Nem hittem, hogy ma a Glee-ről fogok írni. Nem hittem, hogy valaha a Glee-ről fogok írni. Évekig úgy gondoltam, hogy a Glee csupán egy, a közhelyes amerikai sorozatok sorában. Nem akartam megnézni.

 

glee2.jpg

 

De az biztos, hogy már évek óta a látókörömben volt, hiszen, ha az ember például Darren Criss életművét kutatja az interneten, akkor nehezen kerülheti el a Glee zeneszámait. És idén végül úgy döntöttem, hogy tíz évvel a sorozat indulása után megnézem már magamnak, hogy milyen. Ha Daren Criss benne van, olyan rossz nem lehet. Tudtam róla, hogy olyan sorozat, amely formálta nézőközönsége világképét. De mégis, mi a jó egy gimnazistákról szóló sorozatban, amelyben mindenki a legkisebb (pozitív vagy negatív) érzelmi felindulásra dalra fakad? Ezt fogom most kideríteni.

De előtte következzen egy kis történelmi áttekintés. Mi is az a Glee Club? Nem más, mint egyfajta kórus. A Glee Clubok története Nagy-Britanniában kezdődött az 1650-es években. A „Glee” szó magyarul azt jelenti vidámság, örvendezés, de itt azért használják, mert az első Glee Clubok meghatározott formájú kórusműveket énekeltek. Pontosan azért kapták a nevüket, mert glee dalokat adtak elő. A glee dalokat kis csoportokban, általában zenekari kíséret nélkül énekelték. A kezdetekkor nők nem lehettek a kórus tagjai. A dalok szövege gyengéd volt és filozofikus, esetenként drámai elemekkel. A glee dalok előadását gyakran kísérte néhány táncmozdulat. A Glee Clubok hamar elterjedtek az Egyesült Államokban is. Helyüket az Egyesült Királyságban az 1850-es évektől kezdve átvették a nagyobb, befogadóbb kórusok. De a Nagy-Britanniával történetileg különleges kapcsolatot ápoló Egyesült Államokban az elnevezés a mai napig létezik, és az általában könnyűzenei számokat előadó, a produkcióikba show-elemeket építő, komoly versenyeken résztvevő iskolai kórusokat jelöli.

Egy ilyen iskolai kórus mindennapi életét, tagjainak megpróbáltatásait, bukásait és örömeit kíséri végig az Amerikában 6 éven át (2009 és 2015 között) futó Glee – Sztárok leszünk! című sorozat.

 

 

A Glee William Schuester (Matthew Morrison) nagy álmával kezdődik. William egy fiatal, de máris kiégett spanyoltanár. Semmi örömét nem leli már a munkájában. Úgy érzi, ott ragadt Lima városában, Ohio államban, és munkahelye, a William McKinley Középiskola (ami egyébként nem létezik, a sorozat készítői találták ki helyszínnek) semmit nem nyújt már neki. Egy napon azonban elhatározza, hogy fordít addigi életén, és megvalósítja régi álmát: új életre kelti az iskola évek óta elfeledett kórusát, a Glee Clubot.

Mr. Schuesterhez kezdetben hat kamasz gyerek csatlakozik. Rachel (Lea Michele), aki vészes önbizalomhiányát idegesítő magabiztossággal és irányítás kényszerrel palástolja. Minden álma, hogy sztár legyen, és példaképe, a csodálatos Barbra Streisand nyomdokain léphessen a Broadway színpadára. Finn (Cory Monteith), az iskolai focicsapat sztárja, aki érzékeny lelkű és szeret énekelni, de ezt az oldalát inkább elrejtené társai elől, ezzel pedig lelki viszontagságot okoz saját magának. Mercedes (Amber Riley), az afroamerikai lány, hatalmas lélekkel és hatalmas hanggal, aki azonban túl félénk ahhoz, hogy álmait megvalósítsa. Tina (Jenna Ushkowitz), aki csak arra vágyik, hogy szeressék, de közben mindenkit eltaszít magától. Kurt (Chris Colfer) a meleg srác, aki szeretne önmaga lenni, úgy, hogy közben beilleszkedik. Közben mindent föláldozna az apja szeretetéért. És Artie (Kevin McHale), a meg nem értett művészlélek, aki kerekesszékben ül, de lélekben táncol. Igazi kallódó kamaszok ők, egy csapat misfits. A misfits angol szó azt fejezi ki nagyon pontosan, hogy ezek a gyerekek nem illenek sehova. Amikor csatlakoznak a Glee Clubhoz még egyikük sem sejti, hogy a közös éneklés alapvető változást, és új irányokat hoz majd életükbe. Pedig sejthetnék, hiszen kórusuk neve éppen New Directions (szószerinti fordításban: Új Irányok).

 

 

Az eddig leírtak alapján egyértelműnek tűnhet, hogy a Glee csupán egy „tipikus” amerikai sorozat, giccses és hatásvadász, amelybe a megfelelő hatás és korrektség kedvéért válogatták a szereplőket: a bizonytalan meleg srácot, a fekete, jó hangú kamaszlányt és a mozgássérült fiút. De ami ma elcsépeltnek, közhelyesnek, és túlzottan korrektnek tűnik, annak tíz évvel ezelőtt éppen a Glee taposta ki az utat.

Ez a sorozat indulásakor még újat mutatott, frissen és bátran nyúlt a társadalmi problémákhoz. Olyan kérdéseket vizsgált, mint a fiatalkorúak terhessége, az iskolai zaklatás és megfélemlítés, azaz a bullying, a mozgássérültek nehézségei, a Down-szindrómások beilleszkedése, az azonos nemű tinédzserek kapcsolata, saját magunk, testképünk, identitásunk elfogadása.

 

 

A Glee Club tagjai hatalmas bátorsággal kiállnak a színpadra, kieresztik a hangjukat, és amikor énekelnek, olyannak képzelik el a világot, amilyennek lennie kellene, nem pedig olyannak, amilyen valójában. Ezzel adnak erőt a nézőknek: a világot igen is jobbá tehetjük, kezdetnek egy dallal.

Azonban, hogy az egyensúly meglegyen, mindig kell egy „főgonosz” is. A Glee-ben ez a „főgonosz” Sue Sylvester (Jane Lynch), aki a cheerleading csapat, azaz a vezérszurkoló csapat könyörtelen edzője. Sue, kreatív kegyetlenségével és bizarr büntetéseivel folyamatosan megkeseríti az énekelni vágyó fiatalok és tanáruk életét. Látszólag egyetlen célja van: a Föld színéről is eltörölni a Glee Clubot.

 

 

Azonban bármilyen furcsán hangzik is, az abszurd, fölfokozott helyzetek megteremtése mellett éppen Sue az, aki a realitást képviseli a sorozatban. A kellő pillanatban mindig tükröt tart a szereplőknek: megakadályozza, hogy a sorozat a dalok szárnyán giccsbe forduljon. William Schuester karaktere mellett Sue karaktere van a legjobban megírva. Következetesen építették föl a jellemét: egyszerre különösen kegyetlen és különösen érző szívű. És bár az első jelenetekben paródiának hathat, Sue a sorozat legemlékezetesebb szereplője, Jane Lynch csodát művel vele.

És ki az a Darren Criss, aki ráirányította figyelmemet erre a sorozatra? Ő bizony egy karizmatikus és kimagaslóan tehetséges színész, aki még egyetemista korában a StarKid társulat tagjaként lett híres. Hiszen részt vett a rendkívül sikeres A Very Potter Musical megalkotásában és előadásában. Ő maga volt Harry Potter. Innentől kezdve már nem is volt kérdés a fényes karrier.

 

 

Darren Criss a Glee 2. évadába érkezett, mint Blaine, Kurt életének szerelme. És itt mutatott a Glee olyat, amilyet előtte egy sorozat sem: egy kamasz szerelmespár, történetesen két fiú, érzelmi kibontakozását és érett felnőtté válását. Kurt és Blaine azaz Chris Colfer és Darren Chris színészileg is jók együtt, hiteles, amit eljátszanak.

És akkor mégis hol csúszott el a Glee? A harmadik évad végén. Pontosabban a negyedik évad első részével. Nagyon sok sorozatra igaz, hogy elfárad, túléli önmagát. A Glee esetében azonban kristálytisztán látszik, hogy hol kellett volna abbahagyni. Azon a ponton, ahol az eredeti kórustagok mámorító énekesi sikerek után, önbizalomtól telten befejezték a középiskolát, és elindultak az életbe.

 

 

A sorozat készítői azonban nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy a csúcson hagyják abba, így a Glee még három évig folytatódott, és egyre inkább vesztett eredetiségéből. Eltolódtak ugyanis az arányok: a készítők fölrúgták a jól bevált formátumot. Nem a középiskolába hoztak hangsúlyos új szereplőket, új kihívásokkal. Inkább fokozatosan otthagyták az iskolát, és New York lett a központi helyszín, ahol a régi szereplők már egyetemre jártak. New York nyüzsgésében azonban tényleg a sorozat egyedisége veszett el. Jó példa erre a sorozat zenei kínálatának változása: a jól megválogatott, gyakran fantáziadúsan átdolgozott, időtálló és inspiráló könnyűzenei számok közé egyre többször kerültek az aktuális internetes divatnak megfelelő dallamok.

 

 

A minőségi romlás azonban nem változtat a tényen, hogy tévedtem: a Glee nem tucat sorozat. Első három évada önmagában tökéletes alkotás: a modern televíziózás egyik gyöngyszeme. Forradalmi, fantasztikus és felemelő: kihagyhatatlan.

                                                                                     Bori

 

 

glee5.jpg

 

 

 

 

 

A Gee után Darren Criss és Chris Colfer is nagyot váltott: Darren Criss tavaly Gianni Versace gyilkosát játszotta el. Alakításáért rengeteg díjat hazavitt.

Chris Colfer eközben sorra írja az ifjúsági regényeket.

 

                                                                                                                  

                                                                                                                                

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr10014782632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChristineJane 2019.05.20. 23:18:47

Nagyon jó írás! De azért ne feledkezzünk meg Michael Jacksonról sem, mert őt a zenetörténetből nem lehet kitörölni:

www.youtube.com/watch?v=ARtM7YgpGr0

vincentmarvinjules 2019.05.21. 06:24:05

Ahogy a süketnéma kórus előadja az Imagine-t, az felejthetetlen!!!
Köszi! Lehet, hogy megnézem a sorozatot! A meleg srác zseniális színész!

ChristineJane 2019.05.22. 12:42:46

@vincentmarvinjules: az Imagine a Glee legfelemelőbb pillanata, ott mutatkozik meg sűrítve, hogy mennyire különleges ez a sorozat!

De titkon bevallom, nekem az I have nothing az egyik kedvencem. Nem gondoltam volna, Whitney Houstonon kívül lesz valaha bárki, aki úgy el tudja énekelni, hogy hasson rám, de Chris Colfernek sikerült. Szerintem is ő a legjobb színész és előadó a sorozatban.

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2019.05.22. 12:48:06

@ChristineJane: persze nem egy I Have Nothing, de én meg nem hittem volna, hogy a Teenage Dreamet valaha szeretni fogom, erre tessék, Darren Criss elénekelte, így:

www.youtube.com/watch?v=8PX2_9LNa2E