Nemrég az az izgalmas feladat talált meg, hogy mesekönyvek és ifjúsági regények szerzőivel készíthetek interjút. Ezeket a beszélgetéseket igyekszem megosztani veletek is a jövőben. Fantasztikus életutak és lenyűgöző fantáziavilágok tárulnak majd fel! Ne hagyjátok ki!:) A második alkotó, akivel beszélgethettem: Molnár T. Eszter. Az interjú nyomtatott változatát a Baba Patika magazin februári számában olvashatjátok!

 

Sikeres kutatóbiológusi karrier után fordult az írás felé. Írt már mesét, ifjúsági regényt és útkereső regényt is, amely sokaknak adott erőt. Molnár T. Eszterrel beszélgettem.

 

Az írói világképed nagyon egységes: ez tudatos tervezés eredménye?

Az írói stílushoz nemcsak az tartozik hozzá, hogy milyen szavakat, szerkezeteket használunk, hanem az is, hogy mi a nézőpontunk, mik a vezértémáink. De bennem jó ideig nem is tudatosult, hogy mik azok a témák, amikhez vissza-visszatérek. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet arra, hogy bár eltérő műfajokban dolgozom, nagyon egységes a könyveim tematikája, mindben hangsúlyos a szabadság, a barátság, a szolidaritás kérdésköre. Igaza van, engem ezek a kérdések foglalkoztatnak, valószínűleg mindig ezekről fogok írni.

 

mte.jpg

 

A Kóbor szálló: mesekönyv Hugóról, a becsületes földönfutóról és varázslatos társairól. Hogy jött az ötlet?

A mese központi alakjait Hetethét Hugót és Dínó kutyát a valóság ihlette. Az utcánkban lakott egy kutya, amitől féltem. Sosem bántott, de sokszor kiszökött a kerítésen és ugatott, morgott. Aztán egyik nap a kutya nem volt sehol. A szomszéd mesélte el, hogy rendszeresen járt a kutyához egy hajléktalan ember, akit az nagyon megszeretett, és elment vele. Nem akart hazajönni, jobban érezte magát az új gazdájánál. Kiderült, hogy ez a félelmetes, fekete kutya rendkívül játékos, szeret labdázni, a gyerekekkel játszani. Éreztem, hogy ez egy olyan csodatörténet, amit meg kell írnom, és mivel annyi mesei elem van benne, legjobban a gyerekeknek tudom elmondani. Riki, a kislány, Gizike háza, az ott lakó többi szereplő és az egész színes karnevál, már szinte magától jött utána. Búbanya a kedvencem, ő az, aki elbújik, ezért félreismerik, csúfolják, félnek tőle. Ő is fél, hangosan horkol, hogy ne merjen senki közel menni, de amikor végül előjön, kiderül, hogy egyáltalán nem félelmetes, ráadásul gyönyörűen fütyül. Dínótól is félnek az emberek, pedig igazából ő egy játékos, kedves lény. Erről is szól a Kóbor szálló, hogy hányféleképpen ismerjük félre egymást, pedig mind leülhetnénk egy asztalhoz.

 

 

A könyv hatéves kortól ajánlott, olvashatja egy kisgyerek egyedül, vagy legyen a szülőkkel közös élmény?

Könnyen lehet, hogyha egy gyerek egyedül olvassa ezt a mesét, neki fel sem tűnik, hogy Hugó hajléktalan. A hajléktalanság problémájával nap mint nap szembesülnek a gyerekek, szinte természetesnek veszik, mert a hétköznapokban általában szó nélkül sietünk el a fedél nélküliek mellett. Viszont biztos van olyan gyerek, akiben a könyv kapcsán kérdések merülnek föl, ezért talán érdemes szülővel olvasni. A kérdéseket persze nem kell erőltetni. Eredetileg nem érzékenyítő könyvet akartam írni, csak egy varázslatos barátság történetét akartam megörökíteni, de jó, hogy ebből az irányból is meg lehet közelíteni. Annak is örülök, amikor ezt a könyvet beviszik iskolákba, sőt egy bábdarab is született a mese alapján: a Tandem Színház kifejezetten érzékenyítő előadást csinált belőle.

 

Az illusztrációkról csodálatosak.

Fantasztikusan színes, gyönyörű a könyv, ezt a Barcelonában élő Molnár Jacqueline-nak köszönhetem, akivel a kiadó hozott össze. Teljesen szabad kezet adtam neki, nem mondtam el, kit hogyan képzelek el. Az eredmény varázslatos lett, ő festett, nekem pedig minden egyes képe tetszett.

 

a_kobor_szallo_borito_1000px.jpg

 

Majdnem normális család: Virág a gimnazista lány, és majdnem normális családja mindennapjait ismerhetjük meg belőle. Nehéz volt belehelyezkedni ebbe a világba?

Eleinte nem tudtam biztosan, hogy ebből a tervemből mi születik, aztán magából a szövegből éreztem, hogy ez egy ifjúsági regény. Egyáltalán nem volt nehéz visszafiatalodni, sőt, nagy élvezetet találtam benne. Persze nem igazán tudom követni a kamasznyelv gyors változását, ezért nemigen használtam szlenget, igyekeztem inkább a problémákban, a gondolkodásban azonosulni a tizenévesekkel. Ameddig írtam, én is kicsit átlényegültem kamasszá.

 

A kamaszok szeretik a könyvet?

Úgy látom, könnyen azonosulnak a főszereplővel, de persze van, aki szerint Virág túl jó. Számomra az övé egy nagyon izgalmas karakter. Korán félárva lett, az apukája gyengesége, nagynénje részrehajlása, testvérei excentrikussága, instabillá teszik a családját, aminek gyakorlatilag Virág a legjózanabb tagja. Ezzel a húzással Virágot felnőtt pozícióba helyeztem. Érdekelt, hogyan viselkedik egy tizenéves lány ebben a helyeztben, és hogyan marad meg a felelősség ellenére is kamasznak. Ezért is írtam naplóként, mert ebben a formában tudtam legjobban megmutatni Virág belső életének hullámzását. A Majdnem normális családnak eddig két kötete van, a történet így is kerek, de azt még nem mondtam ki, hogy vége, mert még tudnék mesélni a Bakos családról.

 

Bemutatnád nekünk Virág családját?

Régóta érdekel a szomorú bohóc figurája, ezért lett Virág apja depressziós komikus. Remek humora van, de a felesége halála teljesen összetörte. Pszichológusként dolgozik, nyitott, támogató apa, de gyenge és határozatlan, ráadásul esténként alkoholba fojtja a bánatát. A másik felnőtt a családban a nagynéni, aki amellett, hogy egy igazi jótét lélek, borzasztóan idegesítő. Virág nővére egy igazi lázadó, az öccse viszont visszahúzódó, sérült kiskamasz, aki úgy érzi, a számítógépen és a sporton kívül semmiben nem jó. Hármuk közül számomra ő a legizgalmasabb személyiség, de belőle még nagyon keveset láttunk, mert rendkívül introvertált. Mindenki küzd valamivel ebben a családban, de a szeretet, és az, hogy számíthatnak egymásra, kimondatlanul is átszővi az életüket.

 

molna_r_t_portre.jpg

fotó: Medgyesi Dávid

 

Rendkívül élvezetes, ahogy az állatokról írsz a regényben. Ilyenkor jön elő belőled a biológus?

Biológusként végeztem és dolgoztam is sokáig, és a mögöttem álló kutatói pályának egyetlen percét sem bánom. Írásaimban sokszor előbukkan a biológia, a tudományos személet, ezt nem akarom, és nem is tudom levetkőzni, sőt, mostanában egyre inkább foglalkoztat a természet és a természetes folyamatok ábrázolása.

 

Mesélnél a Teréz, vagy a test emlékezete című könyvedről? Bevallom, én féltem tőle, de nagyon „elkapott”.

A Teréz komplex könyv, ez elsőre lehet riasztó, de igyekeztem olyan nyelvezettel megírni, hogy mint te is mondtad, „elkapja” az olvasót. Az emigrációval, külföldönéléssel női szemszögből foglalkozó szövegrészek egy töredékes szerkezetű regénnyé állnak össze. Ez három főhős történetét adja ki, akiket egy hasonló gyerekkori trauma köt össze, de úgy is felfogható, hogy egy gyermek három különböző életútját mutatja be. Azonban nem trauma-feldolgozó könyv ez, inkább az emigráció, és a trauma utóéletének regénye. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Teréz, bár magányt és traumákat jelenít meg, mégis erőt adó mű. Magam sem tudtam, hogy így fog működni, de örülök ennek, mert sok pozitív visszajelzést kaptam, olyan emberektől, akiknek a könyv segíteni tudott. Ezek az olvasói levelek mindig megerősítenek.

 

A műveiden pozitív életszemélet vonul végig: az élet tele van gonddal, bánattal, de mégiscsak csodálatos, és fölállhatunk a kudarcok után.

Nagyon örülök, hogy ezt mondod. Vannak periódusok, amikor sötétülnek az írásaim, és a felnőtteknek írt szépirodalomba ez bele is fér, mert ők talán jobban meg tudják védeni magukat, de ha ifjúságit írok, akkor törekedni szoktam arra, hogy ne vegyem el az olvasóim életbe vetett hitét. Úgy érzem, nem is tehetem meg, hogy remény nélkül engedjem el a fiatal olvasók kezét. De a Teréz, vagy a test emlékezete esetében is sikerként éltem meg, hogy segíthettem azoknak, akik maguk is traumát éltek át.

 

Kapcsolódó bejegyzés:

Andris és a fehér démon - interjú Bartos Felciánnal

 

A bejegyzésben szereplő második és harmadik képet Molnár T. Eszter bocsátotta rendelkezésemre.

 

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr5616435756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChristineJane 2021.02.22. 18:47:03

Ó, wow, hogy ez az interjú éppen most jelent meg. Most kezdtem a Szabadesést, és nagyon érdekelt az írója, köszönöm!:)

u.i.: Az új ajánlókat is nagyon várom, nem kéne jönne még egy BC-filmnek?:)

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2021.02.22. 18:50:20

@ChristineJane: :)) nekem a Szabadesést már nagyon el kellene kezdenem, jó, hogy szólsz!

u.i.: De igen, teljesen igazad van, hamarosan jön is!;)

gertrudstein 2021.02.23. 17:46:43

Igen, nagyon bírom a csajt. A Szabadesést olvasta, Tök jó.

IamSherLocked 2021.02.25. 12:51:25

Milyen izgalmas könyvek! Jó látni, hogy vannak, akik meg tudják látni a pozitívat a negatívban, ez nagyon nehéz. Kedves puffcinq, el is olvastad ezeket a könyveket? :)

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2021.02.25. 15:19:27

@IamSherLocked: azokat a könyveket, amelyek a fenti beszélgetésben szóba kerülnek, mind elolvastam, igen!:) Mindig igyekszem felkészülni.:)
süti beállítások módosítása