Lucifer, az esendő Ördög

2020.09.29. 14:37

Minden alkalommal, amikor belekezdek a Lucifer egy új évadába (és a sorozat bizony sokszor újjászületett) elgondolkodom, hogy miért is nézem még mindig. És mindig rájövök, hogy azért, mert az alaphelyzet rabul ejtően izgalmas: ebben a sorozatban az Ördög nem maga a megtestesült Gonosz, hanem egy esendő angyal, aki elbukott, és ezért azt kapta feladatául, hogy a Poklot őrizze, és az embereket megbüntesse. De ő ezt a feladatot nem élvezi, és éppúgy létezése értelmét és a boldogságát keresi, mint bárki más.

 

 

Mindehhez a főszereplő, Tom Ellis zseniális érzékkel adja hozzá a humort, így a sorozat az 5. évadban is remekül megtalálja az egyensúlyt a könnyed szórakoztatás és a komoly kérdések fölvetése között.

Borinak, mert neki köszönhetem, hogy Dr. Strange mindig velem van. 

 

Benedict Cumberbatch munkásságát ünneplő sorozatunk harmadik állomása: Doktor Strange. Ezúttal Erzsivel és Gáspárral írtam közösen. Három filmet néztünk meg összesen, és most igazán eltérő vélemények születtek. De ettől lesz ez a bejegyzés igazán izgalmas! Fogadjátok szeretettel!

Bori

Doktor Stephen Strange a Marvel Univerzum kétségkívül egyik legizgalmasabb alakja. Először 1963-ban jelent meg egy képregény lapjain, azóta pedig természetesen a filmvásznat is meghódította. Zseniális, de arrogáns idegsebész, aki egy autóbalesetet követően a Földet védelmező legfőbb varázslóvá válik. Ennél jobb kiindulópont nem is kell egy érzékeinket elkápráztató és fölpezsdítő történethez. Én az elmúlt hetekben három filmet vettem górcső alá, amelyek Dr. Strange történetét mesélik el. Olyan sorrendben írok róluk, ahogy megnéztem őket. Így az első a legújabb, 2016-ban bemutatott alkotás.

 

strange3.jpg

 

Ebben a változatban Dr. Strange (Benedict Cumberbatch), a zseniális, de rendkívül önhitt idegsebész felelőtlenül vezet, és súlyos autóbalesetet szenved. Keze menthetetlenül megsérül, és végső kétségbeesésében, hogy visszakaphassa életét, fölkeresi az Ősmágust, a varázslók mesterét. A mester azonban nem fizikai gyógyulást kínál Stephennek, hanem valami sokkal többet: olyan dimenziót, amelyben a férfi mágusként kiteljesedhet. Miközben Stephen hezitál, hogy az általa már ismert világot, vagy a mágia végtelen lehetőségeit válassza-e, Földünket már sötét erők fenyegetik…

Bizony, az én drága macskáim, akik miatt egyfolytában egy gyönyörű vers jár a fejemben, már elképesztőn megnőttek. Ennek örömére Csilla el is készítette róluk az első videókat, amelyeket most meg is osztok veletek. Az első videón Zazie látható, amint éppen elsőrangú simogatásban részesül. 

 

 

A második videót a tovább mögött nézhetitek meg. Abban az élet gyönyörű, de kegyetlen körforgása mutatkozik meg, miután Titus találkozik egy léggyel.

Gyermek az Időben

2020.08.18. 19:45

Benedict Cumberbatch munkásságát ünneplő sorozatunk második állomása: The Child in Time. Ezúttal Csillával írtunk közösen, fogadjátok szeretettel.

 

Bori

Ian McEwan először 1987-ben megjelent The Child in Time (Gyermek az Időben) című regényét dühös kíváncsiságból kezdtem el olvasni. Ez bizonyára furcsán hangzik, és nem is a legjobb indok az olvasásra, de mindjárt elmagyarázom, mi is történt. Azt pedig már most tudnotok kell, hogy a regény végül az egyik legkülönlegesebb, mélyen ható olvasmányélményem lett: az a fajta, amikor körbevesz egy könyv, és ha éppen nem olvasom, akkor is velem van, cikáznak róla a gondolataim.

A The Child in Time története szerint Stephen Lewis, a sikeres gyerekkönyvíró és három éves lánya, Kate egy szép szombat reggelen elmennek vásárolni. Közös kaland ez, amelyet mindketten nagyon élveznek. A pénztárnál Stephen csak egy pillanatra nem néz oda, és mire újra a lányára kacsintana, Kate már nincsen sehol. A rendőrség hiába keresi a kislányt, az évek telnek… Ahogy Stephen próbálja megtalálni a lányát a fantáziavilágában, az emlékeiben és a darabjaira hullott valóságban, úgy kell egyre inkább szembenéznie saját gyerekkorával is…

 

child4.jpg

 

A The Child in Time Ian McEwan mesterműve, misztikus, könyörtelen és reményteljes egyszerre. Lapjain megtapasztalhatjuk, amit életében biztosan mindenki érzett már: az Idő képlékeny és megfoghatatlan tünemény, amely mindenkinek mást jelent. Ezt a regényt éreznünk kell, át kell engednünk magunkat a sodrásának.

Nem a szemetek káprázik, ugyanezt megírtam már az 5. évadról is. Azóta azonban kiderült, hogy Tom Ellis aláírt a sorozat 6. évadára. A Netflix be is rendelte a 6. évadot, és most úgy áll a helyzet, hogy 7. már tényleg nem lesz, de inkább most már ne mondjunk semmit biztosra.:)

 

lucifer.jpg

 

Az 5. évad egyébként 2020. augusztus 21-én indul a Netflixen, és lesz benne minden noir stílusú epizódon át a gonosz ikertestvér megjelenéséig, úgyhogy a szórakozás garantált. Az 5. évad előzetesét megnézhetitek a tovább mögött.

Tigris! Tigris!

2020.07.30. 22:47

Veletek történt mostanában olyan, hogy egy vers állandóan a fejetekben járt? Én William Blake A tigris című művével vagyok így az utóbbi hetekben. Három jó okom is van rá, hogy miért. 

Egyrészt, mert hozzám költözött a világ két legcsodálatosabb macskája, akik bár teljesen különbözőek, mindketten csóvafények. Másrészt, mert nemrég fejeztem egy népszerű amerikai sorozatot, amelynek egyik központi eleme William Blake verse. (A sorozat címét most nem írom le, de kitaláljátok, ugye?) Harmadrészt, most, hogy a világ a feje tetejére állt, nagyon is átérzem, hogy ahhoz hogy megéljük a boldogságot, meg kell tapasztalnunk a szomorúságot is. Árnyék nélkül nincsen fény, bárány nélkül nincs tigris.

 

 

William Blake:

THE TYGER

Tyger! Tyger! burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry?

In what distant deeps or skies
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand dare seize the fire?

And what shoulder, & what art.
Could twist the sinews of thy heart?
And when thy heart began to beat,
What dread hand? & what dread feet?

What the hammer? what the chain?
In what furnace was thy brain?
What the anvil? what dread grasp
Dare its deadly terrors clasp?

When the stars threw down their spears,
And watered heaven with their tears,
Did he smile his work to see?
Did he who made the Lamb make thee?

Tyger! Tyger! burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Dare frame thy fearful symmetry?

(1794)

 

A tovább mögött elolvashatjátok a verset két magyar fordításban is, valamit megtudhatjátok, miként írt Szerb Antal William Blake-ről.

Benedict Cumberbatch, a Föld leghatalmasabb varázslója, ma ünnepli 44. születésnapját. Ennek örömére szuper csapat állt mellém, hogy közösen írjunk a tehetséges brit színész karrierjéről. A következő hetekben Erzsi, Csilla, Gáspár, Tamás és én több filmről fogunk írni, az igényes tévéfilmektől egészen a szuperprodukciókig, hogy így ünnepeljük Benedict Cumberbatch művészetét. Első lépésként négyen írtunk a színész főszereplésével készült, Brexit: Háborúban mindent szabad című filmről. Fogadjátok szeretettel!

 

image002.jpg

 

 

Bori

Aki rendszeresen olvassa ezt a blogot, az jól tudja, hogy én imádok mindent, ami brit. Van ebben az imádatban elvakult rajongás is, az biztos, de leginkább mégiscsak azt jelenti, hogy nagyon érdekel engem a brit társadalom és kultúra. Ezért nem meglepő, hogy már az első szakdolgozatomat is a britek és Európa kapcsolatáról írtam. Így természetesen a Brexit alakulását is különleges érdeklődéssel figyeltem.

Nagy-Britannia és az Európai Közösség kapcsolata sosem volt éppen egyszerű. Az egykori világbirodalom, amelyet szoros szálak kötnek hajdani gyarmataihoz, azon belül pedig Amerikához kiemelten különleges kapocs fűz (Special Relationship), nehezen fordult Európa többi állama felé. És azt sem mondhatjuk, hogy a folyamatosan fejlődő gazdasági közösséget kialakító európai államok könnyen befogadták volna a szigetországot. Charles de Gaulle például többször is hevesen ellenezte a britek csatlakozását. Ezért is történhetett, hogy Nagy-Britannia végül csak 1973-ban csatlakozott az Európai Közösséghez. És a kapcsolat ezután sem lett könnyebb. Margaret Thatcher brit miniszterelnök például parázs vitákat folytatott Jacques Delors bizottsági elnökkel arról, mennyi visszatérítést kaphatnak a britek a közösségtől. A vita tehát a felszínen a pénzről szólt, a mélyén azonban már ekkor ott húzódott Nagy-Britannia és a közösség többi tagjának legnagyobb ellentéte: hogyan tovább? A szoros unió felé menjenek, vagy az európai együttműködés ne legyen más, csupán nemzetállamok laza együttműködése? Nagy-Britannia már ekkor a lazább együttműködést választotta volna, és tulajdonképpen már ettől az időszaktól kezdve külön utakon járt a közösségen belül. Azonban ahhoz, hogy a teljes elválás, a britek kilépése megvalósulhasson, David Cameron választási ígérete kellett.

Kedves Kihagyhatatlan Olvasók!

Abból sem hagyhatlak ki titeket, hogy június közepén beköltözött hozzám két kismacska. Én lettem az emberük, aki csodálja őket, lesi minden rezdülésüket, patikába megy, ha hasmenésük van és mindennap egyre ügyesebben próbál almot takarítani. Van még mit tanulnom, de már fejlődöm.:) De mindenekelőtt, én lettem az emberük, akinek az élete máris sokkal boldogabb attól, hogy itt vannak. 

Drága Lucikámat, a stílus ikont, senki sem pótolhatja, de bízom benne, hogy Zazie és Titus is olyan jó barátságba kerülnek velem, mint Luca, abban a 10 évben, amit együtt töltöttünk. Az biztató, hogy már nagyon szeretnek az ölemben aludni. És nincs is annál nagyobb megtiszteltetés, mint amikor egy, illetve ez esetben két macska úgy dönt, hogy rajtad alszik. Ez egyértelműen a bizalom jele, úgyhogy azt hiszem, nagyon szép évek elé nézünk együtt.

És, hogy mi a helyzet Elmóval, a mi zseniális kutyánkkal? Nos, ő lelkesen érdeklődik, ha a macskákról van szó: játszik, ugrál, hevesen szaglászik, ha meglátja a macskákat, amire ők is fölélénkülnek. Szóval, nyugalom még nincs, ha ők hárman együtt vannak, heves ismerkedés annál inkább. De én tudom, hogy ez egy gyönyörű barátság kezdete.

Következzen most egy fényképalbum a macskákról, annak örömére, hogy megérkeztek hozzám. És még csak utána jön a java: elmesélem, hogyan kapták különleges nevüket.

 

 

A tovább mögött tehát kiderül, hogyan kapta a nevét Titus és Zazie.

 

Adrinak és Roxinak, szeretettel, hogy üljünk még az első sorban.

 

„Érdemesen viselted magadat hazád irányában, meg nem is viselted magad

érdemesen. […] Ellenséginek ostora voltál, barátinak vesszeje voltál.
Valóban, te nem szeretted a népet.”

(Coriolanus, II.3., Petőfi Sándor fordítása)

 

 

Ezekben a napokban újabb fantasztikus színházi előadást nézhetünk meg a youtube-on a National Theatre at Home programnak köszönhetően, William Shakespeare Coriolanus című darabját. A Tom Hiddleston főszereplésével készült előadást 2014 januárjában közvetítette élőben az Uránia Nemzeti Filmszínház, én akkor láttam először. Az első sorból figyeltem lélegzetvisszafojtva, miként lesz Tom Hiddlestonból Coriolanus szerepében ünnepelt, legyőzhetetlen harcos, majd kegyetlen zsarnok, sárkány, végül pedig egy megtört fiú, aki az életét is kész odaadni anyjáért és városáért. A Coriolanus Shakespeare kései (1605 és 1608 között keletkezett), kissé talán el is feledett tragédiája. Ritkán játsszák, mert rideg és kemény, jóllehet nyers erejével a zsigerekig ható darab.

 

cori.jpg

 

Coriolanus, eredeti nevén Caius Martius a római történelem híres és hírhedt alakja. Időszámításunk előtt az V. században, az éppen ébredő római köztársaság korában élt. Legendákkal átszőtt élete tökéletes alapot adott Shakespeare drámájához.

Mi a Devs?

2020.05.06. 17:22

Blankának, szeretettel

 

 

Kedves Kihagyhatatlan Olvasók!

Dupla kritika következik Alex Garland filozofikus sci-fi-krimijéről, a Devsről. Bemutatkozik új vendégbloggerünk, Tamás. Fogadjátok szeretettel!

 

Tamás

A sorozatok szép lassan átalakították a filmnézéshez való viszonyomat és azt hiszem nemcsak az enyémet...

Annak idején büntetésnek éreztem amikor meghallottam a Dallas zenéjét a tévében, vagy ha kimondta valaki az Isaura nevet… Viszont imádtam moziba járni, hatalmas élmény volt számomra az újszegedi kertmoziban a Csillagok Háborúja vagy valamelyik másik klasszikus. Aztán ahogy teltek az évek ez az elutasítás a sorozatok iránt lassan elmúlt mindamellett, hogy a filmek iránti vonzalom jobbára megmaradt.

 

devs.jpeg

 

Manapság odavagyok a sorozatokért, már imádom őket. Egy sokkal pergőbb, a rohanó és folyton változó világhoz jobban alkalmazkodó modern szórakozási forma lett. Számos dolog megváltozott, átalakult. Például a sorozat egyes részeinek nem feltétlen fix hosszúsággal kell rendelkeznie. A fent említett Dallas epizódonként 48 percet adott és kész passz, de időben és tartalomban ugyanilyen korlátolt volt a következő rész is. Ha nem tette ki az adott epizódra szánt történetszál ezt az időt akkor maximum Larry Hagman pár másodperccel tovább itta a whiskyt, miközben a lehető leginkább konspiráló képet próbálta vágni vagy Lucélia Santos kicsit tovább nézett bánatos szemeivel a távolba…

A Devs egy modern, bizonyos célközönségnek készített sorozat. Az első évadban volt 60 perces és 41 perce epizód is, mindig olyan hosszúságú amennyit az adott epizód feszessége megkíván, lehetőleg egy perccel sem túlnyújtva azt. Az IMDB szerint a besorolása Drama, Mystery és Sci-Fi, de nyugodtan odatehetjük mellé a Thriller vagy a Crime jelzőket is. Azokat a potenciális nézőket próbálták eltalálni vele akik szeretik a kissé misztikus, nyomozós krimiknek ezt a Sci-Fi-vel határos elegyét, szeretik az elgondolkodtató hosszasabb beszélgetéseket, a szereplő mondandójának fejtegetését. Ugyanakkor szeretik a krimit és azt is ha esetenként pergősebb akciójelenetek vannak egy filmben. Elvárják a fojtogató feszültséget az egyes epizódokban és a kötelező csavart vagy csavarokat mert mindezek nélkül nem is nézhető egy film.