Hugh Laurie 60

2019.06.11. 00:14

Hugh Laurie ünnepel. Csilla és én lelkes szavakkal köszöntjük a művészt 60. születésnapján.

 

Bori

Szerintem sok kortársamhoz hasonlóan Hugh Laurie-t először a Stuart Little – Kisegér és a 101 kiskutya című filmekben láttam. De akkor még nem tudtam, hogy kicsoda. És amikor például már kisgyerekként is azon szörnyülködtem, hogy Glenn Close-nak milyen borzasztó trutymókban kell megmártóznia egy szerep kedvért, akkor még nem sejtettem, hogy az egyik mellékszerepben látott borostás bandita életem egyik legmeghatározóbb művésze lesz az elkövetkező években. De most, 13 év töretlen rajongás után nagyon boldogon köszöntöm Hugh Laurie-t a születésnapján, kívánok neki még sok kreatív évet, és köszönöm mindazt, amit eddig adott nekem.

 

hugh601.jpg

 

Persze nemcsak nekem, hanem az egész világnak. Hugh Laurie sokoldalú tehetség, és rendkívül izgalmas ember, egyáltalán nemcsak a kivételes Doktor House. Hogy ezt megmutassam, vegyük most végig karrierje legemlékezetesebb pillanatait.

James Hugh Calum Laurie, CBE 1959. június 11-én született Angliában, édesapja megbecsült orvos volt, Hugh azonban már archeológiát és antropológiát tanult Cambridge-ben. Édesapja az 1948-as londoni olimpián az egypárevezős számban aranyérmet szerzett. Hugh maga is tehetséges evezős volt az egyetem alatt, egy betegség miatt azonban föl kellett hagynia vele, és végül a színészetben teljesedett ki. 30 éves korában vette feleségül Jo Greent, akivel azóta sem váltak el útjaik, három gyermekük van.

 

 

Hugh Laurie egyetemistaként csatlakozott a Footlights Dramatic Clubhoz, amelynek végzősként az elnöke is volt. A klub a nyolcvanas évek elején sikerrel szerepelt a rangos Edinburgh Fringe Fesztiválon is. Az egyetemi évek legfontosabb eseménye, hogy Hugh Laurie akkori barátnője, Emma Thompson bemutatta a fiút egy másik kiváló diáknak, Stephen Frynak. A találkozás egy gyönyörű barátság és egy fantasztikus közös karrier kezdetét jelentette.

Hugh Laurie és Stephen Fry 1983-84 folyamán szerepelt először együtt a tévében, az angol ITV-n sugárzott, rövid életű, de szórakoztató, Alfresco (a cím az olasz „a friss levegőn” kifejezésből ered) című szkeccs show-ban. A műsort barátjuk Ben Elton írta, és Emma Thompson is szerepelt benne.

Ezután rögtön egy olyan produkció következett, amellyel Hugh Laurie máris legendás színész lett: György herceget, majd George hadnagyot játszotta el a Feketeviperában, amely azóta kultsorozattá emelkedett.

 

 

1990-ben egy olyan szerep következett, amely az én szívemnek az egyik legkedvesebb: Bertie Wooster a csodás Majd a komornyik! című sorozatban, megint csak Stephen Fry oldalán. A sorozat az ITV-n futott nagy sikerrel. P.G. Wodehouse zseniét sokan, sokféleképpen próbálták már filmre vagy színpadra vinni, de senkinek sem sikerült még olyan mesterien, őszintén és lelkesen, mint Stephen Frynak és Hugh Laurie-nak. Ezért a sorozatért örökké hálás leszek nekik.

A kilencvenes évek elején a BBC az Egy kis Fry és Laurie című szkeccs show-t sugározta, amely Hugh Laurie és Stephen Fry saját remekműve volt, a jeleneteket ők maguk írták és adták elő. És bár a műsornak már régen vége, nálam, nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe egy-egy fergeteges mondata. De már évekkel ezelőtt, rajongásom kezdetén is így írtam a műsorról: „Hihetetlen, hogy már több mint 20 év telt el az első adás óta, ha úgy adódik, én még ma is biztonságos távolságra teszem a bögrémet, távol magamtól, nehogy kilögyböljem a teámat, miközben Hugh Laurie saját szerzeményét a Mystery Songot hallgatom. Ha pedig csüggednék az egyetemre menet, amikor meg kell fognom a fagyos lépcsőkorlátot, hát csak gondolatban elismétlem újra Stephen Fry monológját az angol nyelv természetéről, és máris nevethetnékem támad. Tudom, a jelenet igazából nem monológ, de hát, mit tegyünk, Hugh Laurie szerepe szerint nem azért van ott, hogy érdemben hozzászóljon a dolgokhoz. Ezért gondolok mindig monológra.”

 

 

1992 újabb csodálatos együttműködést hozott Hugh Laurie és Stephen Fry kapcsolatában, a Szilveszteri durranásokat. A száraz humorú, de érzelmekkel teli angol film egy hosszú idő után újra találkozó baráti társaság konfliktusain és egymásra találásain keresztül mutatja be az élet gyönyörű abszurditását. Hugh Laurie, Stephen Fry, Emma Thompson, Kenneth Branagh, de minden más apró szerepet játszó színész is remek a filmben. Egyszer mindenkinek látnia kell.

Ugyancsak 1992-ben történt, hogy Hugh John Malkovich mellett szerepelt az Annie Lennox Waking on Broken Glass című számához készített klipben. Nem véletlen, hogy a klipet azóta sem felejtette el senki.

1995-ben egy kicsi, de emlékezetes szerepben Hugh Laurie is feltűnt Emma Thompson díjnyertes Jane Austen adaptációjában, az Értelem és érzelemben. Bármikor látom ezt a filmet, hálás vagyok azokért a pillanatokért, amikor Hugh Laurie és Alan Rickman együtt vannak jelen.

 

 

Nálunk ugyan csak pár éve kapott figyelmet, a Doktor House sikere miatt, de Hugh Laurie első, és mindmáig sajnos egyetlen regénye először 1996-ban jelent meg, és hazájában rögtön hatalmas siker lett. A The Gun Seller (teljesen félrevezető magyar címe: A balek) kapcsán így írtam pár éve a blogon: „Főhőse és egyben az események elbeszélője Thomas Lang, a fiatal katona, aki nem hajlandó megölni egy befolyásos üzletembert. Ez pedig azzal jár, hogy hamarosan már a saját életét kell féltenie. Korrupt politikusok és törtető tisztviselők hálójába kerül. S a neheze még csak ezután következik: Langnek be kell épülnie egy kis terrorista csoportba, hogy útját állja a közelgő szörnyűségeknek. Azt, hogy sikerrel jár-e, most nem árulom el. Azt viszont feltétlenül tudnotok kell, hogy bármennyire harcedzett is, Thomas Lang legnagyobb erőssége nem a fegyverkezelésben rejlik. Sokkal inkább az elbeszélésben. Ironikus, jó humorú, keserű mégsem teljesen kiábrándult mesélő. Világosan látja, hogy a megbomlott erkölcsi világrendet egyedül nem képes helyreállítani, mégsem tétlen. Érdemes végighallgatni, amit mesél.” Hugh Laurie lassan már évtizedek óta tervezi második regénye megírását (már címe is van: Paper Soldiers), de a könyv sajnos még nem jelent meg. Én mindenesetre kitartóan várom.

A kétezres évek elején Hugh Laurie szerepelt az MI-5-Titkosszolgálat néhány epizódjában. És igen, ebben az időszakban esett meg az a bizonyos jelenet is a Jóbarátokban. Hugh Jennifer Aniston oldalán szerepelt, mint a férfi a repülőn. Talán két percet, ha láthattuk, de alakítása felejthetetlen.

És most újra egy angol sorozatot kell megemlítenem, méghozzá A negyedik X-et. Ezt a sorozatot nem könnyű elkezdeni, de aki egyszer rászánja magát, annak kivételes élményben lesz része: Hugh Laurie és a fiatal Bennedict Cumberbatch együtt játszanak egy gyakran abszurd és szarkasztikus humorú, de végül is nagyon szívmelengető történetben. Két zseniális színész, még a világhírnév előtt. Kihagyhatatlan.

Látható tehát, hogy mire eljött 2004 és vele a Doktor House ideje, addigra Hugh Laurie már egy változatos, és legendás szerepekkel teli karriert tudhatott magáénak. De vitathatatlan, hogy nemzetközi ismertség tekintetében a rendkívüli tudású, de kiállhatatlan orvos szerepe hozta meg neki az áttörést. Én ma is úgy gondolom, hogy a Doktor House a tévésorozatok királya. Ahogy a blog ötödik születésnapjának alkalmából írtam: „És még csak most jön Hugh Laurie zsenialitása. Mert ő az, aki Doktor House-t emberré teszi. Ő az, aki az elképzelhetetlen viselkedés és a látszólagos közöny mögé kavargó érzelmeket, törődést és fájdalmat rak. Mi pedig lassan észrevesszük, hogy House is ugyanazért kel föl reggel, mint mi. Hogy mindennap megpróbáljon választ találni végre a kérdésre: mi értelme ennek az egésznek? Mi értelme a küzdelemnek? A fájdalomnak? És a boldogságnak? Lehetünk egyáltalán boldogok?”

 

 

Hugh Laurie pályáját áthatja a zene, és ahogy a House a végéhez közeledett, egyre több időt fordított a zenélésre. Első lemeze, a Let Them Talk 2011-ben jelent meg, a második a Didn’t it Rain pedig 2013-ban. Mindkét album blues klasszikusokat dolgoz fel, és mindkét album magával ragadó.  A zene segítségével megérezhető Hugh Laurie személyiségének varázsa: egyszerre tapasztalhatunk áradó életörömöt, és hatalmas szomorúságot. Ez mind benne van Hugh Laurie hangjában, és azt hiszem, ilyen összetett érzelmeket mindenki érzett már, aki valaha is elgondolkodott már rajta, hogy mégis miért élünk mi, emberek.

A House befejezésével Hugh három évre otthagyta a tévé- és a filmvilágát. Ideje nagy részében koncertezett. 2014-ben Budapestre is eljutott. Én végül nem ott, hanem egy nappal később Grazban érezhettem meg, micsoda energiája és karizmája van a színpadon. Nővéremmel együtt voltunk a koncertjén, és máig ható élmény, hogy ezt közösen élhettük át.

2015-ben Hugh Laurie visszatért a tévézéshez, Az alelnök című sorozattal. A politikai szatíra, amelyben Selina Meyer (Julia Louis-Dreyfus) kétségbeesett és nem éppen tisztességes eszközökkel küzd a hatalomért rendkívül jól megírt alkotás, és korunkban aktuálisabb, mint valaha. A Hugh Laurie által megformált Tom James elegáns, de rettentően alattomos: Selina méltó ellenfele.

Szintén 2015-ben mutatták be a John le Carré kultikus regényéből készült The Night Manager – Az éjszakai szolgálat című minisorozatot. Ebben Hugh Laurie az elvetemült Richard Ropert alakítja, és egyértelműen lejátssza a képernyőről a főszereplő Tom Hiddlestont. Ez még akkor is így van, ha figyelembe vesszük, hogy a negatív figura bőrébe bújni mindig hálásabb feladat, mint a jóéba.

 

hugh602.jpg

 

Az ezután következő Dr. Chance (2016-2017) egy kis megtorpanást jelent. Az alapötlet izgalmas: Dr. Eldon Chance (Hugh Laurie) pszichiáterként dolgozik San Franciscóban, és egy vonzó betege miatt igen nagy bajba kerül. Neki magának sikerül-e vajon kimenekülnie a szorongató sötétségből? Izgalmas kérdés. Azonban hiába a jó történet és a jó színészek, a rossz ritmusú, nyomasztó sorozat nem lett siker, két évad után véget ért.

De most térjünk rá a friss alkotásokra: A 22-es csapdája annyira friss sorozat, hogy én is még csak egy epizódot láttam belőle. De már abból is látszik, hogy Hugh Laurie kiragyog az egyébként is kifogástalan szereplőgárdából. A sorozatról eddig csak pozitív kritikák születtek, általános vélemény szerint Joseph Heller remekművének eddigi legjobb feldolgozása. Izgalommal várom a többi részét.

És hogy mi vár még Hugh Laurie-ra? A közeljövőben két izgalmas produkciót is láthatunk tőle, mindkettő Armando Iannuccinak, a már említett Az alelnök készítőjének az irányításával készül. A The Personal History of David Copperfield című filmet már le is forgatták. Egészen új megközelítésben meséli majd el Charles Dickens klasszikusát, Hugh Mr. Dicket alakítja benne.

A másik produkció az HBO számára készül, Avenue 5 címmel. Sokat még nem tudni róla, csak azt, hogy a jövőben játszódik majd, leginkább az űrben. És azt hiszem, az űr az, ahol szerteágazó és izgalmas karrierje során Hugh Laurie még nem járt. Egészen biztos vagyok benne, hogy ott sem fog csalódást okozni. Születésnapja alkalmából kívánok neki sok sikert a végtelen felfedezéshez!

 

 

Amikor 2006-ban először pillantottam meg Hugh Laurie igéző kék szemét, rögtön tudtam, hogy ez a szempár fantasztikus új világokat fog megnyitni nekem. Olyan pillanat volt ez, amelyet soha nem fogok elfelejteni. És azok a fantasztikus új világok tényleg meg is nyíltak nekem! Hálásan köszönöm Hugh Laurie-nak, és várom az újabb felejthetetlen kalandokat!

 

Csilla

 

Miért szeretem Hugh-t?

Mert lehengerlően zseniális. Mert bármit elhitet velem egy pillanat alatt: azt, hogy undorítóan gonosz, akit szívből utálok, azt, hogy egy esendő, megtört lélek, akit őszintén szánok, azt, hogy ő a legvonzóbb férfi a világon, akibe... mindegy :), és azt is, hogy kékebb a szeme, mint Terence Hillé. :D

Mert felejthetetlenek a filmjei, és bennük legfőképpen ő maga: Shakespeare sketch, Kicking ass, Dr. House, 101 kiskutya, Értelem és érzelem, az egész Bit of Fry and Laurie, Blackadder, stb. És mert a felejthetetlen filmekhez felejthetetlen élmények tartoznak, például vizsgák utáni végtelen film maraton-tivornyák Borival, ahol együtt izgultunk, nevettünk és sírtunk a megfelelő részeknél, és utána kipirult arccal beszéltük meg az eseményeket.

 

hugh6017.jpg

 

Mert ebből adódóan egy olyan maximalista ember, akit, úgy tűnik, nem tesz tönkre a maximalizmusa: már 38 éve folyamatosan játszik, és zseniálisan.   

Mert zongorázik, és az nekem a gyengém.:)

És mert osztatlan sikert arat a világban. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy nem tetszik neki, ahogy Hugh játszik. És ez visszaadja azt a megnyugtató hitet, hogy vannak abszolút és univerzális mércék, és létezik olyan, hogy (egyik) legjobb. Isten éltessen, Hugh Laurie!:)

 

lhhugh-laurie.jpg

 

Ha a fekete-fehér fényképre kattintotok, galéria nyílik meg Hugh Laurie karrierjéről. A kék szövegrészekre természetesen kattintani lehet, és még több érdekesség és videó jön elő, kattintsatok bátran!:) ITT böngészve pedig még több Hugh Laurie filmről találhattok információt, például a Holnapoliszról vagy az Ürlényekről. Jó böngészést kívánunk!:)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr7914852272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gertrudstein 2019.06.11. 06:44:41

Hááát, ez nem is blogbejegyzés, hanem esszé :) Hugh Laurie megérdemli! Isten éltesse!!!

ChristineJane 2019.06.11. 10:14:26

Általában nagyon jók vagytok, de ez különösen fantasztikus lett, gratulálok! Csillának pedig külön rajongói ölelést küldök, zseniális, energikus és lényeglátó, amit írt, köszönöm!:) <3 <3 És természetesen Boldog Születésnapot, Hugh! <3

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2019.06.11. 10:17:31

@gertrudstein: Hugh minden jót megérdemel!:) @ChristineJane: feltétlenül átadom az ölelést Csillának!:)

Démétér 2019.06.11. 20:04:25

Zseniális cikk lett, méltó a témához! :) Köszönjük!

vincentmarvinjules 2019.06.12. 06:17:12

Baromi jók a klipek (is) és az a fotó a barátokról! Az angol színészek a legjobbak.
Isten éltesse Hugh Laurie-t, neked meg gratula, ez szép munka volt :)

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2019.06.12. 11:43:27

@Démétér: <3 <3 én köszönöm, hogy elolvastad/elolvastátok!:)

@vincentmarvinjules: köszönjük, és ezt akartam mondani, amit Csilla hozzátett, az is fantasztikus!

ChristineJane 2019.06.12. 11:48:17

@Démétér: juhúúúú, új ember, remélem, jössz majd még!:)

@vincentmarvinjules: azt a képet az Alfresco társulatáról én is imádom! De az összes kép remek, jó összeállítás!:)

IamSherLocked 2019.06.13. 12:12:32

Nagyszerű cikk! Végre valami, ami nem egy mezítelen filomgráfiafelsorolás, hanem élményekkel, és érdekességekkel teli ismertető, beszámoló és ajánló is egyben.
Rendkívül izgalmas olvasni, nagyon lendületes, egy pillanatig sem unalmas, semmiből nincs túl sok. :)
Azt hiszem, ez tényleg hiteles cikk, ahol az író látta is az ajánlott filmeket, és érdeklődéssel követi a színész és ember pályáját. Gratulálok! Kár, hogy Hugh nem tudja elolvasni! :)

vincentmarvinjules 2019.06.13. 14:12:49

Asszta! Pont erre gondoltam! Mindkét szerző értő és érző H. L. rajongó :) :)
H.L. értékelné a cikket! :)

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2019.06.13. 14:58:33

@IamSherLocked: ennél meghatóbb, kedvesebb, őszintébb hozzászólást szerintem nem is kaptam még, amióta blogolok, köszönöm! Ezért érdemes írni!

ChristineJane 2019.06.13. 15:01:07

@IamSherLocked: @vincentmarvinjules: nekem is az jutott eszembe, hogy meg kellene mutatni Hugh Laurie-nak, nem tudja valaki a címét?:))