Október elején úgy esett, hogy a barátnőimmel, Csillával és Erzsivel három csokor filmajánlót is írtunk. Most, Mindenszentek előestéjén megmutatom Nektek az első csokrot. Így látta Erzsi, Csilla és Bori a Halhatatlan szeretőket.

Erzsi

A Halhatatlan szeretők nyitójelenetének zenéje nem volt az igazi, rögtön kizökkentett, valahogy mást várna az ember. Aztán ahogy az egyik főhős szemével nézve Mi magunk sétálunk végig Tanger szűk utcácskáin, valahogy minden megváltozik. A történet, a képi világ, a zene sötét, sejtelmes hangulata magával ragad, nagyon gyorsan bele lehet merülni és mire eljutunk Paganiniig, már rég beszippantott. A főszereplők igazi erős, mély karakterek (kivéve, amikor speciális jégkrémet esznek :) ), s bár megjelenésük, életterük, gondolkodásmódjuk látványos kontrasztot alkot, nagyon izgalmas a közöttük lévő dinamika, tulajdonképpen pont kiegészítik egymást. Ezenkívül kimondottan élvezhető, hogy rengeteg elejtett szimbólum és kulturális utalás szerepel a filmben, - pl. megtudhatjuk, hogy Byron micsoda idióta  és hogy honnan származnak Schubert művei - s messze nem biztos, hogy minden elsőre megfejtethető, valószínűleg marad még bőven a következő alkalomra is.  A film azért is különösen izgalmas, mert sokat gondolkodik a zene, a művészetek életünkben elfoglalt helyéről, értelméről, szükségességéről és a végén persze hagy pár megválaszolatlan kérdést is maga után.

Csilla

A Halhatatlan szeretők nem átlagos vámpírtörténet. Ma az a trendi, ha a vámpír létet különlegesnek, kívánnivalónak, és mindenek felett, menőnek állítják be. Ebben a filmben az a megkapó, hogy pont ezt nem teszi. Úgy mutatja be pár vámpír életét, mint egy alternatív, de természetes életformát. Mintha egy távol élő népcsoport készített volna filmet magáról. Mi úgy látjuk az ő életüket, ahogy ők is: nekik ez természetes. Természetes, hogy elhagyatott helyen élnek, kerülik a napfényt (és nem csillog a testük a napsütésben), hogy Schubert helyett írtak meg zeneművet, amit nem az ő nevük alatt publikáltak, hogy Byronnal, Shakespeare-rel, Galileivel reggeliztek, és hogy a történelemre első kézből tudnak reflektálni. Nevetve emlegetik azokat a sztorikat, amiket híres történelmi személyiségekkel éltek át, mintha csak pár éve történt volna. Érdekes azt is megfigyelni, hogy egy-egy emberi kapcsolatban a másik idegesítő szokásai iránt mint lesz valaki egyre kevésbé toleráns. Évtizedek alatt még hagyján. Nekik évszázadaik vannak… Vagy ahogy az is elgondolkodtató, hogy mi lesz az értéke az emberi életnek, ha az ember már évszázadok óta él. Ahogy talán az ajánlóból is kiderül, nem az akciódús történetvezetésen van a hangsúly. Persze azért az is van néhol, de nem öncélúan, inkább az is elgondolkodásra ösztönöz. Ez egy olyan film, amire többször gondoltam vissza a következő hetekben, mindig azzal a kérdéssel, hogy vajon mit akart ezzel a rendező? És így, hogy ezt az ajánlót elkezdtem írni, elkezdett nekem beszélni a film. :)

Bori

2013-ban, amikor már azt hittük, hogy a vámpírok örökre napfényben csillogó, igaz szerelemre vágyó, vegetáriánus (csak állati vérrel táplálkozó) szépfiúk maradnak, eljött végre Jim Jarmusch Halhatatlan szeretők című filmje. Nem mintha nem az lenne a világ legjobb kikapcsolódása, hogy egy hosszú vizsgaidőszak után beülök a moziba Csillával az Alkonyat legújabb részére, egy jót szórakozni, de azért mégiscsak jó tudni, hogy léteznek még a filmekben igazán vérre vágyó, ellenállhatatlanul vonzó vámpírok. Ez még akkor is igaz, ha itt éppen az a legkevésbé fontos, hogy a film szereplői vámpírok.

Adam (Tom Hiddleston) és Eve (Tilda Swinton) a halhatatlan szerelmesek már évszázadok óta élnek, és évszázadok óta figyelik, hogyan teszi magát tönkre az emberiség. Adam zenét szerez, de a műveit nem akarja megosztani senkivel. Kiábrándult, nem tudja, cselekedjen-e bármit is. Az öngyilkosság gondolatával küzd. Eve ezzel szemben a pozitív erőt képviseli, aki hisz a megújulásban. A Halhatatlan szeretőkben az egyik legjobb dolog a két főszereplő. Tom Hiddleston húsz évvel fiatalabb Tilda Swintonnál, de ez nem látszik. Adam és Eve kortalanok és titokzatosak, ahogy igazi vámpírokhoz illik.

Tökéletesen bele lehet feledkezni abba, ahogy Schubertről vagy Byronról beszélgetnek (hiszen egész hosszú életükben a legmagasabb művészi körökben forogtak), ahogy táncolnak, ahogy sakkoznak. A Halhatatlan szeretők gyönyörűen fényképezett alkotás. Yorick Le Saux (aki nem először fényképezett Jim Jarmusch filmet) nemcsak Adam és Eve, de az éjszakai Detroit és Tanger minden nyomasztó szépségét is bemutatja. A film zenéje önmagában élmény. Jim Jarmusch (mint SQÜRL) Jozef van Wissem holland lantművész és Yasmine Hamdan libanoni énekesnő segítségével teremtette meg a film nyugtalanító, rendkívül hatásos zenei világát.

Bármilyen furcsán hangzik is, a film élvezetéből az zökkent ki leginkább, hogy a magával ragadó vizuális és zenei élmény, valamint a fantasztikus főszereplők mellett Jim Jarmusch fontosnak tartotta, hogy a filmnek legyen valamennyi cselekménye is. Így érkezik meg Ava (Mia Wasikowska), Eve húga. A kicsapongó életű vámpírlány magával hozza a bajt… A baj, amit Ava hoz, a fordulat kiszámítható, és szerintem, az egyébként tündöklően tehetséges Mia Wasikowska sem tud mit kezdeni a szerepével.

Ava megjelenése mellett a Halhatatlan szeretők másik gyenge pontja, hogy minden mozzanata szimbolikus, és minden szimbólumát meg is akarja magyarázni. A film főszereplői Ádám és Éva. Az ősszerelmespár, akik tökéletesen kiegészítik egymást. Ádám feketében jár, kesereg a világ bajain, és úgy érzi, őt már minden lehúzza. Éva fehérben jár, ő képes cselekedni és mindenen fölülemelkedni. Összetartoznak ők ketten, művészi elszigeteltségükben és (vér iránti) függőségükben.

A Halhatatlan szereplőknek tehát jót tett volna, ha egy kicsit titokzatosabb marad. Ha hagyja, hogy a néző maga fedezze föl a kiábrándultságot és a szimbólumokat. Ha nem mond ki mindent azonnal. A lényegen azonban ez nem változtat: a Halhatatlan szeretőket különleges élmény hallgatni és nézni. És nemcsak azért, mert gyönyörűen fényképezik benne Tom Hiddleston felfoghatatlanul hosszú lábait…

Halhatatlan szeretők

(Only Lovers Left Alive)

színes, amerikai filmdráma, 123 perc, 2013

rendező: Jim Jarmusch

forgatókönyvíró: Jim Jarmusch

operatőr: Yorick Le Saux

szereplők: Tilda Swinton (Eve) Tom Hiddleston (Adam) Mia Wasilowska (Ava) John Hurt (Christopher Marlowe) Aton Yelchin (Ian) Slimane Dazi (Bilal)

A film zenjét megtaláljátok ITT.

A dalt, amire Adam és Eve táncol, meghallgathatjátok ITT.

Még egy érdekesség a filmről: 2010-ben Michael Fassbender szerződött le Adam szerepére, de Jim Jarmusch-nak finanszírozási problémái akadtak, és mire 2012-ben el tudta kezdeni a forgatást, Michael Fassbender már nem ért rá. Így jött helyette Tom Hiddleston. Érdekes elgondolni, hogyan alakította volna Michael Fassbender Adamet, de én azért egy cseppet sem bánom, hogy most Tom Hiddlestont kaptuk helyette.

Tom Hiddleston (éppen Michael Fassbender és Benedict Cumberbatch mellett) ma az egyik legfelkapottabb harmincas éveiben járó brit színész. Karrierje azzal indult be, hogy a Kenneth Branagh rendezte Thor filmben (és folytatásaiban) eljátszotta Lokit, a tűz és cselszövés ellenállhatatlanul gonosz germán istenét. (Aki mellesleg Thornak, a villámok istenének öccse.) Azóta az egész világ Lokit imádja Thor helyett. Tom Hiddleston pedig azóta is fáradhatatlanul dolgozik. Mostani filmje a Bíborhegy, Guillermo del Toro gótikus horrorfilmje, amelyben éppen Mia Wasikowska a partnere. Hamarosan jön a The Night Manager a BBC-re, majd Tom Hiddleston énekelni fog a vásznon és benne lesz az új King Kong filmben is. Részletek ERRE.

Tilda Swintont két izgalmasnak ígérkező filmben is láthatjuk a közeljövőben. Az egyik Luca Guadagnino olasz rendező A Bigger Splash című fekete komédiája, a másik pedig a Coen – fivérek Ave, Cézár! című filmje, amely 2016. február 25-én érkezik a magyar mozikba, és az előzetese alapján sziporkázó lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.