A szabadság himnusza

2019.08.01. 11:47

„De ilyen fiatalon még nem fogadhatjuk el, hogy valami lehetetlen!” – Fruzsinak, szeretettel, mert ő talán nem is tudja, de már évek óta várja, hogy írjak erről a filmről.

 

Aki történelmet tanul vagy történelemmel foglalkozik, időről időre megtapasztalja azt a talán naivan romantikus, de ugyanakkor nagyon is őszinte érzést, hogy a történelem gyönyörű és fájdalmas is egyben. Gyönyörű, ahogy az emberi sorsok föltárulnak és magukkal sodornak, de fájdalmas, amikor azt érezzük, hogy a világ állandóan változik, és mégsem változik semmit. Pontosan ez a gyönyörű fájdalom fogott el az előbb, ahogy néztem A szabadság himnusza (Amazing Grace) című filmet.

 

grace.jpg

 

A 2006-ban készült alkotás William Wilberforce (1759-1833) brit parlamenti képviselő életét dolgozza föl. Egészen pontosan azt a 25 évet felölelő időszakot, 1782 és 1807 között, amikor Wilberforce állhatatosan küzdött azért, hogy hazája szüntesse be a rabszolga-kereskedelmet, hajói ne szállítsanak többé láncra vert embereket a jamaicai cukornád-ültetvényekre. Mert a fentebb leírt gyönyörű fájdalom nem azt jelenti, hogy ne tehetnénk jobbá világot. Wilberforce pontosan azért küzdött, hogy a világ jobb hely legyen.  A harcban mellette állt igaz barátja, ifjabb William Pitt. Nagy-Britannia ezenközben háborúba sodródott a forrongó franciákkal, és a rabszolga-kereskedelem eltörlése alapjaiban rengette volna meg a birodalom gazdaságát. Wilberforce-ra így valóban hosszú, embert próbáló harc várt…

 

Egy dicsőítő ének adott neki erőt, amelynek címe Amazing Grace, azaz Csodás kegyelem. A dal szövegét 1772 körül írta John Newton, rabszolga-kereskedő. Kezdő sorai magyarul így hangoznak:

 

Csodálatos kegyelem, mily édes a hang,
mely megmentett egy olyan nyomorultat, mint én.
Már elvesztem, de most meglettem;
vak voltam, de most már látok.*

 

Newton megtért, pap lett belőle, és maga is csatlakozott Wilberforce küzdelméhez. A filmből is megtudhatjuk, milyen fontos szerepet játszott a politikus életében. A szabadság himnusza, szépen felépített, klasszikus történelmi-életrajzi film. Nem túloz, de mélyen hat, lassan szivárog be az emberbe, ahogy nézi. Ma is aktuális, amit megfogalmaz barátságról, emberségről, szabadságról, hazaszeretetről és az ifjúságban rejlő határtalan erőről. Pedig amit látunk, több mint 200 éve történt. Csakhogy a világ úgy változik, hogy nem változik semmit…

 

 

Persze a hatáshoz kellenek a színészek is: A szabadság himnusza is egy olyan film, amelyben összegyűjtötték a legjobb angol színészeket, és engedték őket szabadon játszani. Annak, aki az általam mostanában ajánlott sorozatok (Forever, Glee, Harrow) alapján még kételkedik benne, hogy Ioan Gruffudd jó színész, ezt a filmet kell megnéznie: a walesi színész alakításával rendkívül jól megragadja William Wilberforce csendes, mégis felvillanyozó eltökéltségét, amellyel végigvitte a küzdelmét. A rabszolga-kereskedelmet tiltó törvényt végül 1807. február 23-án fogadta el a brit parlament, elsöprő többséggel.

És igen, nem én lennék A Kihagyhatatlan blog szerzője, ha nem Benedict Cumberbatch játékát emelném még ki. A színész, aki nemrég ünnepelte 43. születésnapját, itt még ismeretlen fiatal tehetség volt, alig harminc évesen. És ifjabb William Pitt, Nagy-Britannia legfiatalabb miniszterelnökének szerepét, mintha ráöntötték volna. A háttérbe húzódva nyújt erőteljes alakítást, amelyet nem lehet elfelejteni.

 

 

William Wilberforce a győzelem után sem vonult vissza, folytatta áldozatos munkáját az emberiség jobbításáért. Halála előtt, 1833-ban még éppen láthatta, hogy a rabszolgatartást is betiltják birodalom szerte. Wilberforce tehát kitartott, és véghez vitte a lehetetlent. Életének és küzdelmének állít méltó emléket A szabadság himnusza, amely mindnyájunkat meggyötör és fölszabadít egyszerre:

 

Amazing grace! (how sweet the sound)
That saved a wretch like me!
I once was lost, but now I'm found,
Was blind, but now I see.*

 

                                                                                      

                                                                                                                                 Bori

 

 

*A Csodás kegyelem szó szerinti fordítás, az egyházi ének magyarul Az Úr kegyelme végtelen címen is szerepel. A dal eredtéről, változatairól ITT olvashattok többet. Számos népszerű feldolgozása született, ezek közül a legerőteljesebb Aretha Franklin 1972-es csodálatos felvétele:

 

 

Érdekességként jegyzem meg, hogy a Poldark sorozatban már éppen az 1800-as években járunk, és bár William Wilberforce, aki ott munkálkodik a háttérben, nem jelenik meg, egy másik történelmi személyiség - Ned Despard - miatt a Poldarkban is előtérbe kerül a rabszolgaság kérdése. Ned Despardról így írtam nemrég: "Ned maga a valóságban élt olyan kalandos életet, mint Ross Poldark könyvben és tévében. Kitüntetett katona és megbízható gyarmati tisztviselő volt, amikor mindenét kockára téve feleségül vett egy fiatal fekete nőt." Én nagyon-nagyon szeretem, amikor a különböző dolgok, amiket nézek vagy olvasok így összekapcsolódnak. Fikció és valóság, történelem és irodalom gyönyörűen kiegészíti egymást.

 

poldark56-500x280.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr2213648870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gertrudstein 2019.08.01. 15:38:20

Hát, ez nagyon jó lett.
Úristen, de gyönyörű az Amazing Grace Aretha Franklinnal...
Kívánvsi vagyok filmre nagyon!
Köszi!!!

Gyurikutya 2019.08.01. 22:39:54

Egyetértek gertrudstein! Én is imádom az ilyen könyveket, filmeket, ami pedig Aretha Franklin előadását illeti, lenyűgöző!

vincentmarvinjules 2019.08.01. 22:54:50

Annyira jó az ajánló, hogy kíváncsi vagyok a filmre. az Amazing Grace-en megszakad a szívem.

A Mester_ 2019.08.02. 08:03:26

Érdekes film lehet. Felkeltette az érdeklődésemet. Amúgy sem vagyunk elkényeztetve jó történelmi filmekkel.

ChristineJane 2019.08.02. 12:02:16

@Gyurikutya: @A Mester_: de jó új embereket látni a kommentelők között, gyertek máskor is!

A filmet egyébként itt megnézhetitek:

videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-szabadsag-himnusza.-hRQOVx49NPw4s42X

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2019.08.02. 12:09:54

@Gyurikutya: @A Mester_: @ChristineJane: én is üdvözlök mindenkit! Örülök, hogy a film fölkeltette az érdeklődéseteket, tényleg megéri megnézni!

Akit pedig Ioan Gruffudd jelenlegi munkássága érdekel, ez az írásom is éppen tegnap jelent meg:

www.sorozatjunkie.hu/2019/08/01/harrow-vege-a-2-evadnak-irta-nargli/

ChristineJane 2019.08.02. 12:13:39

@PuffCinq: Ioan Gruffudd amúgy szerepel a Glee-ben? Erre nem is emlékszem...

IamSherLocked 2019.08.03. 18:27:05

Hát ettől az ajánlótól kedvem lett instant megnézni a filmet. Csak már attól félek, hogy az ajánló jobb, mint a film :D

Én sajnos azt kell mondjam, hogy ez a dal nekem ebben a formában egyáltalán nem tetszett. Nem az én stílusom. Viszont az amazing grace-ről egy egészen másik zene eszembe jutott, amit viszont imádok. Ez:

www.youtube.com/watch?v=lpZiPZwwXhM

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2019.08.03. 18:57:18

@IamSherLocked: :))) ChristineJane egyébként az első hozzászólásában linkelte hol nézheted meg instant a filmet.:)

Igen, amit te szeretsz, az is ugyanaz az Amazing Grace, csak a másik változat. Ahogy a wikipédia is írja: "Két különböző dallam van a szöveghez. Az „Új Britannia” először 1831-ben jelent meg a Virginiai Harmóniák című énekeskönyvben. A zene feltételezhetőleg ír vagy skót eredetű; a pentaton skálát használja és skót dudát javasol hangszerként; az éneket sűrűn adják elő skót dudán és összefüggésbe hozzák a hangszerrel. A másik dallam az úgynevezett „régi szokásos baptista” dallam."