Még mindig felfoghatatlan számomra, hogy nem II. Erzsébet ül a brit trónon. Amióta az eszemet tudom, eleganciájával és bölcsességével meghatározta népéről alkotott képemet. Uralkodása stabilitást jelentett egy változó világban, biztonságot adott, hogy ő mindig ott van. Nehéz lesz elfogadni, hogy új korszak jön. Pedig az új korszak már el is kezdődött. Trónra lépett III. Károly.

Az új király a kézenfekvő uralkodói nevet választotta. Keresztnevei alapján lehetett volna György, Fülöp, de akár Artúr is, ő azonban amellett a név mellett döntött, amelyet már mindannyian ismerünk. Azt még nem tudjuk, hogy az uralkodása milyen lesz, az azonban a névválasztásából már kiderül, hogy III. Károly nem babonás. I. Károly és II. Károly uralkodására ugyanis polgárháború, tűzvész és pestis miatt emlékszik az utókor.

I. Károly (1625-1649) a Stuart-házból került Anglia trónjára. I. Károly volt az első európai uralkodó, akit kivégeztek, „népe”, pontosabban az Oliver Cromwell által befolyásolt törvényhozás mondott felette ítéletet, 1649. január 30-án Londonban fejét vették. Az ítélet végrehajtását hosszú polgárháború előzte meg. I Károly uralkodása kezdetétől abszolutista módszerekkel próbált kormányozni, ennek azonban már nem voltak meg a társadalmi alapjai, így hamar összetűzésbe került a parlamenttel. Egymásután három parlamentet oszlatott föl, 1629-től már a nyílt abszolutizmus útjára lépett. Sikertelen háborúkat folytatott a spanyolok és a franciák ellen, kincstára kiürült. Ekkor a harcok folytatása érdekében a parlament jóváhagyása nélkül, azaz törvénytelenül próbált meg adókat kivetni. Hatalma ellen Skóciában fegyveresen lázadtak, I. Károly vereséget szenvedett. Ekkor újra összehívta a parlamentet, a testület azonban nem sietett a segítségére, ehelyett uralkodói jogainak korlátozására törekedett. I. Károly és a parlament nem jutott egyezségre, 1642-ben a király végül elhagyta Londont, és Oxfordban fegyverkezni kezdett. Kitört a polgárháború. Szembe kerültek egymással a király támogatói, a gavallérok és a parlament hívei, a kerekfejűek. Kezdetben úgy tűnt, kitűnő lovasságával az uralkodó kerül fölénybe, de az Oliver Cromwell által megszervezett „új típusú hadsereg” (New Model Army) hamar fölébe kerekedett.

I. Károly Skóciába menekült, skót alattvalói azonban 1647-ben kiadták őt legyőzőinek. A király elleni „eljárás alapját nem jogi precedens, hanem egy antik korból származó jogelméleti fejtegetés szolgáltatta, miszerint a törvényszegő módon uralkodó zsarnok ellen jogos, sőt, szükséges fellázadni: ezt az Aranybullában is fellelhető ideát az ügyészek aztán konkrét vádakkal igazolták, például azzal, hogy Károly uralkodása alatt abszolút módon próbált kormányozni, amivel nemcsak a parlamentet, de az általa reprezentált angol népet is megsértette érdekeiben, jogaiban és szabadságában. Újabb súlyos vádpontnak számított a hatéves polgárháború is, melynek ódiumát a vádirat szerint szintén a királynak kellett elviselnie, nem is beszélve arról, hogy ugyancsak ő volt az, aki a skótok behívásával lényegében fegyverrel támadt népére, ezáltal pedig hazaárulást követett el.”[1]

I. Károly kivégzésére tehát 1649 januárjában került sor, halála után kikiáltották a köztársaságot, gyakorlatilag azonban Oliver Cromwell uralma következett. Cromwell kegyetlenül leverte az íreket és a skótokat is, ezzel megteremtve a három ország politikai egységét. Sikeresen küzdött Hollandia tengeri egyeduralma ellen, és Spanyolország és Portugália ellen is sikerrel vívott háborút. 1653-ban feloszlatta a parlamentet, és lordprotektorként, gyakorlatilag diktátorként kormányzott tovább. Ez azonban megmutatta rendszere gyengeségét is: minden az ő erején múlott, így hiába próbálta hatalmát továbbadni a fiának, halála után Cromwell rendszere szétesett.

Ezzel pedig eljött a Stuart-restauráció korszaka. Az Oliver Cromwell halála után gazdasági-társadalmi stabilitásra törekvő birtokos nemesség visszahívta a trónra a Stuartokat, egészen pontosan II. Károly (1660-1685), I. Károly legidősebb fia lépett trónra. Az új uralkodó először engedékenyen kormányzott, de később kegyetlenül fellépett mindenki ellen, aki az édesapja elleni eljárásban részt vett. Ezt az időszakot Samuel Pepys is megörökíti a naplójában, olyan közvetlen stílusban, amely írását a mai napig felbecsülhetetlen forrássá teszi:

„Úgy hozta hát a véletlen, hogy lássam a király lefejezését a White Hall udvarán és lássam az első vért is, amely a király megbosszulására kiontatott a Charning Crosson. Polcokat állíttattam be a dolgozószobámba.”

II. Károly uralkodását ezenkívül pestis és tűzvész is megrázta. 1665-ben érte el Londont a pestisjárvány, amely csúcspontján, szeptemberben, hetente hétezer életet követelt. 1666 szeptembere is tragédiát hozott: egy különösen meleg és száraz időszak után, 1666. szeptember 2-án tűz ütött ki Londonban, a lángok szinte az egész várost letarolták. Igazságtalonok lennénk azonban, ha elfelejtenénk, hogy II. Károly uralkodása alatt visszatért mindaz, ami Cromwell puritán uralma alatt tiltott volt: a sportok, a színház és bizony, a karácsony. II. Károly visszahozta az emberek életébe a kikapcsolódást, a szórakozást, az ünnepeket, így kiérdemelte a Víg Uralkodó („the Merry Monarch”) nevet.

Azt még nem tudhatjuk, hogy III. Károly uralkodása mit hoz, az azonban biztos, hogy első tévébeszédében ígéretet tett rá, hogy ugyanolyan odaadóan szolgálja majd népét, mint édesanyja tette hetven éven át.

[1] Tarján M. Tamás: I. Károly angol király kivégzése

Képek:

1. I. Károly Daniel Mytens festményén és II. Károly John Michael Wright (vagy tanítványa) festményén

2. Oliver Cromwell Samuel Cooper festményén

3. III. Károly király, még mint walesi herceg, 2017-ben

(képek forrása: wikipédia)

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.