Anikó és Kristóf vitái mindig ugyanúgy zajlanak: Anikó dühös és kritikus, Kristóf szótlan és magába zárkózik. Amikor egy vitájuk már azzal fenyeget, hogy elválnak, a pár segítségért folyamodik. A Gyere közelebb! című kötet azt a folyamatot mutatja be, hogyan találnak vissza egymáshoz az érzelemfókuszú párterápiás módszer segítségével. A pár történetéből kiderül, hogyan lehet a düh, a kritika és a szégyen helyett megtalálni a mélyben húzódó valódi érzelmeket, a szomorúságot, fájdalmat, elhagyatottságot és őszintén beszélni azokról, hogy egy pár ne eltávolodjon, hanem közelebb kerüljön egymáshoz. A Gyere közelebb! című könyv szerzőjével, Megyeri Zsuzsanna pszichológus-családterapeutával beszélgettem. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin októberi számában olvashatjátok.

Hogyan döntöttél amellett, hogy éppen Anikó és Kristóf esetét írd meg a könyvben?

A döntés egyszerű volt. Ez egy sikeres esetem volt, és tudtam benne alkalmazni azt a párterápiás módszert, amit éppen akkor tanultam, az érzelem fókuszú terápiát, azaz az ÉFT-t. Ez az eset számomra is próba volt, hogy megtudjam, hogyan működik a gyakorlatban a megközelítés. A módszer fontos eleme, hogy tájékoztatom a klienseket arról, hogy mi fog történni. Együtt dolgozunk azon, hogy ők fölismerjék a problémákat, elakadásokat. Nem arról van szó, hogy én titokban varázsolok valamit, és a kliensek egyszer csak jobban lesznek. Együttműködünk, hogy kitaláljuk, nekik mi fog működni. Amikor a HVG Kiadó megkeresett, hogy nincs-e kedvem a Terapeuta esetei sorozatba írni, akkor éppen Anikó és Kristóf esetével foglalkoztam, és az ÉFT-módszert tanultam. A kiadónál pedig nagyon örültek az ötletemnek, mert párterápiás eset még nem volt a sorozatban.

Hogyan lehet egy esetet leírni, úgy, hogy a lényeg megmaradjon, de ne legyen felismerhető?

A szereplők foglalkozása, kora, a gyerekeik száma mind cserélhető ilyen eset leíráskor. Az életkörülményeik lényegi részei megmaradnak, de a háttér szereplők változhatnak. Ezek a változtatások adják az esetleírás egyszerű részét. Természetesen azt a párt, amelynek a története a könyv alapja, tájékoztattam, hogy megírom az esetüket bizonyos változtatásokkal, és ők ehhez hozzá is járultak.

Az eset mellett a könyv másik meghatározó eleme az ÉFT bemutatása. Mit mondanál el az érzelem fókuszú terápiáról?

Az érzelemfókuszú terápia alapja a kötődéselmélet. A kötődéselmélet már sok évtizede ismert, John Bowlby brit pszichiáter dolgozta ki. Az elmélet szerint az, hogy hogyan kötődünk, és egyáltalán tudunk-e kötődni fontos személyekhez, meghatározza egész életünket. A párkapcsolatban ez nyilván kiemelkedő jelentőségű, de a kötődési stílusunk meghatározza a barátainkkal való kapcsolatunkat, a munkahelyi szerepünket, az élet minden területére kihat. A kötődési problémák leginkább a párkapcsolatban bukkannak felszínre, mint általában minden más jó és rossz dolog is. Az ÉFT megalkotója, az amerikai Sue Johnson azt hangsúlyozza, hogy a kötődés nem olyan dolog, amit kinövünk, egyszer csak      nagyok leszünk, és akkor már nem akarunk biztonságosan kötődni. Azok a párkapcsolatok tudnak jól működni, ahol a biztonságos kötődés az alap. Ha egy párkapcsolatban valami félresiklik, az azt jelenti, hogy valójában a biztonságos kötődés ingott meg, azt kell visszaállítani. Méghozzá úgy, hogy visszanyúlunk azokhoz az érzelmekhez, amelyek a kötődést megrendítették.

Milyen érzelmek lehetnek ezek?

Nem a felszínen zajló érzelmekről van szó. Nem a látható dühről, haragról és kritikáról, vagy éppen a szótlanságról, eltávolodásról. Azokhoz az érzelmekhez próbálunk meg visszatalálni, amelyek ezek mögött vannak. A mélyben pedig általában szomorúság van, szégyen, fájdalom és elhagyatottság van. Csak ugye, a párunknak azt kimondani, hogy „én elhagyatott vagyok ebben a kapcsolatban”, „fájdalmat élek át” vagy „hiányzol nekem, azért kiabálok veled”, egyrészt nem tanuljuk meg, másrészt sokkal könnyebb azt odavetni, hogy „elegem van belőled”, „semmit sem csinálsz úgy, ahogy én szeretném”, „borzasztó, hogy mindig így viselkedsz". Az érzelem     fókuszú terápiában pontosan erről a szintről lépünk a mélyebb érzelmek felé, hogy a kliensek ki tudják mondani, hogy elhagyatottak, fáj nekik valami, hiányzik a másik.

Az ÉFT része, hogy az ülések során a terapeuta maga is megnyílhat, bevonódhat a kliens helyzetébe. Hogyan lehet ilyen esetben megtalálni a helyes arányt?

Ebben nincs egzakt mérőszám, hogy mi az az arány, amennyiben az ember még bevonódhat, úgy, hogy a saját élettörténete, érzései is bekerülnek a terápiás térbe. A megoldás a terapeuta arányérzékén, személyiségén múlik. Az érzelemfókuszú terápia nem mindenkinek komfortos. Amikor én megismertem ezt a módszert, számomra reveláció volt, mert én egyébként is úgy gondolkodtam a terápiáról, hogy én is a részese vagyok a folyamatnak, nem kívülálló, neutrális személy, aki mintegy megoperálja a klienseket, majd a műtét után összevarrja a sebet. Együtt találjuk meg azokat a problémákat, amelyek a párt megakadályozzák, hogy jól együtt éljenek. De természetesen fontos, hogy ne terheljem túl a klienseimet az én érzéseimmel. Ha elsírom magamat, és engem kell vigasztalni, az kizökkenti a folyamatot. Nem kell távolságtartónak lennem, meghatódhatok, de emellett kell egy olyan attitűd, amely mutatja, hogy kézben tartom a dolgokat, tudok reflektálni arra, ami történik. Természetesen a terápiában is kialakul kötödés, anélkül nincsenek hosszan tartó kapcsolatok, mert, ha nem kötődünk, akkor nem fogunk tudni egymással mélyen beszélgetni. A biztonságos kötődés a terapeutával erősíti a terápia hatását. 

Mit adhat a könyv annak, aki részt vett már terápiás folyamatban, és mit annak, aki nem?

Szerintem minden olvasónak ugyanazt adja, akár volt már terápián, akár nem. Vagy olvasás közben ráérez ennek a módszernek a lényegére, és azt mondja, hogy „ó, de jó, ez nekem tetszik, hasznos”, vagy pedig fölismeri azt, hogy ő kapcsolatában is ugyanaz a dinamika jelenik meg, mint amit a könyvben leírtam. Mindkét esettel találkoztam már. Volt olyan pár, aki azzal keresett meg, hogy a könyvben leírt történet róluk szól, a hasonlóság kísérteties, olyan, mintha beleláttam volna az életükbe. Volt, aki úgy keresett meg, hogy a könyvemet olvasva megfogta őt is és párját is az ÉFT-módszer, és szeretnék, ha így dolgoznék velük párterápiában.

Amikor a Gyere közelebb! című könyvet írtad, akkor tanultad az ÉFT módszerét. Hogyan változott azóta a viszonyod a módszerrel?

Alakult, változott a viszonyom az ÉFT-módszerrel, mint minden más terápiás módszerrel is. Hiszen, mint a legtöbb kollégám, én sem tudok egyfajta módszert száz százalékban alkalmazni egy terápiás folyamaton belül. Már a könyvben is megjelenik, hogy az ÉFT mellett használtam más családterápiás stratégiákat is Anikó és Kristóf esetében. Általánosan elmondhatom, hogy párterápia esetén nem tartom szükségesnek, hogy egyénileg leüljek minden klienssel. Ebből a szempontból nem tartom az ÉFT-protokollt, amelyben mindig van egyéni ülés, hogy a kliens kötődési hátterét feltárjuk. Arra jöttem rá, hogy ezt egymás előtt is föl tudják tárni, amivel egy lépéssel közelebb kerülhetnek egymáshoz, a megoldáshoz. Az ÉFT-nek nem része, de én gyakran adok házi feladatot is. Az ÉFT-nek alapja, hogy a változás magán a terápiás ülésen zajlik, a kliensek az ott megélt érzelmi élményt viszik tovább a hétköznapokba. Én azonban úgy ítélem meg, hogyha a párok otthon is tudnak együtt dolgozni, akár játékos, akár komoly feladatokon, az segít, gyorsítja a folyamatot. Nagyon fontos, hogy az ülésen átélt érzelmi élmény a későbbiekben is hasson.

Legutóbbi beszélgetésünkkor azt mesélted, hogy a következő könyvterved az, hogy családokról írsz. Olyan formációkról szerettél volna írni, amelyek családként működnek, de nem férnek bele a hagyományos család fogalmába. Ez a könyv már készül?

Igen, ennek a könyvnek van már munkacíme is, a Más család. A kutatás, az alanyoknak a megtalálása azonban hosszadalmas folyamat. Ahhoz, hogy a családszerveződés rendkívül színes skáláját be tudjam mutatni, hosszú feltáró munka szükséges. Időközben más könyvötleteim is lettek. A Más család tehát készül, csak nem biztos, hogy az lesz a következő könyvem.

Mi az, amit beszélgetésünk végén még elmondanál?

Zárásként is könyvötletről mesélnék: tervezek egy olyan könyvet, ami nem egy terápiát akar bemutatni, hanem tréning pároknak. Meggyőződésem, hogy a terápiás szintű kezelés nagy része megelőzhető, ha a pároknak van tudása, tapasztalata arról, hogy hogyan működik a párkapcsolat, mik a szakaszai, mik lehetnek a tipikus buktatók, és ehhez kapnak egy kis segítséget. Gyakran előfordul, hogy amikor véget ér egy párterápia, a párral együtt emlékeztetőt írunk arról, hogy mi történt a terápiában, mik a felismeréseik, milyen dolgokra kell odafigyelniük. Személyre szabott üzenetek ezek arról, hogy mi az, amit én megfigyeltem a terápiás térben, mi az, ami jusson az eszükbe, ha döcög a kapcsolat. Nagyon sok ilyen jegyzetet írtam már, és pozitívak a visszajelzések róluk, így jutott eszembe, hogy akár írhatnék belőlük egy könyvet is.

Kapcsolódó bejegyzések:

A zenén keresztül kapcsolódni önmagunkhoz – interjú Paár Julianna zeneterapeutával

Darabokból egész - interjú Megyeri Zsuzsanna pszichológus-családterapeutával

A bejegyzésben szereplő portréképet Megyeri Zsuzsanna bocsátotta rendelkezésemre. A kép a könyvről saját fotó. Kiegészítő képek: iStock

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.