Merci. C’est tout.

2013.05.24. 12:02

Tegnap mutatták be a magyar mozik a Tajtékos napok című fimet. Ennek örömére nézzük meg, milyen filmmel rabolta el a nézők szívét Romain Duris 2010 nyarán.

A film, a Szívrablók eredeti címe egy remek, és így persze lefordíthatatlan, francia szójáték: L’arnacoeur. A címnek, ha így írják, csupán egyetlen értelmes eleme van: coeur, azaz szív. Viszont az egész címet ugyanúgy ejtik, mint a l’arnaqueur szót. A l’arnaqueur jelentése pedig nem más, mint szélhámos. Szív és szélhámos.  Ígéretes, nem? S hogy ki játszik a szívekkel? Nos, a neve Alex Lippi.

l-acteur-romain-duris-dans-l-arnacoeur.jpgAlex szerint a párkapcsolatban élő nők három csoportba sorolhatók: vannak, akik boldogok, természetesen, vannak, akik boldogtalanok, de ezt tudják is magukról és végül vannak, akik boldogtalanok, de ezt maguknak sem vallják be. S ekkor, a családjuk vagy a barátaik kérésére - busás fizetségért -, jön Alex, aki mindent bevet, hogy fölnyissa e harmadik csoportba tartozó nők szemét. Időt, pénzt, a charme-ját és a színészi tehetségét nem kímélve mutatja meg a nőknek, hogy még keresniük kell az igazit. A be nem vallottan boldogtalan nők pedig nem tudnak mást mondani csak ennyit: köszönöm. Merci. C’est tout. Alexnek két aranyszabálya van. 1. Boldog párokat sosem választ szét. 2. Sosem esik szerelembe olyan nővel, akit éppen el kell csábítania.

A Szívrablók, a 2010-ben bemutatott francia-monacói romantikus vígjáték természetesen arról szól, mi történik, ha Alex mindkét szabályát megszegi… Anyagi nehézségei miatt föladni kényszerül elveit, és ahogy – szokás szerint – mindent bevet, hogy a – kivételesen – boldog menyasszonyt elválassza vőlegényétől, rá kell ébrednie, nem is a pénz az, ami igazán kell neki.

coeur.jpg

S itt akár már le is írhatnánk a filmet. Én nagyon szeretem a romantikus vígjátékokat. Tényleg. De az utóbbi két-három évben a mozik sajnos, szinte csak olyan romantikus vígjátékokat ontottak magukból, amelyekben semmi izgalom, semmi feszültség és igazából semmi vicces nem volt. Ha megnéztünk egyet, láttuk már az összeset. Az utóbbi években, ezekben a filmekben a szerelemhez nem szikra kellett, csak egymásra pakolt klisék. A két főszereplő a vége főcím előtt úgyis egymásra talált, még akkor is, ha az azt megelőző két órában az egymás iránt érzett szerelemnek a legapróbb jelét sem mutatták. Pascal Chaumeil filmje azonban nem engedi, hogy elfelejtsük, lehet ezt másképp is: két igazán eredeti, szeretnivaló színész áll a kamera előtt, akik el tudják hitetni a nézőkkel, hogy szerelmesek egymásba. Romain Duris 1994 óta töretlenül és megérdemelten sztár Franciaországban, nem utolsó sorban azért, mert minden szerepében más, nem lehet beskatulyázni. Vanessa Paradis énekesnő, színésznő és modell, bármint is csinál, az biztos, hogy nem hétköznapi. Ők ketten bizony nem vallanak kudarcot. Felszabadultan és természetesen játszanak, meg sem kell szólalniuk minden percben egyre szerelmesebbek. Mi pedig – hiába tudjuk, hogy fölösleges – egyszerűen képtelenek vagyunk nem izgulni értük. „Ugye sikerül nekik? Ugye legyőznek minden akadályt?”

A Szívrablókban éppen annyi klisé van, amennyi feltétlenül szükséges. Kiindulópontja – Alex nem mindennapi vállalkozása – egyszerre rejt magában izgalmat és humort. A főszereplők pedig valóban megérdemlik, hogy drukkoljunk nekik. S miközben nevetünk, izgulunk és drukkolunk, boldogan állapíthatjuk meg, hogy nincs még minden veszve. Lehet még olyan romantikus vígjátékot készíteni, ami tényleg szerelmes és tényleg vicces. Igaz, nekem a vége felé már kicsit megterhelőek voltak a mellékszálak, de azt hiszem, csak az bosszantott, hogy e mellékszálak helyett nem inkább arra szántak több időt, hogy Romain Durist mutassák, ahogy táncol. Nem tehetek róla, a táncjelenete egyszerűen felejthetetlen. Bárhogy is van, a film készítőinek nem tudok mást mondani, csak annyit: köszönöm. Merci. C’est tout.

                                                                                                                                                                                                                      Bori

 

 

 

Szívrablók
(L'arnacoeur/Heartbreaker)

színes, feliratos, francia-monacói romantikus vígjáték, 105 perc, 2010

rendező: Pascal Chaumeil
forgatókönyvíró: Laurent Zeitoun, Jeremy Doner, Yohan Gromb
zeneszerző: Klaus Badelt
operatőr: Thierry Arbogast

szereplők:

Romain  Duris  (Alex Lippi)
Vanessa Pardis (Juliette Van Der Becq)
Julie Ferrier (Mélanie)
François Damiens (Marc)
Héléna Noguerra (Sophie)
Andrew Lincoln (Jonathan Alcot)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://puffcinq.blog.hu/api/trackback/id/tr685303075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChristineJane 2017.12.01. 13:49:25

Mély nyomot nem hagy ez a film, de valóban aranyos, jó, hogy írtál róla!

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2018.01.14. 16:47:08

@ChristineJane: igen, és a blogmotort is szeretjük!:)