Dr. Stephens-Sarlós Erzsébet, a nevével fémjelzett, a csecsemőkori reflexek gátlását célzó program kidolgozója ezúttal 3-8 éves gyerekeknek írt mozgásfejlesztő mesekönyvet (Hófehérke és a 7 rakoncátlan kiscica) a figyelem, a viselkedés és az idegrendszer érésének támogatására. A mesekönyv célzott, ugyanakkor játékos tornagyakorlatokkal segít a nyugodt mindennapok elérésében. A mesekönyv és a nemrég megjelent másik könyve, A Stephens-Sarlós-program 2.0 kapcsán beszélgettem Stephens-Sarlós Erzsébettel huncut macskákról, kutatásról, az idegrendszerünk megterhelésről és a demencia megelőzésről. A beszélgetés nyomtatott változatát a Baba Patika magazin februári számában olvashatjátok.

Legutóbbi beszélgetésünkkor még csak azt tudtad, hogy hét macskáról szeretnél könyvet írni, de hogy hogyan és mi lesz a nevük, azt még nem. Most pedig itt tartom a kezemben, továbbgondoltad Hófehérke történetét. Hogyan született meg végül a könyv?

Amikor a könyvet terveztem, az jutott eszembe – a saját macskáinkból kiindulva – hogy a cicák azért tudnak ramazurit csapni, főleg, ha heten vannak. Ahogy esténként elnézegettem őket, a huncutkodások közepette, arra gondoltam, remek alanyai lehetnek a következő könyvemnek. (Az unokám amúgy is kért, hogy macskákról írjak.) Ez a mesekönyv most a hiperaktív és figyelemzavaros gyerekeknek szól. Hófehérkének lett tehát hét macskája, akik a hét törpe nevét kapták, így született meg a mesekönyv.

Azt is emeljük ki, hogy nemcsak a tornagyakorlatok jelennek meg a könyvben, hanem a macskák viselkedésével a hiperaktivitás és figyelemzavar tüneteit is remekül leírod. Megjelennek a tünetek, majd a tornával megoldást adsz.

Igen, a hét cica azért is volt jó választás, mert egy-egy cica különböző problémát jelenít meg. A gyerekek vagy szüleik felfedezhetik a cicákban azokat a kisebb-nagyobb gondokat, amelyekkel ők is küzdenek. Ezek a viselkedés és a figyelem zavarával összefüggő tünetek, melyek a macskoszok által végzett gyakorlatokkal jelentősen mérsékelhetők vagy megszüntethetők. Szeretném megjegyezni, hogy Paksi Veronika, aki már a harmadik könyvemet illusztrálja, kiválóan jeleníti meg a cicusok karakterét.

A mesekönyv ezúttal alcímet is kapott: mesés torna a nyugodtabb mindennapokért. Miért fontos ezt kiemelni?

Fontosnak tartom ezt az alcímet, például azért, mert épp a minap láttam egy statisztikát arról, hogy a figyelemzavaros gyerekek száma exponenciálisan nő. Rengeteg család, szülő küzd ezzel a problémával. A legtöbben pedig csak tapogatóznak a sötétben. Nem tudják megoldani a gondot, nem jutnak el szakemberhez, fejlesztő foglalkozásra. A probléma másik oldala pedig az, hogy éppen a figyelemzavaros gyerekeket nagyon nehéz motiválni. Azért adtam ezt az alcímet, hogy aki leveszi a polcról ezt a könyvet, az lássa, hogy ez nemcsak egy mesekönyv, hanem funkcionális tárgy, azért írtam, hogy segítsen, hogy elhozza mindenkinek, aki a gyakorlatokat végzi, a nyugodt hétköznapokat. És ha a gyermekeknek könnyebb lesz az élete, akkor a környezetükben élő embereknek is. A figyelemzavarral élők és családjaik azért is vannak bajban, mert az ő problémájuk nagyon látványos, ezért gyakran kapnak nagyon negatív megjegyzéseket a környezetüktől. A figyelemzavaros gyerekek „beleszólnak mindenbe, nem tudnak megülni a fenekükön”, szétesik a figyelmük, sokszor agresszívak, elhagyják a dolgaikat, levernek mindent.

Mit lehet tehát tenni, ha ilyen tünetek megjelennek?

Az én szakmai tapasztalatokon nyugvó nagyon erős véleményem az, hogyha ilyesmi megjelenik, és egy gyerek mondjuk az órán elveszti a fonalat, akkor arra van szüksége, hogy hagyják mozogni. A mozgás hatására az idegrendszer egy olyan neurotranszmittert, ingerületátvívő anyagot termel, ami segít a gyereknek abban, hogy megint tudjon figyelni. A mesekönyvben lévő gyakorlatokat is azért csinálják a gyerekek, hogy mozogjanak, és beinduljon ez a neurobiológiai folyamat. De ez csak a történet egyik része.

A másik része az, hogy ezek gyakorlatok a gyerekek agyának azon területeire hatnak, amelyek a visszamaradt csecsemőkori reflexeket gátlás alá helyezik. Ezeknek a reflexeknek a gátlása segít abban, hogy a gyerekek megnyugodjanak, és javuljon a figyelmük.
Győrben a Széchenyi Egyetemen nemrég kezdtük el vizsgálni egy NIRSport 2 agyi képalkotó berendezéssel a demenciával, Alzheimer-kórral küzdő idős embernek az agyát. Ez a kutatás a gyerekek szempontjából is fontos. Azt szeretnénk feltérképezni, hogy egy adott csecsemőkori reflexhez melyik agykérgi terület tartozik gátlás szempontjából, és hogy milyen tornagyakorlattal lehet az adott kérgi területet stimulálni, hogy a gátlás beinduljon. A mesekönyvben található gyakorlatok is a kérgi működés beindítását szolgálják. Ha pedig a kérgi működés megfelelően beindul, a gyerek is megnyugszik.

Miért láthatunk egyébként exponenciális növekedést a figyelemzavar tekintetében? Rengeteg inger ér minket, nem megfelelően fejlődik az idegrendszer, vagy ma már jobb a diagnosztika, mint régebben?

Szerintem ez mind igaz. Azt nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy iszonyatosan felgyorsult a világ. Ha belegondolok, régen az ember kapott egy levelet, elolvasta, átgondolta, 3-4 napon belül válaszolt rá, a választ elvitte a postára. Egy levélváltással eltelhetett akár egy hónap is. Most, ha aznap, amikor megkapom, nem válaszolok egy e-mailre, már elkezdenek sürgetni, hogy „mi történt? Miért nem válaszoltam?”. A gyerekek is ezt a sürgetést élik meg. Szülök történeteiből tudom, hogy a gyerekek gyakran azt érzik, hogyha nem mobiloznak folyamatosan, nincsenek jelen online, akkor kirekesztik őket. A mesekönyvben is benne van, hogy ma a gyerekeket már az első három évben sokkal több inger éri, mint amennyire szükségük lenne. Neurológiai kutatásokkal alátámasztott, hogy az első három évben a jobb agyféltekének kellene érnie. Közben a praxisomban is azt látom, hogy bal agyféltekei működésbeli túlsúllyal érkeznek gyerekek. Ez nem arra vonatkozik, hogy kinek melyik keze a domináns, hanem az agyféltekék működésének intenzitását jelenti. A bal agyféltekének körülbelül iskolakezdésre, 6-7 éves korra kellene utolérnie a jobbat a működési tempó szempontjából. De nem ez történik, hanem már 3-4 éves korban beindul a bal agyfélteke intenzív működése, és a jobb lemarad ehhez képest.
A jobb agyfélteke, amely például a figyelem nagy részéért is felelős, egyszerűen alulműködik. A jobb agyféltekét ilyenkor szenzoros ingerekkel kell stimulálni. Erre is találhatóak feladatok a mesekönyvben. Amit még kiemelnék, hogy mozgásszegény életet élünk. A gyerekek is, felnőttek is nagyon keveset mozognak, nem a saját, aktív életüket élik, hanem képernyőt néznek naphosszat, és telefont nyomkodnak. A probléma tehát összetett, de az biztos, hogy jelenlegi életmódunk megterheli az idegrendszert, ami figyelemzavar kialakulásához is vezethet.

Nemcsak a mesekönyvedet, de Stephens-Sarlós-program 2.0 című könyvet is kézbe vehettem. Miben más, miben több ez a könyv, mint az előző kötet?

Az első dolog, ami eszembe jut, hogy nem tudom megmagyarázni, miért, de az előző kötetből kihagytam a diszkalkuliát. Az előző kötet megjelenése óta voltam egy konferencián, ahol szó esett a szorongásos diszkalkuliáról. Erről eszembe jutott, hogy nekem is rengeteg szorongással összefüggő diszkalkuliát mutató esetem volt már, foglalkoznom kell vele. Cikket is szeretnék majd írni a témáról. Ezenkívül az új könyvben helyet kapott a szenzoros feldolgozási zavar témája is. A szenzoros feldolgozási zavar ott állhat az ADHD, a megkésett beszédfejlődés, a diszlexia, a diszgráfia és sok egyéb nehézség hátterében is. Előző mesekönyvemet, a Mellimollit pontosan ezért írtam, hogy erre fölhívjam a figyelmet. Visszatérve az új könyvre, az úszásnak is szenteltem egy fejezetet benne. Van legalább nyolc olyan csecsemőkori reflex, amely, ha visszamarad nagyon megnehezítheti a gyerek számára az úszást. Sok olyan gyermek van, aki azt sem tudja elviselni, ha hozzáér az arcához a víz. De eleve a megfelelő mozgáskoordinációt gátolhatja rengeteg fennmaradt csecsemőkori reflex. Például, ha valakinek megmarad a markolóreflexe, akkor a víz alatt ökölbe szorul a keze, és nem tud tempózni. Nagyon fontos, hogy a gyerek számára élmény legyen a víz, és megtanuljanak úszni.

fotó: KONAKA-KISS Péter

Találhatóak új gyakorlatok a könyvben?

Igen, a könyvben új gyakorlatok is vannak. Illetve leírtam a könyvben jó pár új kutatási eredményt. Nemcsak a sajátomat és a csapatomét, hanem 2020 után publikált nemzetközi kutatási eredményeket is. Fontos, hogy az emberek lássák, a primitív reflexek kutatása megalapozott. Egyre több kutató ismeri fel, hogy ennek a területnek a vizsgálatában még rengeteg lehetőség rejlik. Ezeknek a kutatásoknak a jövőben még sokkal nagyobb haszna lesz, mint amit most látunk. Gondolhatunk itt a demencia prevencióra, a figyelemzavar, szorongás csökkentésére. A feladat az, hogy feltérképezzük, melyik agykérgi terület melyik reflex gátlásáért felelős.

A Stephens-Sarlós program alapján már képzés is indult.

Két év alatt nagyjából 380 jelentkező végezte már el a képzést. Nagy öröm, hogy egyre több orvos, védőnő és gyógytornász jelentkezik, hogy tanuljon, megismerkedjen a programmal. A segítőszakmák képviselői is jelen vannak. Az eddigi visszajelzések alapján a saját területén mindenki sikerrel alkalmazza a módszert. Nagyon jó érzés, amikor kapok egy e-mailt egy szülőtől, hogy egy kollégám tudott segíteni. A program tehát nemcsak velem működik, nem kell, hogy éppen én kezeljem a gyerekeket. Működik bárkivel, aki elsajátította a program alkalmazásához szükséges elméleti és gyakorlati tudnivalókat.

Várható tőled a jövőben új könyv vagy mesekönyv? Milyen ötleteid vannak?

A szorongásról nagyon szeretnék írni, gyerekeknek is, felnőtteknek is. De az ötletet még érlelnem kell, jelenleg a struktúrán gondolkodom. Szeretnék olyan könyvet írni, amely kitűnik a szorongással foglalkozó művek közül. Közben az az ötletem támadt, hogy szeretnék írni gyerekeknek egy úszni nem tudó békáról, ez a könyv a mesekönyveim sorába illeszkedne, kiemelné az úszás, és az ahhoz kapcsolódó nehézségek témáját. Ezenkívül nagyon szeretnék írni egy demencia prevenciós könyvet. Szeretnék segíteni, hogy idős emberek ne kerüljenek méltatlan helyzetbe. A kiadóval egyeztetve is úgy gondolom, hogy most ezt a könyvet fogom először megírni. A demencia és az Alzheimer-kór a családok számára is nagy terhet jelent. Hacsak egy picit is csökkenteni tudjuk az esélyét annak, hogy valaki ilyen lejtőre kerüljön, akkor azt meg kell tenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.