„Nem vagyok a magam ura”

2014.05.31. 16:25

Indul John Malkovich kalózos sorozata, a Corssbones, amelyben a színész a legendás Feketeszakállt alakítja. (Érdekesség, hogy a szerepet eredetileg Hugh Laurie-nak szánták, de ő most inkább zenél, például hamarosan Budapesten is.) Még nem tudom, hogy a sorozatot nézni fogom-e, de az biztos, hogy John Malkovichot akárhányszor meg tudom nézni Valmont vikomt szerepében. Úgyhogy jöjjön most egy ajánló 2012-ből, hátha Ti is kedvet kaptok megint a Veszedelmes viszonyokhoz!

Amióta csak leütöttem az utolsó betűt a számítógépemen a Halálos szívdobbanásról szóló ajánló végén, alig vártam, hogy írhassak megint. Mindig így van ez, persze, de most egy fantasztikus élmény különösen türelmetlenné tett. Március 25-én John Malkovich amerikai színész a Tavaszi Fesztivál keretében Budapesten lépett föl. A Pokoli vígjáték című darabban egy sorozatgyilkos vallomásait mondta el, két alkalommal is. Én az esti előadást láttam, ma is emlékszem, hogy a 4. sorban ültem, John Malkovich hihetetlenül közel volt hozzám. Akkor is rá kellett figyelnem, amikor nem is éppen ő volt a középpontban. Tényleg fantasztikus volt. Egyszerűen nincs más választásom, most a Veszedelmes viszonyokról kell írnom Nektek! A számomra egyetlen és igazi Veszedelmes viszonyok–filmről, amit valaha készítettek. Arról, amelynek csúcspontján John Malkovich ismételgeti egyre, hogy „nem vagyok a magam ura”!  

De haladjunk szépen sorban. A regényt már hetekkel ezelőtt levettem a polcról, hogy elolvassam újra. Choderlos de Laclos a XVIII. közepén született, közel húsz évig szolgált tüzértisztként a francia hadseregben. Tehetsége ellenére nem juthatott előbbre, mivel egyszerű nemes volt, nem pedig igazi arisztokrata. A magasabb rang eléréséhez főnemesnek kellett volna lennie. Gyűlölte az arisztokratákat és közéjük vágyott. Megfogatta, hogy „csinál valamit, valami rendkívüli dolgot, ami felkavarja a kedélyeket, s aminek visszhangja akkor sem némul el, amikor már nem lesz a világon”. Egyetlen szépirodalmi művével, az először 1782 márciusában megjelent Veszedelmes viszonyokkal elérte a célját. A pontosan szerkesztett, izgalmas levélregény 230 év után is remekmű.

Laclos korában, amikor egy szerelemi kaland még egy nő teljes bukását jelenthette Merteuil márkiné és Valmont vikomt egy dolognak él, hogy művészi szintre emelje a tökéletesen érzelemmentes csábítást. A szerelmet lenézik és gúnyt űznek belőle. A lényeg a diadal, hogy áldozatuk romlottá legyen. Valmont számára a legnagyobb kihívást az erényes Tourvelné elcsábítása jelenti. „Akarom, hogy megadja magát, de előbb harcoljon ellene, és ha győzni nincs is elég ereje, annyi legyen, hogy ellenálljon, s hadd érezze a gyöngeség minden cseppjének ízét, de lássa be végül, hogy alulmaradt.” – mondja egyik Merteuil márkinéhoz írott levelében. Valmont-nak az eszébe sem jut, hogy végül ő maga is szerelmes lehet…

A Veszedelmes viszonyoknak természetesen számos színpadi és filmváltozata született. A számomra egyetlen, igazi filmfeldolgozást Stephen Frears rendezte, és 1988-ban mutatták be. A film a könyvhöz hasonlóan a XVIII. század végén játszódik, Franciaországban. Glenn Close és John Malkovich csodálatos jelmezekben, lenyűgöző díszletek között játssza kegyetlen játékait, mint Merteuil márkiné és Valmont vikomt. Valahányszor megnézem ezt a filmet, mindig elcsodálkozom, hogy Glenn Close egyetlen díjat sem kapott az alakításáért. Van egy jelenet, amelynek a végén Merteuilné egyetlen szót mond: háború. De úgy mondja, hogy utána ez az egyetlen szó napokig cseng a fülünkben. Felkavaróan, szenvedélyesen és félelmetesen.

Valmont vikomt árnyaltan ábrázolt, összetett személyiség. Már a nevében ellentét feszül, a val völgyet, a mont hegyet jelent franciául. Örkény István, a regény fordítója a könyvhöz írt utószavában így jellemzi őt: „Gyűlöljük, de a bűvkörében élünk. Valami vonz, valami húz, valami sodor Valmont felé; egyszerre szeretnénk a gyilkosai és az áldozatai lenni.” Pontosan ez a helyzet akkor is, amikor John Malkovichot látjuk Valmont-ként. Minden szavát, minden pillantását, minden mozdulatát egyszerre kell gyűlölni és szeretni. Mindez tényleg akkor éri el tetőpontját, amikor Valmont szakít Tourvelnéval, és indoklásul csupán egyetlen mondatot ismétel: „Nem vagyok a magam ura”!

Valmont szerepe avatta híres és elismert színésszé John Malkovichot. A figura igazán foglalkoztatta őt. Későbbi életét és karrierjét is nagyban meghatározta, hogy megpróbálta minél jobban megérteni Valmont-t. Párizsban maga is színpadra állította a Veszedelmes viszonyokat, francia nyelven, hatalmas sikerrel. Saját legendás alakítása pedig semmit nem vesztett erejéből az elmúlt 24 évben. Kegyetlen és ellenállhatatlan. Tökéletes.

                                                  

                                                                                          Bori

A Veszedelmes viszonyok magyar változatát az teszi felejthetetlenné, hogy John Malkovichnak Szakácsi Sándor adja a hangját, zseniálisan. Bár a felvétel sajnos nem jó minőségű, de itt azért meghallgathatjátok, hogy hogyan. Szakácsi Sándor sokáig szinkronizálta Hugh Laurie-t is, és gyönyörű hangjával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elkezdtem nézni a House-t. Az utóbbi években Hugh Laurie-nak és John Malkovichnak is Kulka János kölcsönzi a hangját, Szakácsi Sándor méltó utódjaként.

 

Veszedelmes viszonyok

(Dangerous Liaisons)

színes, magyarul beszélő, amerikai dráma, 120 perc, 1988

rendező: Stephen Frears
író: Choderlos de Laclos
forgatókönyvíró: Christopher Hampton
zeneszerző: George Fenton
operatőr: Philippe Rousselot
díszlettervező: Gérard James
jelmeztervező: James Acheson
látványtervező: Stuart Craig

szereplők: Glenn Close (Merteuil márkiné) John Malkovich (Valmont vikomt) Michelle Pfeiffer (Madame de Tourvel) Swoosie Kurtz (Madame de Volanges) Keanu Reeves (Danceny lovag) Mildred Natwick (Madame de Rosemonde) Uma Thurman (Cécile de Volanges)

A film díjai:

BAFTA-díj (1990) - Legjobb női mellékszereplő: Michelle Pfeiffer
BAFTA-díj (1990) - Legjobb adaptált forgatókönyv: Christopher Hampton
Cézár-díj (1990) - Legjobb idegennyelvű film: Stephen Frears
Oscar-díj (1989) - Legjobb adaptált forgatókönyv: Christopher Hampton
Oscar-díj (1989) - Legjobb jelmeztervezés: James Acheson
Oscar-díj (1989) - Legjobb díszlet: Stuart Craig, Gérard James

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr736240134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChristineJane 2017.12.26. 23:09:06

A "Nem vagyok a magam ura!" a filmtörténet egyik legjobb és legborzongatóbb mondata...