Veletek történt mostanában olyan, hogy egy vers állandóan a fejetekben járt? Én William Blake A tigris című művével vagyok így az utóbbi hetekben. Három jó okom is van rá, hogy miért. 

Egyrészt, mert hozzám költözött a világ két legcsodálatosabb macskája, akik bár teljesen különbözőek, mindketten csóvafények. Másrészt, mert nemrég fejeztem egy népszerű amerikai sorozatot, amelynek egyik központi eleme William Blake verse. (A sorozat címét most nem írom le, de kitaláljátok, ugye?) Harmadrészt, most, hogy a világ a feje tetejére állt, nagyon is átérzem, hogy ahhoz hogy megéljük a boldogságot, meg kell tapasztalnunk a szomorúságot is. Árnyék nélkül nincsen fény, bárány nélkül nincs tigris.

William Blake:

THE TYGER

Tyger! Tyger! burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry?

In what distant deeps or skies
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand dare seize the fire?

And what shoulder, & what art.
Could twist the sinews of thy heart?
And when thy heart began to beat,
What dread hand? & what dread feet?

What the hammer? what the chain?
In what furnace was thy brain?
What the anvil? what dread grasp
Dare its deadly terrors clasp?

When the stars threw down their spears,
And watered heaven with their tears,
Did he smile his work to see?
Did he who made the Lamb make thee?

Tyger! Tyger! burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Dare frame thy fearful symmetry?

(1794)

A tovább mögött elolvashatjátok a verset két magyar fordításban is, valamit megtudhatjátok, miként írt Szerb Antal William Blake-ről.

Szabó Lőrinc fordítása:

A TIGRIS

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Kosztolányi Dezső fordítása:

TIGRIS

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

Mily mélyben, ég-tájakon
Izzott a szemed vakon?
Volt tüzét felkapni vész?
Volt-e megragadni kéz?

Szived izmait mi csel
És mi váll csavarta fel?
És mikor vert, volt erő,
Kéz-láb, dacra vakmerő?

Volt pöröly? és lánc-e, több?
Mily kohón forrt a velőd?
Volt üllő? volt vad kapocs,
Gyilkos présével dacos?

Hogy a csillagfény kigyult
S az ég nedves könnye hullt,
Rád mosolygott Alkotód?
Ki bárányt is alkotott?

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

 William Blake (Thomas Philips portréja)

"William Blake (1757 - 1827), a preromantikus életérzés legszélsőségesebb átélője. Blake festő és rézmetsző volt, egész fantáziája a képszerűre volt beállítva. Talán ez magyarázza meg, hogy ő gondolta legszélsőségesebben végig a romantikus ihlet-kultuszt: ő a költészetet immár vizionárius és hallucinációs tevékenységnek tekintette. Későbbi versei szerzőjéül már nem is önmagát vallotta; ezeket a verseket szerinte szellemek költötték és diktálták, ő csak leírta azokat. Szellemdiktálta versei, az ú. n. prófétikus könyvek, egyébként alig érthetőek; de régebbi versei, melyeket még nem szellemek diktáltak, csodálatosan egyszerű nyelvükkel, mély és sejtelmes értelmükkel, és bennük küzdő félig-gondolt gondolatok fájdalmas intenzitásával az angol líra nagy értékei. Versei ciklikusak, a Songs of Innocence (Az ártatlanság dalai) a bűnbeesés előtti ember, a gyermek, a bűntudat által meg nem rontott élet képeit mutatják be, a Songs of Experiencc (A tapasztalás dalai) pedig ugyanazokat a képeket a bűntudat lélekbe-lépése után. Blaket kortársai őrültnek tartották és nem lehet azt mondani, hogy ok nélkül; verseit nem ismerték, nem is kerültek nyomtatásba, ő maga állította elő és illusztrálta könyveit, igen kevés példányban. Csak jóval később, a prerafaelita mozgalom idején fedezték fel és méltányolták, hatása pedig ma kezd érezhetővé válni. Blake megelőzte a romantikát: benne már minden megvan, ha formátlanul is, ami Wordsworth-ban és Coleridge-ben szép lesz, de annál is több: tartalmak, amelyek csak ma kezdenek valahogy aktuálisakká válni." (Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre)

Ha tetszett a cikk és nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és ajánlókról, akkor kövesd A Kihagyhatatlan blogot a Facebookon is, és csatlakozz A Kihagyhatatlan csoporthoz is! Várok mindenkit szeretettel! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.