet azoknak az ovisoknak és kisiskolásoknak is, akik valamilyen újdonságra vágynak.

A meséid aktívan bevonják a történetbe a gyerekeket, emellett érzelemgazdag, fantáziadús történetek családról, barátságról, bátorságról, kitartásról, szeretetről. Amikor elkezdesz írni egy történetet, mi van meg először: az, hogy hogyan vond be a gyerekeket, vagy a történet, hogy mit szeretnél elmesélni?

Egyszer a történet jelenik meg hamarabb, máskor egy drámajátékból indulok ki. Minden esetben nagyon fontos a számomra, hogy miközben a gyerek mozog, játszik, remekül szórakozik, közben tartalmas meséket kapjon. Olyan főhősöket állítok a középpontba, akikkel a gyerekek könnyen tudnak azonosulni. Nagyon szeretik a természetet, ezért sok mesém központi figurái állatok. Igyekszem olyanokról is írni, amelyeket talán kevésbé ismernek a gyerekek, ilyen például a kaméleon vagy az egyiptomi ugróegér. De a sorozatomban megjelent már mesekönyv a csavargó kisautóról, a száguldó hóemberről és az ügyetlen bohócról is. Mindenki kedvére válogathat a sok színes, vicces figura között. A meseolvasás és annak hallgatása közben sokat lehet nevetni, és ha a gyerek lenyugodott, beszélgetni is lehet a történetekről. Érdemes kérdéseket feltenni, ilyeneket például: „Te mit kívánnál a csodatevő tevétől?” „Miért éppen azt?” „Ha valamelyik barátod hisztizne, hogyan viselkednél vele?” – és így tovább. Olyan mesét is írtam, amely a meseolvasónak is feladatot ad. Én annak örülök, ha a meséim kiindulópontként szolgálnak a közös élményhez, szabadon, bátran lehet variálni a feladatokat.

Mivel interaktív mesekönyvről beszélünk, el tudnád mondani, milyenek a visszajelzések? Mit szólnak a szülők, nagyszülők és természetesen a gyerekek?

A legerősebb visszajelzés számomra az, amikor író-olvasó találkozón olvasom fel a meséimet. Az ovisokkal mindig a Mesék örökmozgóknak-kötetekkel játszom. A kisiskolásoknak sok könyvet írtam, talán legismertebb a Lufi-sorozat, amely mindig nagy sikert arat. A vadóc kislányról, Lufiról szóló kötetek ma már ajánlott és kötelező olvasmányok az általános iskolákban, jelenleg új külsővel jelenteti meg a Móra Könyvkiadó, de a felújítás alatt is folyamatosan kapható. A nagyobbaknak szóló találkozókon is rendszerint szakítok időt az interaktív mesékre. Nagyon lelkesek a gyerekek, boldogan ugrálnak, kiabálnak, és amikor az Ügyetlen bohóc című kötettel játszunk, akkor csodálatos produkciókat adnak elő; szavalnak, énekelnek, táncolnak és tornamutatványokat is bemutatnak. A szülőktől is több visszajelzést kaptam, ismerősöktől és idegenektől egyaránt. A Könyvfesztiválon és az Ünnepi Könyvhéten van lehetőségünk találkozni, miközben dedikálom a köteteimet, elbeszélgetünk, meghallgatom az észrevételeket, visszajelzéseket. Mesélte szülő, hogy a kisgyereke ágya mellett tartják a sorozat köteteit, mert minden este olvasnak belőlük. Lelkes óvodapedagógus elmondta, hogy rendszeresen megmozgatja a gyerekeket a mesekönyveimmel. A legutóbbi Ünnepi Könyvhéten egy nagyon kedves tanítónő megosztotta velem, hogy egy-egy mesémmel kezdik a napot az iskolában.

fotó: BoudoArt / Móra Kiadó

Az illusztrációk számodra hogyan kapcsolódnak a meséidhez?

Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Horváth Ildi illusztrálja a sorozatot. Mindig megkérdezik a véleményemet a kiadóban, és eddig minden alkalommal egyetértettünk. Nagy tudású, szakmailag felkészült, tapasztalt szakemberekből álló csapat foglalkozik a könyveimmel, bátran bízhatok a döntéseikben. Ők is szem előtt tartották, hogy bár ezek a kötetek interaktív mesekönyvek, a mozgáson, mozgatáson van a hangsúly, mégis fontos, hogy esztétikai élményt is jelentsenek az olvasónak. Ha a gyermek csak lapozgatni szeretné a mesekönyvet, ízléses, hangulatos képeket nézegethet.

Említettük, hogy A hisztis kiselefánt egy sorozat része, mesélhetsz a terveidről? Lesz következő rész, vagy másik mese/ifjúsági regény, amiről már tudhatunk?

Folyamatosan dolgozom, tele vagyok ötletekkel, tervekkel. De a terveimről nem szoktam beszélni, hanem szép sorjában megvalósítom őket. Mindig azt írom meg, ami a legerősebben foglalkoztat, lehet ez gyerekeknek szóló regény, zenés játék vagy felnőtteknek szóló színdarab is. Ritkán írok felkérésre, de így is születtek már mesék, például a Már tudok olvasni - sorozatba.

Amikor beszélgetünk, éppen egy gyerekeknek szóló drámatábor zajlik, amelyet te szerveztél. Kérlek, mesélj erről bővebben!

Tizenhat évvel ezelőtt szerveztük az első drámatábort a férjemmel, Gáspár András színművésszel. (Gáspár András Gáspár néven már több könyve megjelent a Móra Könyvkiadónál.) Olyan jól sikerült az első Ász Színjátszó Tábor, hogy a következő évben már két tábort szerveztünk, és elindítottuk a hétvégi képzésünket is, Ász Drámaiskola néven. Ide a tizenhárom évnél idősebb fiatalok jelentkezhetnek, és többféle kurzus közül válogathatnak. Mindenki számára hasznos lehet, aki kipróbálná magát a színpadon, akár azért jön hozzánk, hogy felkészítsük valamelyik színművészeti egyetemre, akár azért, mert több bátorságot, magabiztosságot szeretne, és nagyon vágyik arra, hogy egy befogadó, elfogadó alkotó közösség tagja lehessen. Nagyon sok diákunk helyezkedett el a pályán, színművészek, rendezők, dramaturgok, rendezőasszisztensek, drámainstruktorok lettek. És sokan a drámaiskolai képzés során döbbentek rá arra, hogy mi is az igazi hivatásuk; sikeres gyógypedagógus, újságíró, színházi kritikus és nemzetközileg elismert illusztrátor is van a volt diákjaink között. Természetesen nagyon büszkék vagyunk rájuk. Sokszor mondogatom a diákjaimnak: bármerre haladjanak is tovább, soha ne veszítsék el a játékosságukat, és a saját tehetségükbe vetett hitüket.

Idén három bejárós tábort szerveztünk Budapesten, a Nyugati pályaudvar mellett található próbahelyünkön. Jelenleg egy színházi workshop zajlik Wunderlich József és Bach Kata színművészekkel, a jövő héten pedig indul az egyhetes Bemutatós Táborunk, amelynek végeredményét, egy színházi előadást a 6SZÍN színpadán mutathatnak be a gyerekek. Nagyon szeretek a fiatalokkal dolgozni, frissen tartja az embert fizikailag és szellemileg is, és újabb és újabb inspirációkkal gazdagít. A nyüzsgés után csöndesebb napok következnek, elérkezik az írás ideje…

Kapcsolódó bejegyzés:

Mindenki lehet más, mindenki láthat mást - interjú Bán Zsófiával

A bejegyzésben szereplő képeket a Móra Kiadó bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.