A Mesetorna című könyvben a világ minden tájáról érkezett állatok invitálják játékos tornára a gyerekeket. A nandu, pingvin és kenguru segítségével a bokakörüli izmokat, a macskát, medvét és kismajmot követve pedig a vázizmokat erősíthetjük. Az izgalmas meséknek és gyönyörű rajzoknak köszönhetően kalanddá válik a torna. A kötet szerzőjével, Mészöly Ágnes konduktorral többek között arról beszélgettem, miért veszélyes a mozgásszegény életmód, miért fontos a relaxáció, és hogy néha bambulnunk is kellene. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin júniusi számában olvashatjátok.

Miért tartottad fontosnak, hogy megírd a Mesetorna című könyvet?

Egyre több olyan gyerekkel találkozom a közvetlen környezetemben, akinek már fiatalkorban, tehát nagyóvodás, kisiskolás korában komoly mozgásszervi problémái vannak, például súlyos bokasüllyedés/lábboltozatsüllyedés, komoly gerincferdülés. Konduktorként tudom, hogy az ilyen problémák fő oka a mozgásszegény életmód, az, hogy a gyerekek nem szaladgálnak, ugrálnak, másznak, csúsznak, kúsznak. Sokkal kevesebbet mozognak a kicsik ma, mint 20-30 évvel ezelőtt. Megváltozott az életmódunk, a felnőttek is sokkal több időt töltenek a képernyő előtt. Mindemellett azt is tudom, hogy ha egy hatéves gyereknek azt mondom: „figyelj, most tíz percet tornázunk”, akkor esetleg utálni fogja az egész helyzetet. Ugyanakkor a gyerekek szeretik a meséket és a közös játékot a szülőkkel. Így jutott eszembe, hogy ötvözhetném a két hivatásomat: az íróit és a konduktorit, a mozgásfejlesztést és a meséket. Egy jó történet motiválhatja a gyerekeket, hogy kedvvel és szeretettel tornázzanak. Tudományosan is igazolták már, hogy azok a tevékenységek, amelyeket jókedvvel és pozitívan csinálnak a gyerekek, sokkal hatékonyabbak és jobb eredményt hoznak, mint azok, amelyeket duzzogva és erőltetve végeznek. Nagy örömmel tölt el, hogy a Móra Kiadó partner volt a könyv megvalósításában. Úttörő kezdeményezés volt, hogy ne a szakemberek vagy a szülők, hanem a gyerekek nyelvén szólaljon meg egy tornagyakorlatokat tartalmazó könyv. A Móra Kiadó pedig mindenben támogatott. Kiváló szaklektorom volt például, Regős Ágota gyógytornász, aki minden gyakorlatot ellenőrzött, így azok úgy kerültek bele a könyvbe, hogy véletlenül sem okozhatnak semmi bajt.

A könyvben két mozgásszervi probléma szerepel, a bokasüllyedés és a gerincferdülés, mindkettőhöz 3-3 gyakorlatsor kapcsolódik.

Ez a kettő sajnos a két legelterjedtebb mozgásszervi probléma fiatalkorban. Szakértő szemmel különösebb diagnosztikai eszközök nélkül is diagnosztizálni tudjuk ezeket a problémákat. Ha kimegyek a strandra, és körbenézek, sajnos rögtön látom, hogy tíz kisgyerekből hatnak bokasüllyedése, és legalább ennyinek enyhe gerincferdülése van. De azért is döntöttem úgy, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozom a könyvben, mert gyorsan és hatékonyan lehet rajtuk javítani rendszeres mozgással.

A gyakorlatok, amelyeket leírtál/elmeséltél, egyébként megelőzésre is jók? Akkor is, ha szülő még nem lát problémát, és szeretné, ha nem is lenne?

Abszolút, ezek a gyakorlatok fejlesztik a talp- és bokakörüli izmokat, illetve a gerinc melletti vázizomzatot, mélyizomzatot és hasizmot. Ha egy kisgyereknek semmilyen mozgásszervi problémája nincs, akkor is erősödik tőlük. Azt azért el kell mondanom, hogy nem egyszerű feladatokat gyűjtöttem össze, egyik-másik kihívást is jelenthet, mert olyan izmokat mozgatnak meg, amelyeket nagyon ritkán használunk. De éppen ezért hozhatnak a végén hatalmas sikerélményt.

fotó: Szőllősi Mátyás

A Mesetorna főszereplői állatok. Mi alapján választottad ki az állatokat a mesékhez?

Minden földrészt egy-egy jellegzetes lakója képvisel. Emellett úgy választottam ki a gyakorlatokat bemutató állatot, hogy legyen, hogy úgy mondjam, hangsúlyos az a testrésze, amely a mesében szerepel, amellyel tornázni kell. Például a pingvin, a nandu és a kenguru esetében is nagyon hangsúlyos a láb, a talp. A macska és a medve pedig szerintem nagyon adja magát gerincerősítő gyakorlatoknál, ahogy a kismajom is. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a „cicahát-kutyahát” és a „medvejárás” milyen elterjedt elnevezés egyes gyakorlatokra.

A macska gyakorlatsoránál nekem különösen tetszett, hogy kiemelted: ezeket a gyakorlatokat kényelmesen, lassan, elegánsan kell végezni, úgy, ahogy a macskák mozognak.

Tornaórákon legtöbbször a gyorsaságra és dinamizmusra fókuszálunk. Fontosnak tartottam kiemelni, hogy a gerinckörüli mélyizmok erősítésénél tudatosan, nem elsietve végezzük a gyakorlatokat. Ne a gyorsaság számítson, hanem a minőség. Ezt jól megmutatja a macska.

Eddig hat gyakorlatsort említettünk, de ne felejtsük el, hogy a könyv végén van még egy: relaxáció a pillangóval.

Ma a gyerekek és a felnőttek is egy állandó ingergazdag, sőt úgy mondanám, inger-túlgazdag világban élnek. A gyerekek nehezen tudnak a képzeletükbe feledkezni, lelassulni, megállni, akár bambulni egy kicsit. Pedig ez mind olyasmi, ami nagyon kell az idegrendszer pihenéséhez. Sokan megfogalmazták már, hogy a mai gyerekek idegrendszerének egyszerűen nincs ideje arra, hogy feldolgozza azt a rengeteg információt, amit nap mint nap kap. Ez figyelemzavarhoz vezethet, ami pedig tanulási nehézségeket okozhat. Ezért is szerepel a könyv végén a relaxációs mese. Fontos, hogy mindannyian egy kicsit megálljunk, egy kicsit becsukjuk a szemünket, elképzeljük, hogy vagyunk, figyeljük a légzésünket és ne történjék semmi más.

Azt is el kell mondanunk, hogy a könyv gyönyörű szép, színes. Az illusztrációkat Kőszeghy Csilla készítette, nagyon kíváncsi vagyok, figyelt-e ő arra például, hogy a nandu lába anatómiailag pontos legyen?

Csillával remek volt a közös munka, folyamatos párbeszéd volt közöttünk. Elküldte a terveket, én pedig mondjuk azt mondtam: „szuper, ez már majdnem jó, csak azt a lábat még feljebb kéne emelni”, vagy „ott most nem pontosan azt az ízületet hajlítjuk ám, mint amit rajzoltál”. Csilla pedig mindent figyelembe vett, javított és valóban gyönyörű munkát végzett. Kedves, szerethető rajzok születtek.

Aki videón, bemutatva szeretné látni a gyakorlatokat, mit tehet?

Minden gyakorlatot felvettünk videóra, így, ha valakinek nem egyértelműek a rajzok és a hozzájuk kapcsolódó leírások, akkor meg is tudja őket nézni. A könyvben található egy QR-kód, amelynek segítségével elérhetjük a videókat. Amikor fölvettük a videókat, figyeltünk arra, hogy ne tökéletes feladatmegoldást produkáló, kiváló testtudattal rendelkező gyerekek mutassák be a gyakorlatokat, hanem átlagos iskolások és óvodások, akiknek lehetnek nehézségeik. Azt szerettük volna, hogy ne egy idealizált megoldási módot lássanak a szülők, hanem azt, ahogy majd az ő gyerekük is meg fogja csinálni a gyakorlatokat. Azt pedig nem akartuk, hogy a gyerekek kedve esetleg elmenjen a tornától a videók láttán, mondván „ezt én így úgy se fogom tudni megcsinálni”. A videókon minden feladat jól van megcsinálva, úgy, hogy a gyerekekre motiválólag hasson: „ha ő meg tudta csinálni, akkor én is meg tudom csinálni”.

Kapcsolódó bejegyzések:

Vulpi, a kisróka segít a mozgásban - interjú Stephens-Sarlós Erzsébettel

„Ha a feszültség felszínre kerül, már lehet róla beszélgetni” - interjú Singer Magdolna gyásztanácsadóval

A bejegyzésben szereplő képeket a Móra Kiadó és Mészöly Ágnes bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.