Nyáron Erzsi, Csilla és én ismét együtt írtunk kedvenc filmjeinkről. És egy nagyon különleges sorozatról. Most - a Sztárom a párom után - a Sok hűhó semmiért következik. William Shakespeare-t ünnepeljük!

 

much_ado.jpg

 

Erzsi

Sok hűhó semmiért, egy film jó sok érzelemmel, humorral és sziporkázó párbeszédekkel. Egy film, amely a várakozásokkal ellentétben nem habos-romantikus. Abszolút humorral és iróniával nyúl az esküvő és a szerelem fellobbanásának témájához, nem kezeli tabuként a gyengeségeket, szeszélyeket, rossz tulajdonságokat, ettől a karakterek emberiekké, esendőkké, hozzánk közelállókká válnak.

A filmben két pár vívódását követhetjük nyomon, az ifjú, hős Claudio és kedvese, Hero, valamint a padovai nemesember, Benedek közeledését a folyton élcelődő Beatrice felé. Míg az egyik kapcsolat dinamikája magasból, a lángoló ifjonti romantikából indulva hirtelen mélybe szökik, addig a másik kapcsolat szép lassan, a komolytalanságból kibontakozva épül fel, s növi ki magát egy csodálatos vonzalommá.

Kenneth Branagh zseniális Shakespeare-feldolgozásai közül kiemelkedik ez az alkotás. Számomra azért is különösen kedves, mert temérdek balkezes színész népesíti be a filmet (azaz... akarom mondani... a Földet). Csak hogy néhány kiválóságot említsünk, Emma Thompson, Keanu Reeves és Robert Sean Leonard is szerepet kapott e nagyszerű eposzban. A film a magyar szinkron remeke is egyben, Cserhalmi György csodálatosan adja át a szerelmes agglegény vívódását, valamint Mészöly Dezső fordítása kifejezetten stílusos és humoros is, mi sem igazolhatja ezt jobban, mint a szívbemarkolóan szép szerelmes szavak szilaj szökkenése.

De miért is érdemes valójában megnézni ezt a filmet? Szerintem az egyik legizgalmasabb benne, hogy érdekes kérdéseket vet fel az emberi percepcióval kapcsolatban. Vajon pusztán külső mesterkedéssel össze lehet hozni két embert akik látszólag ki nem állhatják egymást? Vajon amit mi gondolunk, hogy a másik gondol rólunk, az hogyan befolyásolja érzelmeinket és viselkedésünket, hogyan interpretáljuk ennek tükrében a másik mondandóját, reakcióit? Vajon érdemes jegyzőkönyvbe venni, ha valaki barom? :)

Megannyi megválaszolandó kérdés, amelyek mellett a film csúcspontja számomra egyértelműen Signor Benedek szökőkutas nagy monológja, amelynek konklúziója a következő: a Földet be kell népesíteni! :)

 

Csilla

Shakespeare egyik legsokszínűbb művének klasszikus feldolgozása. Kenneth Branagh filmjéről az az érzésem, Shakespeare korában így játszhattak az emberek. Emiatt nehezebb azonosulni a szereplőkkel, viszont nagyon érdekes kívülről nézni a történéseket. Erre egyébként kevesebb ideje marad az embernek, ha odafigyel arra, amit mondanak. Shakespeare-nek elcsépelten sokat emlegetett erőssége a nyelv. Minden mondat után el lehet csodálkozni azon, hogy egyszerű dolgokat mennyiféle módon ki lehet fejezni. Ma hétköznapi nyelvünk leegyszerűsödik, rengeteg dolgot mindig ugyanazokkal a szavakkal mondunk. De miért is kell ennek ilyen unalmassá válnia? Elképesztő változatosság, izgalom és hatalom van a szavakban. Shakespeare szerintem azt is mondja nekünk a darabbal: Kísérletezzünk velük, ne unatkozzunk, legyünk izgalmasak és menők! :)

 

Bori

„A Földet be kell népesíteni!” „Kéretik jegyzőkönyvbe venni, hogy barom vagyok!” Sokat mondom ezeket a mondatokat, néha jó okkal, néha, csak mert eszembe jutnak. Shakespeare zseniális, és imádom, ez nem is kérdés, de Kenneth Branagh 1993-as fenomenális feldolgozása egyértelműen a mindennapjaim részévé tette a Sok hűhó semmiért-et. Don Pedro (Denzel Washington), a hadvezér, diadalmasan tér be egy szicíliai villába, hogy megpihenjen egy győztes csata után. Fiatal és tettvágyó katonája, Claudio (Robert Sean Leonard) első látásra beleszeret a gyönyörű és ártatlan Heróba (Kate Beckinsale). A baj csak az, hogy a kegyetlen és féltékeny Don Juan (Keanu Reeves) ármányt sző ellenük.

Mindeközben Benedek (Kenneth Branagh) és Beatrice (Emma Thompson) szerelmesen sziporkázó szitkokat szór egymásra. Kenneth Branagh negyedik mozifilmje a mai napig friss, lendületes, ragyogó alkotás, amely Shakespeare vígjátékának minden fényét és bölcsességét megmutatja. Bizalom és bizalmatlanság, szerelem és intrika, a hatalmas kavalkádban minden szereplő tökéletes. Robert Sean Leonard már a kancsalságával elvarázsol. Keanu Reevesnek egyetlen arckifejezése van, igaz, de éppen az kell ide. Arra, hogy Kenneth Branagh és Emma Thompson mennyire zseniális együtt, már szavak sincsenek. Michael Keaton Lasponya szerepében pedig egyszerűen brillírozik. Látjátok, mindig így járok, ha a Sok hűhó semmiért szóba kerül: egyszerűen nem tudom visszafogni magam. Mert elönt az életöröm, ha csak rágondolok.

 

much.jpg

 

 

Sok hűhó semmiért
(Much Ado About Nothing)

színes magyarul beszélő angol-amerikai romantikus film, 111 perc, 1993

rendező: Kenneth Branagh
író: William Shakespeare
forgatókönyvíró: Kenneth Branagh
operatőr: Roger Lanser
jelmeztervező: Phyllis Dalton
zene: Patrick Doyle

szereplők:
Emma Thompson (Beatrice)
Kenneth Branagh (Benedek)
Denzel Washington (Don Pedro, Aragónia hercege)
Keanu Reeves (Don Juan)
Robert Sean Leonard (Claudio)
Kate Beckinsale (Hero)
Michael Keaton (Lasponya)
Brian Blessed (Antonio)

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr3111922001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IamSherLocked 2016.11.03. 19:51:19

FANtasztikus ajánlók! ;)

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2016.11.03. 20:32:56

@IamSherLocked: :D Ezzel a szóviccel nem tudok versenyezni, de annyit mondhatok, hogy az ajánlók és a film is kihagyhatatlan!:)))

ChristineJane 2018.01.06. 14:27:20

Olyan szuper, hogy ennyit írtok együtt! Csak így tovább!:))