A villamos működése egyszerű, mégis varázslatos. De vajon hogyan illik ez a jármű a városi élet szövetébe? Kovács Tamás György A villamos című ismeretterjesztő könyve erre a kérdésre is keresi a választ. Ebben a könyvben elmerülhet gyerek és felnőtt egyaránt, az élményt Szinvai Dániel ötletes illusztrációi teszik teljessé. És vajon milyen lesz a jövő villamosa? Nőhetnek rajta fák? A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin novemberi számában olvashatjátok.

fotó: Tóbiás Ilona

Miért éppen a villamosokról írtál könyvet?

Szerintem a kötöttpályás közlekedés iránt mindig nagy az érdeklődés. A vonatoknak, metróknak, villamosoknak eléggé széles rajongótábora van, a gyerekek között különösen. Azért is lehet ez így, mert ezek az eszközök tényleg ott vannak a mindennapi életünkben, hatalmasak, bonyolultak, rengeteg izgalmas és varázslatos apró részletük van. Ha belegondolunk, a villamos mindennapi működése rendkívül egyszerű: megjön, felszállunk rá, elvisz valahova, leszállunk róla. És mégis, ez egy olyan összetett rendszer, amiről mindenki gondolkodhat a saját szintjének és érdeklődésének megfelelően. Itt jegyezném meg, hogy én nagyon örülök, hogy a kötöttpályás közlekedésnek, ami egy igencsak fenntartható közlekedési forma, ilyen nagy rajongótábora van.  

Tehát nemcsak a villamost önmagában kell figyelnünk, hanem azt is, hogyan illeszkedik be ez a jármű a város életébe?

Igen, én így gondolom. Önmagában a jármű is izgalmas, de engem mindenképpen az foglalkoztat, hogy hogyan illeszkedik be a város szövetébe.

És ha a villamos közlekedés ilyen egyszerű mégis bonyolult rendszer, akkor hogyan tudtad elkezdeni a könyvet, mi volt a kiindulópont?

A könyv ötletéhez, kiindulópontjához sajnos nem kapcsolódik valamilyen romantikus történet. Én a Pagony Kiadónak már nagyon régóta írok könyvajánlót, kritikát, játékokhoz várostörténeti hátteret. És egy egyszerű, megszokott telefonbeszélgetésből jött ez az ötlet is. Ilyen szempontból a kiadóé az érdem, tőlük jött az ötlet, hogy írhatnék egy könyvet a városi kötöttpályás közlekedésről. A kiadó látta meg, hogy ez a téma nagy érdeklődésre tart számot. Ezután kristályosodott ki, hogy most csak a villamosokról legyen szó a könyvben. Azt tudni kell, hogy sok hasonló témájú könyv jelent már meg, viszont ezek legtöbbször külföldi, sok esetben német könyvek fordításai. Akit Magyarországon valóban érdekel a kötöttpályás közlekedés témája, azt a fordítások nem elégítik ki. Hiszen az effajta közlekedésnek minden országban rengeteg helyi sajátossága van. Pont ezek a sajátosságok indíthatják el az érdeklődést a kötöttpálya iránt, azok a részletek, amelyeket mindennap látunk. Ezért hiába igényes és szuper egyébként egy könyv, egy idő után már nem lesz elég, mert kinyitjuk és ott van benne egy német vonat, amihez mi nem tudunk kapcsolódni. Ezért is lehet érdekes, amit én írtam, mert ehhez a könyvhöz, ha egy kisgyerek, egy villamosrajongó Budapesten a kezébe veszi, akkor tud kapcsolódni. A könyv tele van sárga villamosokkal, azokkal a típusokkal, amelyeket látunk az utcán. Emellett úgy van felépítve, hogy logikusan jelenjenek meg benne más városok, más villamosok.

Van esetleg olyan információ a villamossal, kötöttpályás közlekedéssel kapcsolatban, amire te magad is írás közben bukkantál rá?

Persze, a kötet illusztrátora, Szinvai Dániel és én is igyekeztünk nagyon precízen dolgozni. Ez nagy kutatómunkát, és ezzel együtt természetesen szelektálást is jelentett, hogy eldöntsük, a könyv felépítéséhez milyen információ illik, mi kerüljön bele. Sajnos nem lehetett mindent beletenni, amit találtunk, hiszen ez nem egy lexikon, hanem egy ismertterjesztő, érdeklődést felkeltő munka. Dániellel igazi alkotótársai voltunk egymásnak. Például a könyvben megjelenő lisszaboni öreg villamos nekem eszembe sem jutott, nem is tudtam róla sokat. Dániel hívta föl rá a figyelmemet, hogy ez a jármű rajzon jól megjeleníthető, izgalmas, így került bele a kötetbe. Dániel úgy jellemezte az együttműködésünket, mint egy pingpongozást: nekem volt egy alapkoncepcióm, amihez hol ő hozott ötleteket, hol én. A lisszaboni villamos példája egyébként azt is megmutatja, hogy a különböző városokban mennyire különböző közlekedési rendszerek vannak, ez egy nagyon színes világ.

Milyenek az eddigi visszajelzések a könyvről?

Eddig kifejezetten pozitív visszajelzéseket kaptunk, aminek nagyon örülök. Emellett azt is látjuk már, mit kell majd másképp csinálni, ha készítünk még hasonló könyvet. Valaki pedig, aki a hazai közlekedéstörténetben hatalmas szaktudással bír, és nagyon felnézek rá, azt mondta, hogy ez a könyv a jövő generációi számára nagyon fontos. Mégpedig azért, mert azoknak formálja a szemléletét, akik majd később felnőttként döntéseket hoznak a közlekedésükről, nem feltétlenül csak abban az értelemben, hogy autópályát építsünk vagy villamost, hanem egyáltalán a saját mindennapi közlekedésükről. Látszik tehát a könyv edukációs célja is, és ez számomra nagyon fontos.

Ehhez kapcsolódik, hogy ez a könyv nemcsak gyerekeknek szól, családok, felnőttek is élvezhetik.

Igen, számomra az első perctől kezdve nagyon fontos volt, hogy ne mesekönyvet írjak, hanem egy pontos ismeretterjesztő művet. Éppen ezért nem hívom például a holdfényjelzőt „villamosoknak szóló lámpácskának” a könyvben. Az pedig számomra is érdekes volt, ahogy Szinvai Dániel a könyv világát rajzban kialakította. Vannak benne visszatérő alakok, akiket izgalmas volt megismerni, fölfedezni. Nekem is „bele kellett sétálnom” a saját könyvembe. Ez arra is rámutat, hogy a könyv azok számára is izgalmas lehet, akik még nem tudnak olvasni. A könyv rajzainak van egyébként egy hajnali képektől az estéig tartó íve, de bárhol ki lehet nyitni a kötetet, el lehet benne merülni.

Szinvai Dánielnek a kötet végén is van egy nagyon érdekes rajza: egy villamos, amelyben fák nőnek. Rögtön eszembe is jutott: szerinted milyen lesz a jövő villamosa?

Szerintem azt fontos látni, hogy a városi kötöttpályás közlekedési rendszerek egyre inkább integráltak. Ez azt jelenti, hogy több különböző rendszer egymásba tud (tudna) fonódni. Olyat is látunk, hogy egy villamos vonatként bekapcsolódik az elővárosi közlekedésbe, ezt a rendszert hívjuk tram-trainnek. Véleményem szerint tehát ez tud fejlődni, hogy a különböző közlekedési vonalak nem elszigeteltek, hanem tudnak kapcsolódni: egy rugalmas hálózatba szerveződnek. Franciaországban, Németországban és még sok más helyen pedig a villamosok reneszánszát látjuk. Minőségi közlekedést hoz el, hogy épülnek új vonalak, újra megnyitnak régi vonalakat. Kifejezetten szép, magas színvonalon kialakított belső térrel rendelkező villamosok közlekednek, mellettük minőségi közterek épülnek. Az biztos, hogy a villamos közlekedésnek nagy történelmi hagyományai vannak, emellett a mai napig rendkívül hatékony és jól kiszolgálja a közlekedési igényeket. Hogyan fog kinézni a jövő villamosa? Ezt nem tudom. De még az is lehet, hogy úgy, ahogy Dániel megrajzolta!

Arról már mesélhetsz, hogy neked mit hoz a jövő, miről szól majd az új könyved?

Megint csak Szinvai Dániellel közösen már dolgozunk a metróról szóló könyvön. Már a kiinduló kérdés is érdekes: mi az, hogy metró? Megnézzük majd azt is, milyen rokonai vannak a metrónak, körülbelül egy év múlva lehet ebből könyv. Közben a Pagony Kiadóval folyamatosan dolgozom különböző Budapestről szóló játékokon, főleg azok város történeti részén. Ezek a játékok szerintem nagyban segíthetnek abban, hogy tudjunk kapcsolódni ahhoz a városi térhez, amelyben nap mint nap jelen vagyunk. Hiszen ez a város nemcsak a közlekedésnek a helye, hanem az életünk színtere is. Fontos, hogy ismerjük a saját városunkat, „jóban legyünk vele”, és lássuk mi az, ami jó, vagy esetleg rossz benne. Ez az, ami számomra még mindig nagyon izgalmas.

Kapcsolódó bejegyzés:

„Arra kérem az olvasót, hogy aktív cselekvője legyen a történetnek” – interjú Balázs Ágnessel

A bejegyzésben szereplő képeket a Pagony Kiadó bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

fotó: Zöller Enikő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.